Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)

1984-02-01 / 1. szám

7. oldal BUDAPEST—GENF— OSLO: TERRAY A LEGÜJABB VITATÉMA (Church of Norway Information, Oslo) — A norvég ev. egyház egyik delegátusa az EVSz bu­dapesti világgyfilésére, Terray László lelkész erős reakciót váltott ki mind a Magyarországi Evan­gélikus Egyház, mind pedig a Világszövetség genfi központja részéről. Az ok: a Church of Norway News januári száma ismertette Terray egy cikkét, mely októberben je­lent meg egy másik lapban. Ebben a szerző szülő­hazája ev. egyházi vezetőségéről meglehetősen kritikus véleményt nyilvánított. Az ismertetést azután átvette a Világszövetség hírszolgálatának (Lutheran World Information) németnyelvű ki­adása. Február elején a Magyarországi Evangélikus Egyház egy nagyobb nyilatkozatban kifogásolta, hogy a fentemlített két kiadvány leközölte Terray lelkész "hazugságait”. Ugyanakkor az EVSz gen­fi főtitkára, dr. Carl Mau kijelentette, hogy a ki­fogásolt cikkek károsan befolyásolják a Világgyű­lés előkészületeit. Mivel a magyar egyházi vezetőség határozott választ kívánt arra a kérdésre, hogy a norvég egy­ház “mit akart elérni” ezzel a cikkel, az illetékes norvég egyházi szerv úgy nyilatkozott, hogy az Egyház nem felelős egyes lelkészek, ill. Budapest­re készülő delegátusok egyéni véleményéért. A magyar nyilatkozat szerint Terrayt évekkel ezelőtt (valószínűleg 56/57-ben — A szerk.) raj­takapták a határon, amint “megkísérelte eredeti okiratok kicsempészését”. “Mivel törvénysértést követett el, nemkívánatos személynek nyilvánítot­ták Magyarországon.” Terray lelkész szerint az eset valóban megtörtént, de hangsúlyozta, hogy nem volt tudomása arról, hogy ilyen egyházi ira­tok magával hozatala törvénybe ütköző cselek­mény. Egyébként nem értesült arról, hogy nem­­kívánatos személy lenne Magyarországon. Oslói egyházi körök ezekután kérdésesnek tar­tották, hogy vájjon Terray lelkész kaphat-e ma­gyar vízumot? Káldy Zoltán püspök-elnöknek Andreas Aarflot norvég püspökhöz intézett leve­le azután tisztázta ezt a kérdést: “...még Terray Lászlónak is adunk vízumot". A norvég egyházi lap szerkesztője megjegyezte, hogy Terray cikkét azért közölte, mert a buda­pesti gyűlésről és a magyar egyházról szóló mos­tani norvégiai megnyilatkozások között ez volt a legkiegyensúlyozottabb. A vezetése alatt álló hír­­szolgálat feladata, sőt kötelessége, hogy a külföl­di olvasókat tájékoztassa a norvég vonatkozású egyházi eseményekről. Mulasztást követett volna el, ha nem számol be a jelenleg folyó vita ottani fejleményeiről. Terray cikke eredetileg egyetemi előadásként hangzott el. Amikor egy világi folyó­irat néhány hónappal a budapesti gyűlés előtt er­ről tudósít, az egyházi sajtónak ez nem kerülheti el a figyelmét — mondotta a szerkesztő. Majd hozzátette: “Az EVSz — amely egyébként nyíl­tan tudósít mind a tagegyházak közötti, mind az egyes egyházakon belüli nézeteltérésekről — sem félhet attól, hogy a magyar egyház és a külföldi ERŐS® VÁR magyar evangélikusok közötti vitának nyilvános­ságot adjon.” “Az Európát sajnálatosan szétvá­lasztó szakadék áthidalásának nem csekély előfel­tétele a tájékoztatás maximálisan szabad folyása! ” Terray László szóbanforgó előadásának, ill. cikkének kiinduló tétele az volt, hogy a magyar evangélikus egyházi vezetőség a kelleténél jobban kiszolgálja a marxista államot. Erre számos pél­dát hozott fel, de ugyanakkor több pozitív ténye­zőre is rámutatott. A magyar egyház nyilatkozata pontról-pontra cáfolta Terray állításait, különösen visszautasít­va az egyház mostani vezetőire vonatkozókat, az­zal, hogy ami az ötvenes években történt, azért ők nem felelősek. A nyilatkozathoz fűzött megjegyzéseiben Ter­ray rámutat arra, hogy a hazai egyház valószínű­leg első esetben folytat részletekbe menő és nyil­vános eszmecserét Nyugaton élő magyar teológus­sal. Továbbá örvendetesnek tartja, hogy a magyar egyházi vezetőség már nem próbálja igazolni az ötvenes évek túlkapásait. "Dr. Maunak nincsen igaza, amikor a budapesti gyűlésre károsan ható­nak tartja nézeteim közzétételét. Az eredeti cikk­ben és egyebütt is mindig hangoztattam: a Világ­gyűlésnek éppen Budapesten való megtartását po­zitívan értékelem. Azt is jónak tartom, hogy az EVSz meghatározása szerint a gyűlés feladata a hídépítés Kelet és Nyugat között. Ennek a mun­kának azonban teljes nyíltságban kell végbemen­nie!" — mondotta Terray László. Dr. Mau kijelentésére szintén elutasítóan rea­gált a Vart Land c. vezető oslói napilap, mely ve­zércikkben azt “teljesen kiábrándítónak” nevez­te. “Az EVSz főtitkár (nyilatkozata) egyoldalú, ahelyett, hogy a hírközlés szabadságának védel­mére kelne. Egy ilyen nyilatkozat senkinek sem használ.” JÉZUS, SZENVEDÉSEDRŐL . . .