Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)

1985-02-01 / 1-2. szám

6. oldal ERŐS® VÁR ekkor nem szerepelt az impresszumon, noha ő továbbra is főmunkatársként működött közre. 1967 márciusától a szerkesztő-kiadó neve alatt ez a sor állt: Munkatársak: Egyed Aladár és Bernhardt Béla. Korszerű nyomda A lap előállításában jelentős válto­zást hozott, amikor 1967 októberétől a clevelandi Classic Printing Corpora­tion, Berta László nyomdája vállalta a szedés és nyomás munkáját. Ez a lépés egyrészt Clevelandban összpontosítot­ta az Erős Vár előállításának minden részlegét, másrészt lehetővé tette a saj­tóhibák majdnem teljes kiküszöbölé­sét és a lap sokkal tetszetősebb külalak­ját. A nyomda fejlődésével pedig egyre korszerűbb kiállítású újság került az olvasók elé. Ma már a legmodernebb (state of the art) komputeres szedőgép, az illusztrációkhoz fejlett technikájú fényképező és előhívó berendezés, vala­mint nagyteljesítményű nyomógép biz­tosítja, hogy az Erős Vár eléri, sőt meg­haladja hasonló kiadványok szintjét. Erre bizonyíték, hogy amikor országos egyházunk, a Lutheran Church in America pályázatot hirdetett a 33 egy­házkerületében megjelenő angol és más nyelvű sajtótermékek elbírálására, az Erős Vár két kategóriában kapott első díjat! Könyvkiadás A lappal kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó, a 4. oldalon található ún. impresszum 1969-ben ismét változik. Főmunkatárs: Egyed Aladár (aki 1974- ben hunyt el). 1972-től a jelenig tovább­ra is változatlan a szerkesztő-kiadó sze­mélye (aki e két munkakört 1985-ben már 23, illetve 26 éve látja el), munka­társak pedig: a magyar evangélikus lel­kész! kar. A munkatársak közül kieme­lendő Bernhardt Béla, aki hírszerkesz­tői minőségben Az egyház hírei c. rova­tot vezeti. Ez a rovat elismerten a legát­fogóbb egyházi vonatkozású híranya­got közli a világ minden tájáról. Ugyan­csak Bernhardt Béla vette át 1983 ok­tóberétől az Erős Vár pénzügyeinek kezelését, mint a lap pénztárosa. Idő­közben, 1976-tól kezdve, az egyre emel­kedő nyomda- és postaköltség, vala­mint “az egy személyből álló szerkesz­­tő-kiadó-mindenes munkaterhe” foly­tán (az eddigi 9, néha 7 helyett) évi 6 számra csökkent a lapkiadás menet­rendje. Szólnunk kell az Erős Vár könyvki­adási tevékenységéről is. A “betűk szó­székének” lenni — mint hivatás és mun­kaprogram —, magában foglalja, hogy igyekezzünk hitmélyítő irodalmat, val­lásos könyveket adni híveink kezébe. Is­ten iránti hálával tartjuk számon, hogy — korlátolt erőforrásaink ellenére — a Reformáció 450. évfordulóján sikerült kiadnunk a Luther c. 48 oldalas füze­tet. (Még kapható, az ára $2.) 1975- ben jelent meg a Ne félj! című kiadvá­nyunk, áhítatok az egyházi év minden hetére. (136 oldal, $6. Mindkét árban a postai szállítás költsége is benne van. Megrendelhető az Erős Vár címén.) “A mai magyar vallásos irodalom gyöngyszeme”, írta az utóbbi könyvről az egyik ismertető. Jelen és jövő Az első kezdet, 1931 óta eltelt 54 esztendő során immár az 51. évfolya­mába lépett az Erős Vár. 1931 és 1952 között kb. 182 szám jelent meg, 1957 óta pedig már a 232. sorszámnál já­runk. így 414-szer kopogtatott az Erős Vár az olvasók ajtaján. Mintegy 3500 oldalt kitevő vaskos fóliáns, egész kis könyvtár. Lapunk jelenleg 1100 példányban je­lenik meg. Az USA 41 államába és — Ázsia kivételével — valamennyi vi­lágrész 19 országába megy az Erős Vár. Az Amerikai Magyar Evangéli­kus Konferencia évenként egy szám nyomdaköltségét fedezi. Az előfizetők jelentős hányadának kisebb-nagyobb lapfenntartó adománya pedig lehetővé teszi, hogy minden