Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-02-01 / 1-2. szám
ERŐS® VÁR 7. oldal HÚSVÉTI PRÉDIKÁCIÓ ^ 1»^ ll> | Jubiláló | cserkészeink j új összetétele, í arculata 5-----------------------Megtörtént a csoda, amiben évtizedekkel ezelőtt majdnem senkise hitt: 75 éves cserkészetünk több időt töltött külföldön, mint otthon. Mi több, szervezetünk erős, egészséges, új feladatok vállalására kész. A magyar cserkészetet Megyercsy Béla és Sík Sándor hívta létre 1910-ben, 35 évig élt, fejlődött a szülőhazában, legkiemelkedőbb tette a gödöllői Világjamboree volt, melyet a rendezés tökélyének neveztek a résztvevő sok-sok ország fiai. És a 35 év után jött 40 olyan esztendő, melynek során legyűrhetetlennek látszó akadályok meredtek elénk. A nyugateurópai DP-táborokból a nagyvilág négy sarkába szóródott szét a cserkészeknek az a része, melyet kilöktek az események a szülőhazából. Délnek, nyugatnak, északnak vitték őket a hajók. És ebben az elesettségben, szétszórtságban, nincstelenségben újra szervezni a magyar cserkészetet lehetetlennek látszott. De a hitetlenkedőkből hívők lettek. Mostoha körülmények közt a magyar cserkészet gyökereket eresztett és egymásután gyúltak ki mindenfelé a parányi tüzek. Most 85 magyar cserkészcsapat működik szerte a világon. Ezek tagjai régente mind Magyarországon születtek. Mostanra a kép megváltozott. Megváltozott csapataink összetétele, arculata. A csapatok tagjai — beleértve a vezetőket is — külföldön születtek, mégpedig 90 százalékban. Van olyan csapat is, ahol nincs Magyarországon született gyerek. A vezető pozíciókat is — nagyrészt — olyanok töltik be, akik külföldön születtek és nevelkedtek. Azért jelentős ez, mert nincs még egy magyar szervezet, melyben ilyen simán veszik át a szerepet a fiatalok. Tegyük hozzá, a létszám nem csökkent az utóbbi tíz évben és ezt elsősorban azok értékelik nagyra, akik a különféle országok népesedési adatait szemmeltartják. Az említett csoda másik része: a nyugati magyar társadalom a cserkészek mellé állt, adományokból telt arra is, hogy ingatlanokat vásároljunk. Jelenleg fél millió amerikai dollár a Szövetség vagyona, csak ingatlanban, legértékesebb a Sík Sándor Cserkészpark, ahol az idén — ezer cserkész részvételével — megrendezzük a központi jubileumi tábort. A magyar társadalom szerető figyelme legyen velünk ebben a jubileumi esztendőben! * Vázlatos magyar történelem címmel újabb tankönyv jelent meg 110 oldalon a Magyar Cserkészszövetség kiadásában, melyre valóban nagy szüksége van a külföldön élő magyar fiataloknak. Bócsay Zoltán, volt fasori diák, a könyv szerzője, nyilván jól ismeri fiatal olvasóit: olyan kézikönyvet adott kezükbe, mely jól áttekinthető és könnyen érthető. Jövendő cserkészvezetőknek elengedhetetlen fontosságú, “hivatalos” tankönyve lesz az ún. magyar érettségire. Előszavában Bócsay Zoltán ezt mondja: (A könyv) “...célja, hogy a tanulót, olvasót magyarságában ne csak érzelmileg, hanem értelmileg is megerősítse” és ezt a célt minden bizonynyal el is fogja érni. MOST IS ÚGY KÉSZÜLT AZ IGEHIRDETÉSRE, mint máskor, legfeljebb egy kicsit alaposabban. Igaz ugyan, a Nagy héten oly gyakran prédikált, hogy egy-egy felkészülésre jóval kevesebb ideje jutott volna, mint bármikor, ám számított erre és a böjt elején hozzálátott az előkészületekhez. Egyszerre több textus is a fejében járt így, de ez mégsem okozott bajt, sőt: böjt vasárnapjain mindig maga előtt látta a nagypénteki keresztet és a húsvéti üres sírt. Ez különösen érdekessé tette böjti prédikációit, a hívek odaadóan hallgatták és fokozottfigyelemmel várták húsvéti igehirdetését. Először, szokása szerint, gondosan át meg átolvasta az alapigét, majd megnézte görög eredetiben és jegyzeteket készített az ottani kifejezésekről. Néhány napig ezeket a jegyzeteket olvasgatta, azután teológiai magyarázatokat vett elő. Veizsáckert és Schlottert, a Strack—Billerbeck-féle értelmező szótárt, Barth és Luther igemagyarázatait, végül átlapozott néhány újabb prédikációskötetet. Amit elolvasott, kijegyzetelte, külön papírlapokra. Egyes szavakat aláhúzott, némelyiket pirossal, a margóra jeleket rajzolt, idegen számára érthetetlen hieroglifákat. De ha maga elé tette ezeket a jegyzetlapokat és tekintetét megnyugtatta