Erős Vár, 1985 (55. évfolyam, 2-6. szám)

1985-02-01 / 1-2. szám

2. oldal EROS® VÁR A budapesti nagygyűlés istentiszteleti élete Megszoktuk már, hogy “nagygyűléseként emlegetjük a múlt évi nagy evangélikus világ­­találkozót. így emlegette azt a televízió, a rádió és az újságok híradása is. Ennek alapján sokan gondolhattak arra, hogy itt állandóan csak tanácskozás folyt, plenáris üléseken, munkacso­portok megbeszélésein, egyéb találkozókon. Pedig naponta többször is volt istentisztelet, igehirdetés és úrvacsoraosztás, bibliatanulmány vagy csendes imádságra való alkalom. Amikor visszagondolunk a nagygyűlésre, értékeljük mun­káját, jó, ha arra is figyelünk, milyen volt a nagy­gyűlés istentiszteleti élete? IGEN GAZDAG VOLT A NAGYGYŰ­LÉS ISTENTISZTELETI ALKALMAK­BAN. Gyülekezeti tagjaink elsősorban a nyitó- és a záróistentisztelet "élményében” részesültek. Talán senki nem érti félre, ha most ezt a szót használom, hiszen nemcsak élmény volt, de jaj lett volna, ha arról az istentiszteletről valaki is úgy megy haza, hogy nem fogta meg, nem ragadta magával több, mint 12 ezer hivő éneklé­se, a szolgálók nagy serege és sokszínűsége. Az istentisztelet liturgiájában 24-en szolgáltak, az úrvacsorát összesen 70 osztóhelyen 140 hazai és külföldi lelkész osztotta és minden pár mellé két-két segítő volt beosztva. Ezen az istentiszte­leten 304 személy végzett cselekvő szolgálatot. Ehhez járult még az orgonista, a 200 tagú ének­kar vezetőikkel együtt. Több, mint 500 ember aktív részvétele volt megteremtője az istentiszte­letnek. Ügy is mondhatnám, hogy az igehirdető püspökön kívül több, mint 500 eszköze volt ott Isten Szendéikének, hogy megszólaljon üze­nete, hogy eljusson a bűnbocsánat az úrvacsora jegyein keresztül mindannyiunkhoz és felcsen­dülhessen a magasztaló ének ajkunkon. Ilyen “széles ölelésű” istentiszteleti alkalom aligha lesz egyhamar egyházunkban. Éppen ezért őrizzük emlékét és melegedjen fel a szívünk, valahányszor visszagondolunk rá. Legyen való­ban életre szóló élmény! A NAGYGYŰLÉS HÉTKÖZNAPJAIT IS ISTENTISZTELETI KERET FOGTA EGY­BE. Az alagsori teremben berendezett kápolná­ban minden reggel hétkor úrvacsoraosztás volt. Mindennap más ország egyházai adták a szol­gálattevőket: finn, madagaszkári, NDK-beli, indiai, brazíliai, indonéz, francia, kanadai, tan­zániai, Hong Kong-i és svéd egyházi liturgia szerint végezték a szertartást. Itt is érvényesült a világ evangélikusságának sokszínűsége. Fél 9-kor a nagyteremben volt reggeli áhítat, melynek során bibliatanulmányozás volt egy­­egy felkért előadó vezetésével. Az igéket Máté evangéliumából választották és a főtémához igazodva mindig a reménységet keresték, a re­ménységre mutattak. Ezeknek az áhítatoknak befejezéseképpen külföldi ének- és zenekarok szolgáltak. Uppsalai svéd kórus, harangjáté­kosok Amerikából, énekkar az NDK-beli Greifswaldból, fúvósok Nürnbergből, egy finn énekkar és itt kapót helyet az ősagárdi furulya­kórus is. A DÉLUTÁNI TANÁCSKOZÁSOK UTÁN — még a vacsora előtt —, hangzottak el magyar lelkészek igehirdetései német vagy an­gol nyelven. Nyolc ilyen igehirdetési alkalom volt és mindegyiken egy-egy gyülekezetünk kórusa adta az énekkari szolgálatot. Itt énekelt a nyíregyházi, kiskőrösi, alberti, Bpest-fasori, nagytarcsai, soproni, miskolci és pécsi gyüleke­zetek énekkara. Végül minden este 10 órakor a kápolnában volt meditációs elcsendesedés énekléssel és imádkozással. Ez az imádkozás az utolsóelőtti nap estéjén éjszakai virrasztásban folytatódott. Fiatalok szervezésében az éjszaka folyamán folyt az imádkozás a békéért és az igazságos­ságért. Óránkénti váltásban a világ egy-egy táj­egysége került a virrasztók és imádkozok elé, hogy megismerjék annak