Erős Vár, 1986 (56. évfolyam, 1-5. szám)
1986-02-01 / 1. szám
POSTMASTER: DO NOT FORWARD SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148 Cleveland, OH 44102 (USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 52. ÉVFOLYAM 1986. FEBRUÁR 1. SZÁM Nobel-díjas tudós nyilatkozata a Fasorról Az Erős Vár az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia célkitűzéseivel összhangban ad nyilvánosságot a budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) feltámasztására irányuló törekvéseknek. Legutóbbi számunk részletesen tájékoztatott erről. Különös örömünkre szolgál, hogy a nagy tudós, dr. Wigner Jenő is szót emelt a Fasor érdekében. Dr. Wigner 1920-ban érettségizett, a Fasori Öregdiákok Baráti Köre tb. elnöke, világhírű fizikus, iskolánk Nobel-díjas büszkeségei közé tartozik. Nyilatkozata, melyet kizárólagosan az Erős Vár számára adott, így hangzik: Egykori alma materemre, a fasori evangélikus gimnáziumra, kitűnő tanáraimra szeretettel, csodálattal és hálával emlékezem vissza. Az iskola által nyújtott szellemi, lelki és erkölcsi többlet adta az alapját annak, hogy sok volt tanítvány nemzetközi elismerést szerezzen a magyarságnak. Igen sajnáltam annakidején az intézet megszűnését. Az a véleményem, hogy a Fasori Gimnázium helyreállítása nem csupán egyházi, hanem általános magyar érdek lenne. Remélem, hogy ez hamarosan meg is fog valósulni. Princeton, 1986. február 8. Káldy Zoltán betegszabadságon Az Evangélikus Világszövetség hírszolgálata (Lutheran World Information) január végén jelentette, hogy Káldy Zoltán püspök, az EVSz elnöke, nem lesz jelen a tisztikar február 3-án kezdődő genfi értekezletén. Hivatkoztak a budapesti Evangélikus Élet rövid közleményére, mely szerint a püspök “betegszabadságon van, pihenésre van szüksége, melyet túlfeszített munkatempója tett szükségessé”. Lapzárta után kapott magán-értesülések szerint a püspök-elnök egy másik genfi útjáról hazatértében december 20-án rosszul lett, a repülőtérről a mentők agyvérzéssel szállították kórházba. Úgy tudjuk, hogy közel két hónapig volt kórházi kezelés alatt, beszélni már tud, de mozgásképessége még nem állt helyre. Remélt felgyógyulása után is kétséges, hogy mikor tudja hivatala vezetését ismét átvenni. A világ evangélikusságának nagy családja imádságos aggodalommal kíséri állapotát. CH ALLEN GER—7 Heten voltak az űrkomp utasai. Január 28-án dermedt némasággal látta ez a nemzet, sőt az egész világ, amint a vakítóan fellobbanó tűzgolyó elemésztette őket. Magam soha nem kívánkoztam az űrbe, de egyrészt mindig csodálattal töltött el a számomra érthetetlenül magas technológia, mely az űrkutatást lehetővé tette, másrészt azonban az emberek által az űrben tett minden egyes lépés megerősítette bennem a félelmetes, látványos és érthetetlen teremtő hatalmát annak az Istennek, akiben hiszünk. A Challengert elpusztító tűz-szörny ismét rádöbbent bennünket arra, hogy a szinte elképzelhetetlenül előrehaladt tudomány — bármennyire is hozzájárult vívmányaival a világ életéhez — mégiscsak emberi dolog, mégiscsak tökéletlen. A nukleáris erőművek — például — kitűnően működnek, egészen addig, amíg valami baleset nem történik. A legaprólékosabban kitervezett és ellenőrzött technológia sem mentes létrehozóinak emberi adottságaitól: valahol, valamikor, valami egyszer csak felmondja a szolgálatot. Talán ilyen esetekben nyilvánul ki a legkézzelfoghatóbban, hogy életünknek egyetlen szilárd és megingathatatlan erőforrása volt, van és lesz mindig: ISTEN! A technológia nem foglalhatja el a teológia helyét. Az előbbi mindig esendő marad és nem tévedhetetlen. Isten az embert kiváncsi és kutató lénynek teremtette. A tudásszomj nem áll meg az ugyancsak Isten által teremtett világmindenség határainál. De a kockázat mindig ott van, amikor ezt a bolygót, földi otthonunkat elhagyjuk. Isten is vállalta a kockázatot érettünk, amikor mennyei otthonából, Jézusban, közénk jött. A fájdalom és gyász ismét megérintette a nemzetet. Az egyén pedig elcsendesülve áll meg a tragédiával szemben. Minél nagyobb a veszteség, annál jobban elnémulunk. Most van az ideje, hogy “elcsendesedjünk és megtudjuk, hogy Ő az Isten!” (Zsolt 46:11.)