rajtuk, az emlékeztető bökszavak és marginális jegyzetek gondolatokat ébresztettek benne. ÍGY KÉSZÜLT EL HŰSVÉT REGGELÉRE a teljes prédikáció részletes gondolatmenete, amit apró betűkkel kis kartonlapokra vázolt fel: ezeket Bibliájába tette, hogy majd a szószéken felfrissítsék az emlékezetét. Lendületesen kezdte a prédikációt, a figyelmet azonnal megragadta. — Jézus él, hiszitek-e? — kiáltotta, majd kis hatásszünet után azokra utalt, akik az első húsvéton látták ugyan az üres sírt, mégis hitetlenkedtek. Ekkor megismételte a kérdést, a gyülekezetét szólítva, akik az evangéliumok bizonyságtételére vannak utalva, maguk nem láthatják Jézus üresenmaradt sírját. Ez — mondta — megkönnyíti a hívek dolgát, mert a hit a nem látott dolgok valósága s mert a mai keresztyének számára Jézus feltámadása nem látható, a szem csodálkozása nem zavarhatja a hit meggyőződését. Ekkor újra feltette a prédikáció kezdetén elkiáltott kérdést, hogy ezzel elválassza a beszéd következő szakaszát, de egyben hidat építsen közte és az előző részek között. Kis szünetet tartott, s ezalatt körülnézett. Éppen folytatni akarta, amikor szeme megakadt egyik hallgatóján, a hatodik sorban, az oszlop mellett. Tekintetük egymásba kapcsolódott, hosszas csend támadt. A hívek nem vettek észre semmit. Lehetetlen, gondolta magában, de semmit sem szólt. — Igen, én vagyok — hallotta ekkor tisztán a hatodik sorból, az oszlop mellől. — Uram, Te itt? — felelte rá ő a szószék magasából, önkéntelenül. — Igen, miért ne? — kérdezte Jézus. — De hiszen... — dadogta. — De hiszen épp most beszéltél arról, hogy élek. Miért csodálkozol hát? Nem hiszed talán? Elrestellte magát. — De, de — makogta; majd égnek emelte karjait és verejtékezve felkiáltott, hogy helyrehozzon valamit előző hitetlenkedéséből: — Halleluja! Jézus mosolygott, de felemelte kezét és intett: — Kérlek, ne csinálj feltűnést. Folytasd. Őbenne azonban megfagyott a szó. Nem mintha elfelejtette volna, amit eltervezett, de hirtelen megbizonytalanodott; jól mondja-e. — Ne zavartasd magad — kérlelte ismét Jézus. — Hogyan is szoktátok ti mondani? Mintha itt se lennék... — De itt vagy — nyögte. Jézus elmosolyodott. — Igaz. Az előbb azonban mintha arról akartál volna beszélni, hogy én akkor is élek, ha nem látnak. Vagy rosszul értettelek? Verejtékezett. Most mit tegyen? Hirtelen mentő ötlete támadt. — Kérlek — udvariaskodott és mindkét kezét a hatodik sor felé nyújtotta —, kérlek, hogy beszélhetnék én, ha Te itt vagy? Parancsolj, átadom a szót, ha Téged hallgathatunk, én inkább hallgatok. MEGNYUGODVA TÖRÖLTE MEG VEREJTÉKEZŐ HOMLOKÁT, másik kezével hívogatólag intett, de Jézus tagadóan rázta a fejét. — A harmadik pont második bekezdésében arról akartál beszélni, hogy az igehirdetésben is élek és hogy a prédikáció voltaképpen mindig az én szavam. Homlokát újra elöntötte a veríték. Bár történnék valami csoda — gondolta magában. Jézus mintha meghallotta volna a gondolatát. — Te csodára vársz? Ne haragudj, ez kicsit sértő rám nézve! Felkapta a fejét: — Miért? — Aztán elszégyellte magát: — Bocsáss meg, igazán nem akartam... — Rendben van, felejtsük el. Csak egy baráti megjegyzést engedj meg. Mégsem helyes, hogy ti mindig rám akartok hárítani mindent. Lustálkodtok, én meg tegyek csodát a kedvetekért. Mi a csodának? Kérlek, folytasd! — Uram, Te annyi csodát tettél annak idején... — Persze. Egy kicsit ugyan képtelenségből, mert jobban szeretem azt, ha valaki nem lát is, de hisz. Épp az előbb beszéltél erről. MOST MÁR VÉGKÉPP NEM TUDOTT VÁLASZOLNI. Annyira zavarba jött, hogy Jézus megszánta: — Jó, jó. Csak folytasd. — De hát mit mondhatnék még? — Te tudod. Alaposan felkészültél... Felbosszankodott. Készít egy hatásos prédikációt, belekezd, erre idejön Jézus, megzavarja és még gúnyolódik is. — Ha akarod, el is mehetek — szólt Jézus szemrehányóan. Megsértődött. — Inkább folytasd Te... És lesöpörte a szószékről a jegyzeteit. — Ne akard rám hárítani, ami a te dolgod. — Az enyém? — Úgy van. Nem is te mondtad az imént, hogy én mindig rajtatok keresztül akarok cselekedni? Például úgy, hogy te jól prédikálsz és akik hallgatnak, életrevaló tanácsokat kapnak tőled. Sóhajtott, nem mert tovább ellenkezni. Csak időnként odanézett a hatodik sor felé, az oszlop mellé.
