Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)
1985-02-01 / 1-2. szám
12. oldal SECOND CLASS PUBLICATION. POSTMASTER: SEND FORM 3579 TO ERŐS VÁR (USPS 178560) BOX 02148, CLEVELAND, OH 44102 tömeg! Künn feltámad a szél, és nekiszalad az északi falnak: mintha sóhajtana a templom, és a messzi múlt a mába moccanna. Ilyenkor magamba nézhetek. Életem jó része e falak között akart engedelmesen meghajolni Uram akarata szerint. Ide hoztam örömömet, bánatomat, gyászomban vagy vesztett reményeim felett elsírt könnyeimet. Itt figyeltem a távolban felvillanó reménység biztatását, és annak az ígéretnek a bizonyosságát is, ami értelmet adott lépteimnek. Mikor ennyire magamra lehetek Isten előtt, életem hitványsága is kiborul előttem, mint a felborult moslékosvödör, aminek szennye az undort vágja az arcomba. Itt úgy érzem magam, mint az a parányi ember a nagy hegy tövében, akinek onnan, ahol a ma szennyével fertőzött a környezet, mindig magasabbra kell hágni, hogy tisztább levegőhöz jusson. Felidéződik teológus koromban látott álmom. Nagyon sokat kínlódtam abban az időben. Kétségek gyötörtek, és sokszor úgy ültem az előadásokon, mint egy betévedt idegen, aki nem érti a katedrán beszélő nyelvét. Menekülni szerettem volna a Teológiáról, mert rám nehezedett a jövendő feladat felelőssége, de amikor szembenéztem azzal, ami a másik irányba induláskor várna rám, úgy éreztem, mintha biztos útról lelépve, ingoványba tévedtem volna. Fogva tartott a végtelen látóhatár pereméről felém intő bizonyosság: “Az Isten van valamiként minden gondolatnak alján.” Maradnom kellett, és küzdeni gyötrelmes erőfeszítéssel ebben a felszabadult rabságban, amibe apám szeretete küldött. Abban az időben egy öreg Bibliát találtam a padlásunkon. Még dédöregapám vette, nagyapám is forgatta és beleírta apám születésének napját. Éppen 225 éves volt a könyv, amikor megtaláltam. Akkor láttam azt az álmot. Egy nagy templom messzibe nyúló oszlopsora között, kezemben a Bibliával, megyek az oltár felé. Az oltár mindig ugyanabban a távolságban maradt, bármennyire siettem feléje, a Biblia meg a kezemben egyre nagyobbá vált. Már alig bírtam a hatalmasra nőtt könyvet, de lépnem kellett tovább. Nem tudtam másra nézni, csak az oltárra, ami mindig józanabb fényben ragyogott és hívott, tökéletesen megvilágítva utamat. Az oldalajtón motoszkálást hallok és ez a zaj elűzi a csendet és vele az emlékezést meg a képzelet alkotta képeket. Lassan kinyílik az ajtó, és kiváncsi kamaszfej jelenik meg, majd hátraszól: — öcsi, nincs itt senki! — Menjünk be — felel rá egy másik gyerekhang. Amint belépnek, észrevesznek, és riadtan menekülni akarnak. Nem szeretem, ha félnek tőlem a gyerekek, ezért utánuk szólok az ő stílusukban: — Sziasztok, srácok! Bejöhettek bátran, nem bánt benneteket senki. A bizalmas hang felbátorítja őket, és beljebb óvakodnak. Körülnéznek, aztán a kisebbik megszólal: — Bácsi kérem, ez templom? — Az — felelem kurtán. Azt akarom, hogy ők kérdezzenek tőlem. Érdekel, hogy mire kí-EGYESÜLT ÁLLAMOK • Az eddig a “Lutheran Church in America (LCA)” egyház lelkészei számára kiadott “Partners” c. szakfolyóirat májustól az egyesülésre készülő LCA, “American Lutheran Church”, s “Association of Evangelical Lutheran Churches” egyházak közös lelkész! szakfolyóirataként jelenik meg. • Az evangélikus—ortodox egyházi dialógus újabb fázisában “Az ökumenikus zsinatok természete és jelentősége” és “A niceai zsinat” c. témakörrel foglalkoztak. Ez év végén sor kerül a Niceai Hitvallás és főleg a “filioque” (= és a Fiútól) beszúrás taglalására. Tudvalevő, hogy a Niceai Hitvallás eredeti szövegében a Szentlélek “az Atyától jön”, s ezt követik az ortodox egyházak. A nyugati keresztyénségben a 800 körül megtoldott szöveg van