Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)

1985-10-01 / 5. szám

ERÖS®VÁR 5. oldal sssssssssssssss Égig érő kegyelem toppantott, hogy nagyobb hangsúlya le­gyen, s minél messzebbre űzze a kísértőt. A vége felé, a Teremtő előtt való meghajlás­nál peregni kezdtek a könnyei, eldobta a kötelet és futva menekült saját maga elvesz­tő szándéka elől. Bent a házban bezárkó­zott, és sírva, zokogva köszönte meg Is­tennek az életet. A történet röviden ennyi. — Ez a szép régi imádság ki tudja, hány nemzedéket nevelt és segített át szakadékok felett! Legyen áldott az édesapa emléke, aki megtanította gyermekének ezt az imádsá­got. — Legyen áldott a Szentlélek Isten, aki szükség idején, jókorjuttatta eszébe ezt az életmentő imádságot! * Én nem tudok úszni. Ha vízbefúló kiál­tozna segítségért, nem tudnék utána ugra­ni, hogy kimentsem. De amíg vannak az élet más területein fuldoklók, kétségbe eset­tek, öngyilkosjelöltek, addig nem tudok nyugodtan, ölhetett kézzel ülni. A Filemonhoz írt levél 21. versére hivat­kozom. A legteljesebb bizalommal kéri Pál apostol Filemont: “tudván, hogy an­nál, amit mondok, többet is fogsz csele­kedni”. — Ilyen annál is többet cselekvő figyelemmel őrizzük a ránkbízottakat! Józsa Lásilóné l Ram. kegyelmes szereteted az égig ér, hű­séged a felhőkig. Igazságod olyan, mint a hatal­mas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, URam. Mily drá­ga a te szereteted, Istenem! Szárnyad árnyéká­ba menekülnek az emberek. Dúslakodnak há­zad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. (Zsolt 36:6-10.) Istent csak az ismeri meg igazán, aki találkozik kegyelmével, aki megtapasztal­ja szeretetének megmérhetetlen mélységét és magasságát. Éppen ezért ez az Isten kegyelmét zengő fenséges zsoltár keresz­tyén hitünk és életünk középpontjába ve­zet bennünket, amikor rámutat, hol és ho­gyan találkozik a hívő ember a kegyelmes Istennel. 1. Isten kegyelmét elsősorban minde­neket átfogó gondviselő szeretetében ta­pasztalhatjuk meg. A zsoltáríró alig talál szavakat, amikor a gondviselő Isten dicsé­retét veszi ajkára. Ó a megtartója, éltetője és táplálója mindeneknek. Veszedelem ide­jén kiterjeszti gondviselését, s az emberek, oltalmazó védelme alá menekülhetnek. “Az emberek a te szárnyad árnyékába menekülnek.” Mindezek láttán hogyne tör­ne fel a zsoltáríró szívéből az ujjongó hála­adás: “Uram, az égig ér a te kegyelmed!” Istennek ez a gondviselő szeretete ma is velünk van. A Kiskátéban az Apostoli Hit­vallás első hitágazatának magyarázata így szól: “Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt. Ő adta tes­temet, lelkemet... értelmemet... és ezeket most is fenntartja. Ezért ad nekem ruhá­zatot, élelmet, házat és családot... és min­denfajtajót.. . Megoltalmaz minden vesze­delem ellen. Megvéd és megőriz minden gonosztól. És mindezt csupán atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi...” — Hogyne törne fel ma is a hívő ember szívéből az Isten kegyelmét zengő buzgó hálaadás! 