Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)

1985-06-01 / 3. szám

POSTMASTER: SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 (USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 51. ÉVFOLYAM 1985. JÚNIUS 3. SZÁM Orom - reménység Igen nehéz szavakkal kifejezni azt, ami abban a bizonyos jeruzsálemi ház­ban az első pünkösd napján történt. Hogy vihar támadt, meg hogy valami „légáramlat“ töltötte be a házat, amely­ben a meglehetősen tanácstalan és gazdátlan tanítványok összegyűltek, s hogy valami kettős (láng-)nyelvek az összegyűltek fejére telepedtek, mire azok nyelveken kezdtek szólni - ez mind-mind laboratóriumi pontossággal alig ellenőrizhető jelenség volt. Min­dig is akadtak irányzatok azért, ame­lyek ebből a bizonytalansági tényező­ből tőkét igyekeztek kovácsolni: időn­ként például feltámad a nyelvekenszó­­lás képességének elnyerése és gya­korlása utáni vágy; máskor túlságosan földinek vagy materiálisnak tartjuk a vízzel és igével véghezvitt keresztsé­­get és vágyunk a Lélekkel való megke­­resztelésre, mint valami pluszra, mint valami mélyebbre és hatásosabbra. Máskor kijelentjük, hogy az egész ke­­resztyénség túlságosan csak e világi dolgokkal foglalkozik és keretei, intéz­ményes formái már alig is engednek teret a Lélek munkájának. „Szellemieb­bé“, „lelkesebbé" kellene válnia s en­gednie kellene, hogy a Lélek szétfe­szítse szűk, megmerevedett kereteit. A Lélek közvetlen hatása alatt első­ként Péter apostol prédikált. Érdemes azért nem spekulálni a pünkösdi ese­ményen, hanem megvizsgálni, hogy ő ott, frissen milyen összefüggéseket lá­tott. Ez a látásmód valószínűleg többet jelenthet számunkra, mint sok saját spekuláció. Péter igyekezett nem lázítani, ha­nem inkább lecsillapítani a kedélyeket, amikor elmondta, hogy pünkösdkor csak az teljesedett be, amit századok­kal előbb Jóéi próféta már megjöven­dölt. Az a különben inkább szürkének számító látnok óriási vízióban látta, ahogy Isten kitölti az ó Lelkét népe minden tagjára: prófétálni, látomáso­kat, álmokat fog látni mindenki, nem­csak a felnőttek és gyerekeik, hanem még a vének és a szolgák is. Ahol Isten ugyanis „kitölti“ az Ő Lelkét, ott megszűnnek a határok, leomlanak a korlátok, ott csak a Lélek dolgozik és tölti be a teret. Pünkösdkor is ez tör­tént: elmosódtak a különböző orszá­gokból jöttek közötti határok, jelenték­telenné vált a bábeli toronyépítés óta uralkodó nyelvkülönbség. Egyszerre „megértették" egymást az emberek és annyira kommunikációra képesek let­tek, hogy háromezer meg is keresztel­­tette magát és tagja lett valami egé­szen újnak, a Lélektől elhívottak kö­zösségének. De Péter azt is tudta, hogy Jóéi pró­féta ezt a jelenséget az utolsó idők je­—í i L: A Szentlélek zápora Ének szálljon égnek, mert itt a Szentlélek! Tárj elé kaput! És legyen virággal, zsendiilő faággal ékes most az út! Fogadd őt, az érkezőt, s betölt fénnyel, ragyogással, örömujjongással! Gyújtsd meg bennünk lángod, drága égi Zálog! A dj erőt nekünk! Isten győztes ujja, vezess el az útra, hol békét lelünk! Légy velünk, hogy életünk dúslakodjék kincseidben: szeretetben, hitben! Záporodra várunk. Öntözd meg egyházunk mezejét, ne késs! Hull a mag, az ige, de szent cseppjeidre szomjas a vetés. Akkor hoz majd százszoros jó gyümölcsöt ért kalásza Benjamin gazdag aratásra. Schmolck ^ (Túrmezei Erzsébet fordítása — Dallam: Jézus, életemnek...) f lének látta és jövendölte meg. Arról az utolsó napról beszélt, amelyet a sötét­ség és a homály napjának nevezett, amelyet senki „ki nem állhat“. Ezért biztatta kortársait bűnbánatra és Isten könyörületében való reménykedésre. S miközben kozmikus és egyéb katasz­trófákat helyezett kilátásba, a válasz­tottakat mégis örvendezésre szólította föl, a Lélek kiöntését pedig amolyan zálogként ígérte meg Isten népének. Az (5 segítségével lehet Istenhez kiál­tani segítségért, s aki ezt megteszi, az felmentetik az utolsó nap rémeitől, az megmenekül. Aki azonban Péter „lelkes“ prédiká­cióját olvassa, rájön, hogy elsősorban nem a végidő borzalmaival, hanem Jézus Krisztus feltámasztásával kap­csolta össze a Lélek áradását. Nyilván ott csengett még a fülében Jézus sza­va az Ő Lelke elküldéséről, és külön­ben is a feltámadása és a Lélek elkül­dése közötti összefüggéseket nem le­hetett tagadni. S az a Péter, aki még Jézust a szenvedésektől akarta meg­óvni, örömmel értette meg Jézus fel­támadással végződött útját a Lélek se­gítségével. Nem hiába tanította Luther, hogy Jézusban hinnünk és őhozzá el­jutnunk csak a Lélek segítségével lehet. Mégsem mondja Péter, hogy Isten Lelkét valamiképpen a kezünkbe kapa­­ríthatnánk, pedig az ő „hatásos“ prédi­kációja nyomán jelentkezett az első háromezer ember megkeresztelésre és született meg az „egyház“. Mégis tud­ta, érezte, hogy a Lélek kiáradása nem annak következménye, hanem előzmé­nye és alapja volt. Azért vagyunk olyan tanácstalanok pünkösd ünnepén, mert Istentől való függőségünk egészen nyilvánvaló lesz. És azért örülhetünk is, mert csak ennek a Léleknek a segítségével ke­reshetjük igazán Istent, nevezhetjük Ót Atyánknak, mehetünk bizalommal el, a meghallgatás bizonyos reménysé­gével. Gémes István

Next

/
Thumbnails
Contents