használatban; eszerint a Szentlélek “az Atyától és a Fiútól jön”. A kérdés az, hogy e két szöveg vájjon teológiai vagy csupán formai különbséget képvisel-e? • A zsidóság reform ágának a rabbinátusa a péntek esti Istentiszteletek elhagyása és a szombati Istentiszteletek délutáni megtartásának a kérdésével kedvezően foglalkozott, de döntésre nem jutott. • A Pittsburgh-környéki munkanélküliség enyhítésére törekedő ökumenikus lelkészcsoport ugyancsak kérdéses tevékenysége miatt hitelét vesztette a nyilvánosság előtt. Az érdeklőváncsiak. Az idősebb közelebb lép, és megkérdezi: — Tessék mondani, üzemel ez a templom? — Minden vasárnap és ünnepnap, meg néha hétköznap is. — És mit csinálnak itt? — kérdezi a kicsi. Az oltárra mutatok, ahol a Gecsemánén imádkozó Megváltó képe van. — Róla beszélünk. Ó Jézus Krisztus. Hallottatok már róla? — lügen — feleli bátortalanul a kicsi. — Apu szokta mondani, amikor nagyon dühös, meg amikor anyuval veszekszik. — Hallgass, te buta! — formed rá az idősebb. — Olyankor káromkodik. — Aztán karon ragadja az öccsét, és szinte kimenekülnek a templomból. Hosszan nézek a becsapódó ajtóra... Egy pillanatra kinyílt egy otthon ajtaja... Végigtörölgetem a bútorokat, hogy holnap tiszta templomban prédikálhassak az embereknek... Mátis István (Evangélikus Élet) dés középpontjába került Douglas Roth ev. lelkészt a Nyugat-Pennsylvania Egyházkerület kizárta a lelkészek sorából. A közgyűlés 499:33 szavazat arányban erősítette meg az egyházi bíróság döntését. A nagyvállalatok és az ev. egyházi vezetőség pocskondiázása a munkanélküliek ügyén mitsem segített, sőt, inkább megnehezítette a körülményeket jóindulatú támogatás tekintetében, s néhány ev. gyülekezetben is áldatlan állapotokat teremtett. Sajnálatos azonban, hogy tulajdonképpen egyházon belüli ügy elintézésére karhatalmi beavatkozáshoz kellett folyamodni. • Az Episzkopális (Anglikán) Egyházból nők lelkésszé szentelése és elváltak templomi esketése miatt kivált egyházközségek és lelkészek jórésze besorolt a Római Katolikus Egyházba. Az egyházközségeknek engedélyezték a miserendben bizonyos anglikán elemek megtartását, és az áttért házas lelkészek megmaradhattak családi állapotukban. SZOVJETUNIÓ • A vallásügyi tanács elnökévé Konstantin Charchew mérnököt nevezték ki. Megelőzőleg Guyanában volt nagykövet. ROMÁNIA (Erdély) • A Szász Ev. Egyház püspöke szerint, ha a jelenlegi ütemben folytatódik a németek kivándorlása, akkor 28 év múlva hírmondó sem marad belőlük. Főleg politikai és gazdasági tényezők játszanak közre a kivándorlásra való döntésnél. Az egyház nem nyújt segítséget kivándorláshoz, de lelkipásztori tanáccsal készséggel szolgál. Különösen érezhető a lelkészhiány. Az évek folyamán 141 lelkész vándorolt ki, s már csak 131 lelkésze van az egyháznak. A nagyszebeni teológiára évenként csak két teológus iratkozhatik be. NÉMETORSZÁG (NSZK) • A “Lutherische Monatshefte” c. teológiai szaklap áprilisi száma Terray László norvégjai magy. ev. lelkész néhai D. Ordass Lajos ev. püspököt méltató cikkét hozza. • A szociális munka iránt megújult érdeklődéssel együtt folyamatosan növekszik a diakonisszáknak jelentkezők száma. Hírközlő: Bernhardt Béla A keresztségben megfogadtam az én kedves Uramnak. Krisztusomnak, hogy benne akarok hinni, hűségesen meg akarok állni mellette. Ezt akarom Cselekedni kegyelme, munkája és segítsége által. Most hát minden kísértésemben tudatában vagyok annak, amit a keresztségben fogadtam, hogy benne akarok hinni — ez az igazi és legnagyobb fogadalom —, viszont ö is megígérte, hogy Istenem akar maradni. Ha ez a vigasztalásom nem lett volna, súlyos kísértéseim nagy szenvedésétől már rég elpusztultam volna. Az én kedves Uram segítsen ezután is! Ámen. (Luther Márton) AZ EGYHÁZ HÍREI