életét, békéért folyta­tott küzdelmeit, hogy az imádságok konkrétak legyenek. Az imádkozok közössége másnap reggel úrvacsora közösséggé alakult át, és ugyan­csak úrvacsorával fejeződött be a gyűlés szom­baton este, melyen sok gyülekezeti tagunk is részt vett. VALAMENNYI ISTENTISZTELET áhíta­­tos, szép rendben, fegyelmezetten folyt le. Templommá lett a Sportcsarnok küzdőtere és lelátója. Megvallom őszintén, hogy sok izga­lom volt bennünk a nyitó istentisztelet előtt: hogyan fogják helyüket pontosan időre elfog­lalni a lelátókon, hogyan tudjuk időben be­vezetni a delegátusokat a fenntartott helyükre, hiszen volt olyan, aki vasárnap reggel fél kilenc­kor érkezett meg a Ferihegyi repülőtérre? Az­után hogyan lehet lecsendesíteni ekkora em­bertömeget a kezdés időpontjára? Végül milyen lesz az éneklés? Soha még ekkora teremben, ekkora gyülekezetnek és ilyen helyfoglalásban (egymással szemben) nem énekeltettünk gyüle­kezeteket. Az ott helyet foglaló gyülekezet cso­dálatos, felnőtt lelki érettségről tett bizonysá­got. A fél tízkor megtartott próbaéneklés első kísérletre megmutatta, hogy nem lesz baj a fe­gyelmezett, egységes, szárnyaló énekléssel. A kezdés előtt egy perccel — minden különösebb figyelmeztetés nélkül — “templomi csend” lett a csarnokban. Pontosan tízkor kaptam a jelzést a televíziósoktól és a rádiósoktól: adásra készen vannak. Aztán csendben továbbadtam a szót: “Orgona indul!” — és Trajtler Gábor ujjai nyomán felcsendült az “Erős vár...” bevezetője, majd felharsant az ének több, mint 12 ezer ember ajkán és a XV-ös kapunál elindult a liturgusok serege az oltár felé... Felemelő pil­lanat volt. A szemekben könnyek csillogtak, a szívünk erősebben vert és csendben hálát ad­tunk Istennek: sok évi előkészület után megál­dotta munkánkat sikerrel. Az úrvacsoraosztás rendje ilyen szokatlan helyen nehéz feladatnak látszott, mégis a szentséghez méltó áhítattal és fegyelmezettséggel 25 perc alatt mindenki része­sült a szentségekből. A NAGYGYŰLÉS ISTENTISZTELETI ÉLETE VALÓBAN GAZDAG VOLT. Jó ige­hirdetések, áhítatos éneklés és imádkozás, nagy tömegek résztvétele és csendes meditációk kis csoportokban adták a világ evangélikusai talál­kozásának spirituális (lelki) keretét. Igéjében, a szentségekben itt volt Isten közöttünk! Tóth-Szöllős Mihály (Ev. Élet) A NŐK “LÁZADÁSA”. — A nagygyűlés első hetében, a péntek reggeli plenáris ülés meg­nyitásakor mintegy 150 női delegátus elhagyta helyét és énekelve felvonult, hogy tüntessen a nők háttérbeszorítása ellen. Szószólójuk, A ma­lié Shannon (LCA delegátus) utalt arra, hogy a Világszövetség vezetésében hagyományosan nem kapnak szerepet a nők. Az elnöki emel­vényre mutatott: “...most is kizárólagosan 6 férfi ül ott!” — A demonstráció után Mau főtitkár — mintegy engesztelésül — Bodil Sol­ling asszonyt kérte fel, hogy a folyó ülésszakon elnököljön. A nagygyűlés több későbbi határo­zata elítélte “a szexizmus bűnét”, mely tagadja, hogy korlátozza a nők résztvételét az egyház­ban és a társadalomban. Kilyukadt a vasfüggöny? A nagygyűlést megelőző Ifjúsági Világtalál­kozó a budapesti Műszaki Egyetemen kapott helyet. A 300 delegátus 49 országból jött, majd­nem felerészben Kelet-Európából. Dr. Káldy Zoltán megnyitó köszöntése igen érdekes infor­mációt tartalmazott nemcsak olvasóink, hanem — valószínűleg — ifjú hallgatói számára is: “A sokszor emlegetett Vasfüggöny mögé jöttek. De hiszem, azt tapasztalták, hogy ez a “Vas­függöny” leomlott, vagy olyan lyukassá vált, hogy mindenki átjöhet rajta, északról és délről, keletről és nyugatról, így gyakorlatilag már nem is létezik.” — Vájjon mi történhetett az aknamezőkkel és a szögesdrótokkal — talán csak nem ette meg őket a rozsda?

Next

/
Thumbnails
Contents