2. De nemcsak külső életünkről gon­doskodik az Isten. A hívő ember Isten kegyelmes szeretetét látja meg abban a tényben, hogy Isten övéinek lelki táplálé­káról is gondoskodik. Megnyitja templo­ma ajtaját, s Szentlelkével hívogatja övéit, hogy részesüljenek áldásaiból. S akik meg­hallják a hívó szót, dúslakodhatnak házá­nak bőséges javaiban. Az igehirdetésben hirdetteti evangéliuma világosságát, az úr­vacsorában megteríti kegyelme asztalát. Gyermekeit megitatja az élet forrásából. S mindezt azért teszi, hogy gyermekei örül­jenek az élet áldásainak s ezt az örvendező életet tovább adhassák azoknak az embe­reknek, akik körülöttük élnek. így lesznek Isten gyermekei Isten kegyelmes szereteté­nek és áldásainak közvetítőivé, így jut el Isten kegyelmes szeretete az egész világra, minden emberhez. 3. Isten kegyelmének nagyságát legjob­ban az érzékelteti, hogy ezt a nagy szerete­tét a bűnös emberrel szemben gyakorolja. A 36. zsoltár első fele arról szól, milyen bűnös és gonosz az ember, s Isten mégis mindennek ellenére ilyen jóságos és kegyel­mes hozzá! S ha még mindehhez hozzá­vesszük — amiről a zsoltáríró még nem tudhatott —, hogy Isten ezért a bűnös em­berért egyszülött Fiát, Jézus Krisztust fel­áldozta a keresztfa oltárán, hogy ezáltal bűnbocsánatot, új életet szerezzen, akkor tárul fel előttünk igazán Isten égig érő ke­gyelme. A kegyelmes Istennel azok talál­koznak igazán, akik megtapasztalják és átélik, hogy Isten Jézus érdeméért bűnein­ket kegyelmesen megbocsátja, s békés bol­dog új élettel ajándékoz meg bennünket. Nagy reformátorunk, Luther Márton is így találkozott a kegyelmes Istennel, s eb­ből a találkozásból született meg a refor­máció. Reformáció ünnepén minderre emlékez­ve lássuk meg Istennek hozzánk lehajló, kegyelmes szeretetét, és fakadjon szívünk mélyéből a hálaadás: “Uram, az égig ér a te kegyelmed, a te hűséged a felhőkig!” s; Mesebeli királyfi, sötétség birodalma szomorú királyának legidősebb fia, hetedhét országon túl sugarat keresett. Kereste, megtalálta, szíve fölé rejtette, hazaindult vele. Hazafelé mentében akárki kért belőle, senkinek se adott. S amikor hazaérve, elő akarta venni, i jaj, hiába kereste, eltűnt a fénysugár. Benne és körülötte minden sötét maradt. A megtalált sugár nem volt mit elővenni: titokzatosan eltűnt a megtalált sugár. Akkor indult el érte a legkisebb királyfi. Kereste, megtalálta, szíve fölé rejtette, hazaindult vele. Hazafelé mentében akárki kért belőle, mindenkinek adott. S minél többet adott, annálfénylőbben fénylett a megtalált sugár. Előtört rejtekéből, hordozója alakját és útját beragyogta, fénnyel övezte már. Egyre tisztábban fénylett. szeretetotthonokban Ment sugarat keresni a középső királyfi. Kereste, megtalálta, hazaindult vele. Hazafelé mentében akárki kért.könyörgött, a megtalált sugárból Itt vége a mesének, senkinek se adott. De a boldog valóság S mire hazáig ért, száz ilyen mesénél szebb. ««ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss Krisztus szeretetének megtalált sugarával szolgálhatunk, róhatjuk életünket, útunkat. S ha osztogatni kezdjük megfáradt öregeknek, kicsi nyomorékoknak, bajbajutott testvéreknek, mindenkinek, mindenütt,\ mi is úgy járunk vele, mint az a mesebeli legkisebbik királyfi! Jertek, osztogassuk hát Krisztus szeretetének megtalált sugarát! Családi hajlékokban, meg a munkahelyünkön és a gyülekezetben... Mindenkinek elég lett. Sötétség országába megérkezett a nappal, beköszöntött az élet. és úton-útfélen: hogy szolgálat, út, élet csupa fény, ragyogás, csupa simogató, meleg sugár legyen és csupa szeretet! T. E. ssssssssssss;

Next

/
Thumbnails
Contents