amerikai magyar evangélikus testvér címére küldjük a lapot, akikről tudomásunk van. A Lutheran Periodicals in the USA (ez a kétévenkénti kiadvány tartja szá­mon az Amerikában megjelenő 231 evangélikus folyóiratot) röviden így összegezi az Erős Vár célkitűzéseit: “Igemagyarázatok és hitmélyítő cikkek közlése; egyházi vonatkozású hírek s azok amerikai magyar evangélikus szemszögből való tolmácsolása, külö­nös tekintettel a vasfüggöny mögötti keresztyének életére.” A jövő? — Emberi számítás szerint az út ismét lefelé tart, ha csak azt látjuk, hogy egyre csökken a magukat öntuda­tosan magyarnak tartó és erre áldoza­tot is hozó evangélikusok száma. Azt is tudjuk azonban, hogy a fél évszázad során kishitűségünket sokszor megszé­gyenítette már az Űr, Aki a korlátlan lehetőségek Istene. Ha valaki azt kér­dezi, meddig maradhat még fenn az Erős Vár, arra a válasz: amíg Isten Szentlelke ezt a szolgálatot szükséges­nek tartja. Magyar Evangélikus Testvérek! Ke­vesen vagyunk — fogjuk meg egymás kezét az Erős Váron keresztül! (ze) il Bezárva < > < > II atemplomba Legutóbb a Wallenberg-üggyel kapcsolat­ban utaltunk arra, hogy a magyarországi rend­szeregyházpolitikája “Budapest 1984” heteiben is változatlan maradt: mindent a “templomon belül ”, semmit a nyilvánosság előtt! így gyakor­latilag az ifjúsági világtalálkozó a Műegyetem épületébe, az EVSz nagygyűlés a Sportcsarnok falai közé volt bezárva. A Deák-téri templomban tartott megnyitó istentiszteletük után a fiatalok — az oltárról vett lánggal — gyertyás utcai körmenetet akar­tak tartani. Nem értették, hogy az egyházi és világi karhatalom miért terelte be őket sietve a templom zárt udvarába? Váratlan volt az az intézkedés is, hogy befejező istentiszteletüket nem tarthatták meg a kelenföldi templomban, hanem a Műegyetem egyik termében. A július 29-i gyülekezet-látogatásoknak (lásd a Kilencszázan az ország gyülekezeteiben c. cikket az előző szám 11. oldalán) is voltak zava­ró mozzanatai. Az alapos előkészítés és meg­szervezés ellenére — vagy talán éppen azért—a külföldi delegátusok nem mindig láthatták azt, amit akartak: szinte lélegzethez sem jutottak, ahogyan egyik rendezvénytől kísérték őket a másik fogadásig, egyik ebédtől a másikig. Prog­ramon kívüli helyre akarta vinni a gyülekezet a külföldi vendégeit? Sebaj, a helyi tanács hivatá­sa magaslatán állt, és készségesen “lebiztosítot­ta” a rendőrséggel az útvonalat. Az is érthetet­len volt sok gyülekezet számára, hogy vendé­geik nem vehették igénybe az egyháztagok által felkínált szállást, felsőbb utasításra csak drága szállodákban helyezhették el őket, melynek költségét szintén a gyülekezetnek kellett fedez­nie. Isten Szentlelke azonban ilyen akadályokon áttörve is munkálkodott, nemcsak a gyűlése­ken, hanem különösen a meglátogatott gyüleke­zetekben. Ezek a látogatások megújító kovász­ként hatottak és megnyílt ablakokat jelentettek magyarországi testvéreink számára. A látogatá­sok — írta az Útitárs — hihetetlen hatást, moz­gást, megelevenedést váltottak ki a gyülekeze­tekben. * Talán külön cikket érdemelne, de helyszűke miatt itt említjük meg, hogy a külföldi vendégek látogatása több helyütt eredményezte a feleke­­zetközi együttműködés szép példáit. Ezek kö­zött is egyedülálló eset történt a Győr-Sopron megyei Farádon, ahol a római katolikusok szo­katlan módon tettek bizonyságot az ökumeni­kus nyitottság és szeretet mellett. A helyi plébá­nos kihirdette, hogy a vasárnap reggel 9 órai mise elmarad, mert ő és hívei az evangélikusok ünnepi istentiszteletén vesznek részt. Ott is vol­tak!

Next

/
Thumbnails
Contents