Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-06-01 / 3. szám
4. oldal ERŐS ©VÁR EROS ©VÄR \MI UIK-M MAíjNAU tVAMjHIMISOk LAIM ERŐS VÁR (USPS 178560) is published bimonthly (February, April, June, August, October, December) for $3 per year by the Hungarian Conference—Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERŐS VÁR P. O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 3. (233) Vol. 51. JUNE 1985 A “Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OH44102 Az “ERŐS VAR”előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 US dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kéijük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code" szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Primed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 A Golgotával nem tudok mit kezdeni — Beszélgetés a lelkészi hivatalban — „Ez mind szép és jó! Én is keresztyén ember vagyok. A vallásra szükség van. A fiamat is ezért küldöm konfirmációi oktatásra. Hanem egyik nap, ahogy hazajövök, a fiam föl-alá járkál és egy énekverset tanul. Ezt: „Én vagyok oka e nagy büntetésnek . . . Amit Uram, te szenvedtél helyettem, én érdemeltem.“ Igaz, valamikor én is tanultam ilyesmit, azonban — őszintén szólva — sosem tudtam mit kezdeni vele. Az a véleményem, hogy az egyháznak több gyakorlati életbölcsességet kellene nyújtania." Az elegáns, öszes úr kényelmesen dőlt hátra a székben. Hallgattam. Újból beszélni kezdett: „Szóval Golgota és a többi — ezzel nem tudok mit kezdeni. Kezét védekezve emelte fel: „Csak a bűnnel ne jöjjön elő kérem! Nézze, én katona voltam. Katonatiszt. Ha ott valaki valami szabálytalanságot követett el, akkor leszidták és az ügy el volt intézve. A maga Istene talán komolyabban veszi a dolgot?“ Újból csend. Hirtelen eszembe jutott valami. Ez az ember katonatiszt volt, mégpedig hadbírósági tiszt. Elmosolyodtam s most már szólnom kellett. — Hadbírósági tiszt létére sok emberrel volt dolga. És azokat mind csak egy leszidással — így nevezte — küldte el? • Felszabadító élmény • Egy új-guineai misszionárius számolt be a következőkről: »Hiszek az angyalokban. Vannak dolgok,amiket nem lehet megmagyarázni. Isten elküldi angyalait azok szolgálatára, akik Ót követik. Nemrég nagy lelki szorultságba kerültem. A Szentlélek imádság közben megmutatta nekem, hogy el kellene mennem egy sötét bőrű testvéremhez, és egy bizonyos dolgot bevallva neki, bocsánatot kell tőle kérnem. Erősen hadakoztam ellene. Én, a misszionárius, alázkodjam meg a bennszülött előtt? Mit gondol majd rólam? És ha másnak is elmondja? Egyáltalán, elfogadják még ezután igehirdetésemet? Egy konferenciára kellett mennem s ott háromszor beszélnem. Tudtam, az Úr nem használhat fel mások javára, ha bűn van az életemben. A Szentlélek annyira szorongatott, hogy így könyörögtem: »Uram, kérlek, küldd utamba ma ezt a testvért, hogy beszélhessek vele!« Motorkerékpáron igyekeztem Balif felé. Hegyről lefelé vitt az utam, mikor a motor hirtelen leállt. Egy darabig még folytattam az utat, de a motor nem ugrott be. Újra megpróbáltam - de nem tudtam elindulni. Ebben a pillanatban — Hát ha valaki valami aljasságot csinált .. . kezdte idegesen. — Mit ért ezen? — Ha valaki megszegte a törvényeket, akkor természetesen elítélték. Ez világos! — Hogyhogy? Indulatos lett. — Mert van jogrend! Aki azt átlépi, azt elítélik. Felegyenesedtem. — Mert van jogrend! Igen! Most mondok valamit: Istennél is van jogrend. A törvény az törvény. Aki pedig a tízparancsolatot egyszer megszegte, azt elítélik. Isten igazságos. Vendégem felfigyelt. Látszott, hogy valami kezd derengeni benne, de hallgatott. így hát folytattam: — Kedves uram, önre Isten ítélete vár! Idegesen felnevetett: Na és ön? — Én már túl vagyok az ítéleten. Megdöbbenten nézett rám. — Már túl van rajta? És felmentették? — Nem. Halálra ítéltek. Elfogadtam és elismertem az ítéletet. Megtehettem, mert volt egy kezes, aki a helyembe lépett és a halálos ítéletet elszenvedte helyettem és érettem. — Egy kezes? Ki volt az? — Jézus — a Golgotán. Most pedig vagy szintén ön is elismeri Isten halálos ítéletét és elfogadja ezt a kezest, vagy pedig nem szeretnék a helyében lenni. Megértette ezt? W. Busch észrevettem, hogy valaki jön velem szemben. Az a testvér volt, akivel beszélnem kellett volna. »Uram, segíts!« - fohászkodtam.- Ó, tönkrement a motorkerékpár? Kár!- Igen, de az nem baj. Örülök, hogy találkoztunk. Valamit mondanom kell neked.Beszéltünk egymással. Az új-guineai testvér megbocsátott misszionáriusának, és együtt imádkoztunk. A kő leesett szívemről. Ezután együtt vizsgáltuk meg a motorkerékpárt. Fölszálltam, elindítottam, és a motor beugrott, mintha semmi baja sem lett volna. Oda- és visszavezető utamon semmi nehézségem nem volt vele. Szerencse? Véletlen? Éppen akkor kellett,' hogy leálljon a motor, mikor a testvérem arra jött? A magam jószántából bizonyára nem álltam volna meg, hogy beszéljek vele. - És azután, amikor minden javítás nélkül ment a gép? Hiszem, hogy az Úr angyala volt, aki még a motorok dolgában is kiismeri magát. A konferencián körülbelül 80 ember, főleg hívők, jöttek a lelkigondozói megbeszélésre, hogy régi dolgaikat tisztázzák egymás előtt. 0/-
