Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)

1986-06-01 / 3. szám

POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560) ERŐS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 52. ÉVFOLYAM 1986. JÚNIUS 3. SZÁM TESTVÉRI SZÓ A magyarországi evangélikus egyházi vezetőség és a vezetettek közötti feszültség csak egyik külső megnyilatkozása annak a válságos helyzetnek, amelyben hittestvé­reink odahaza étnek. Az egyház sorsáért felelősséget érző lel­készek és világiak közül tizenkilencen — a valamennyi gyülekezetnek elküldött — kö­zös nyilatkozatban foglalták össze a válság okait és a kibontakozás útját. A Testvéri Szó c. nyilatkozatot és egy kísérő levelet APAI KEZEK Sohasem hittem, hogy ennyire fog fájni ha apám remegő kezét fogom látni. Ma is, ahogy néztem, nem tudtam megállni, hulló könnyeimet előle elzárni. Gyorsan lehajoltam, arcom beletettem remegő kezébe s közben verekedtem élettel, halállal, bajjal és a gonddal, minddel mi okozta és főképp magammal, hogy remegő kezét csak könnyezni tudom, mikor egy vele a vérem és húsom. Ujjai merevek, lassan kering vére, mennyit küzdött értem — talán meg sem érte. Remegő, drága kéz, rajta van az arcom, mintha megpihenne, ahogy rajta tartom, mintha beszélgetnénk: egy arc és egy tenyér, hogy tudnám leírni: melyik, miről beszél. Megcsókolom. így még nem csókoltam kezet, remegő, drága kéz, apám keze vezet mint rég, hazafelé. Szívem melegíti, s hogy el ne botoljak, elibém teríti. Útban hazafelé egy férfi ült mellém, hároméves fiú kapaszkodott mellén. Apróka tenyerét apja arcán tartja, az meg sajátjával lágyan betakarja. Szívét csókolja rá a csöppnyi tenyérre, a kicsi meg kacag, kapná kezét félre, apja nem engedi, a szemét behunyja... hogy most mit érezhet, csak az Isten tudja. Gyarmathy Irén előzőleg dr. Nagy Gyula püspöknek adták át, aki Káldy püspök-elnök betegsége óta gyakorlatilag az országos elnökség vezető­je. Nagy püspök 2 heti gondolkodási időt kért az átadóktól. A szabadföldi magyar evangélikusok ag­gódó figyelemmel kísérik ezeket az esemé­nyeket. A mi dolgunk most az, hogy az Egyház Urától imádságban kérjünk böl­csességet és bátorságot azok számára, akik az apostolok és próféták merészségével szólnak, mert úgy érzik, hogy nem marad­hatnak némák. 1. A kísérő levél szövege: Tisztelettel közöljük az Országos El­nökséggel, hogy 1985 őszén testvéri— baráti beszélgetést kezdtünk. Együtt­­léteinken lelkészek és nemlelkészek cse­réltük ki gondolatainkat egyházunk helyzetéről, mert határozottan úgy lát­juk, hogy egyházi életünknek megúju­lásra van szüksége. Az a meggyőződé­sünk, hogy ezért a megújulásért mind­nyájan felelősek vagyunk, együtt kell dolgoznunk, imádkoznunk érte. Fele­lősségünk súlyát növeli, hogy Káldy püspök úr időközben megbetegedett. Együttgondolkodásunk eddigi ered­ményeként született írásunk a Testvéri Szó a Magyarországi Evangélikus Egy­ház minden tagjához. Abban a remény­ben juttatjuk el ennek aláírt példányát az Országos Elnökséghez, hogy kezde­ményezésünkkel előmozdíthatjuk a várt és mindeddig hiányolt eszmecse­rét. Gyülekezeteinknek most névalá­írás nélkül küldjük meg gondolatain­kat, hogy ne tereljük el a figyelmet a tartalomról, s ne személyi kérdések ke­rüljenek előtérbe a kívánatos elvi tisz­tázódás helyett. Az Egyház Ura áldja meg közös szolgálatunkat! Tisztelettel: (s. k. Névaláírások) Budapest, 1986. március 17. 2. A nyilatkozat szövege: TESTVÉRI SZÓ a Magyarországi Evangélikus Egyház minden tagjához Hálát adunk Istennek, hogy ma is mun­kálkodik közöttünk. Mégis szólásra kész­tet bennünket egyházunkért hordozott fe­lelősségünk, mert annak életében válság­jeleket látunk. 1985 novemberében testvéri beszélgetést kezdtünk, hogy felmérjük a válság okait, és keressük a kibontakozást. Egyházunk felelős vezetői ugyanis az ed­digi bírálatokra nem reagáltak megfele­lően. Beszélgetéseink eredményeit — most és a jövőben is — azzal a szándékkal bo­csátjuk közre, hogy másokban is ébresz­­szük a felelősséget és mindannyian együtt keressük egyházi életünk megújulásának útját. 1. Valljuk, hogy • az egyház legfőbb kincse Jézus Krisz­tus evangéliuma, s ha ezt tisztán hirdetik, ma is Isten ereje (Róm. 1:16). Hatékonyan munkálja és teremti az ember megbékélé­sét Istennel, és ennek gyümölcseként az új életet az emberi lét evilági összefüggései­ben; • az egyház létének forrása is, célja is egyedül az evangélium. Egyrészt azért van egyház, mert a Szentlélek az evangélium által hitet ébreszt az emberek szívében, és őket e hit által gyülekezetté, Krisztus tes­tévé, testvéri közösséggé köti egybe és for­málja. Másrészt azért van egyház, hogy a Szentlélek eszközeként minden embernek szolgáljon az evangéliummal; • az egyháznak belső élete kialakításá­ban és a világban való szolgálatában is egyedül az evangélium adhat helyes mérté­ket és irányt. Az egyház létének minden más indokolása elhomályosítja isteni erede­tét és tulajdonképpeni küldetését. Elhibázottnak látjuk, hogy a diakóniai teológia az egyház küldetésében a diakó­­niát egyenrangúnak tartja az evangélium hirdetésével, és így alapelvileg teszi le­hetővé a diakónia eloldását annak forrásá­tól, az evangéliumtól. A diakónia ilyen ér­telmezése egyúttal torzítja és el is erőtleníti az evangéliumot. Mindezeken túl a dia-

Next

/
Thumbnails
Contents