(181) Jézus, szenvedésedről Mostan elmélkednem, Erőt, áldást mennyekből Lelked adjon nékem. Jelenj meg most szívemnek Ama nagy kínodban, Mellyel voltál lelkemnek Orvosa holtodban. De ne csak kínod tudjam, Okát is megértsem, Hogy te gúnyt s halált, Uram, Szenvedtél énértem. Oka annak én vagyok, Én és tenger vétkem, Fájdalmid ezért nagyok; S célja: üdvösségem. (Első és harmadik vers) Ez az ének a “passió virágai” közé tartozik. Nem egyszerűen költői szóhasználat ez a megje­lölés. A barokk mozdulatdús, cikornyás, képzele­tet mozgató és lekötő kifejezésformái a költészet­ben is jelentős nyomokat hagytak. A "virágok" szó a költészetben és az irodalomban termékek­nek és alkotásoknak megjelölésére szolgált. Advent virágai, böjt virágai, a passió virágai — prédikációsorozatokat tartottak és írtak ilyen cí­meken. Nürnbergben a XVII. században egy költői kör működött ilyen néven: “Pegnitzorden”. Ennek a körnek volt tagja és kiemelkedő alakja Birken Zsigmond, énekünk szerzője. 1626-ban született Wildensteinben, lelkészcsalád gyermekeként. 3 éves volt, amikor “egyiptomi futás-szerűen” — amint megemlékezéseiben ő maga jelöli — Nürn­­bergbe költöztek, ahová szülei hitük miatt voltak kénytelenek menekülni. 16 éves korában elvesz­tette édesanyját, majd hamarosan édesapját is. Apjának halálos ágyánál megígérte, hogy teoló­giát fog végezni. Amikor Jénába került az egye­temre, mégis jogra iratkozott be, de mellette teo­lógiát is hallgatott. Ebben az időszakban működött Nürnbergben Dilherr János lelkész, aki igen jelentős igehirdető volt. Birken erősen a hatása alá került. Vallásos költészete — 52 egyházi éneket írt — voltaképpen nem más, mint Dilherr igehirdetéseinek hatására született versek. Költői tevékenysége természete­sen ennél tágabb volt, de egész költészetét “Isten szolgálatára s az egyház építésére” szánta. Érté­két, korabeli megbecsülését mutatja, hogy költői munkálkodása elismeréséül a császártól nemesi rangot kapott. Énekünk 1663-ban jelent meg először Dilherr egy könyvében, amelynek címe: “A szív s a lélek eledele.” A maga nemében barokk vers megjele­nésekor nagyon újszerűnek, modernnek számí­tott. Első versszakában Löweni Arnulf éneke cseng vissza, amiből Gerhardt Pál is merített a 177. ének első versénél, s amihez visszanyúlt az 554. ének szerzője is. Első versszaka minden idők passió-olvasásának nyitánya. Böjt tartalmát, a passió szemléletét mutatja világosan. Egyik méltatója (Stier) így ír róla: “Passióénekében nem a művész alkotott, hanem a rabul ejtett szív. Itt nem valaminek a megírásáról van szó, hanem arról, hogy a költő ajándékot adott benne mindnyájunknak. Ezért nem merül feledésbe ez az ének, amíg csak meg­­állanak emberek a kereszt tövében elcsendesedve.” Kétségtelen, hogy az ének hangvétele a szemé­lyes bizonyságtétel. A passió eseményeinek aktív szemléletét s a személyes érdekeltséget világosan kifejezi s ebben az evangélikus böjti szemléletet és tartalmát hűségesen tükrözi. Koren: Irgalmadat éneklem PASSIÓI KÖNYÖRGÉS Úr Jézus Krisztus, aki készségesen és örömmel indultál a szenvedésbe és még jeruzsálemi utadon is irgalmasan törődtél mások szenvedésével: ké­rünk, tégy minket szabaddá minden ínségtől, és tégy minket szabaddá az ínséget szenvedők szolgá­latára. Gyakorolj minket az önmegtagadásban, hogy egyre világosabban tudjuk megkülönböztet­ni a mi akaratunktól a Tiédet, hogy egyre szigo­rúbbak legyünk önmagunk iránt és egyre nyíltab­bak igéd befogadására. Segíts, Úr Krisztus, hogy ne keressünk más utat, még akkor sem, ha szenve­dést kell vállalnunk és a kereszt alatt kell járnunk, csak azt, amelyen Te vezetsz minket. Ha nehézsé­geink támadnak hivatásunkban embertársaink és külső körülmények miatt, vagy szívünk gonosz kí­vánságai és szenvedélyei miatt, akkor tégy minket bátrakká, hogy készen legyünk a harcra és szívesen vállaljuk a szenvedést. Arra is segíts minket, Úr Krisztus, hogy sohase kössön le minket a magunk dolga annyira, hogy ne maradjon időnk és erőnk az ínségesek és szegények szolgálatára, a Te szolgá­latodra. Nyisd meg sziláinkét és szemünket a gondjainkra bízottak ínségének látására, hogy se­gítsünk nekik, amiben csak segíthetünk. Segíts meg minket azzal is, Úr Krisztus, hogy állandóan nyitva álljon számunkra az az erőforrás, amely nélkül nem tudjuk szolgálatunkat elvégezni. Vígy minket magaddal jeruzsálemi utadra. Láttasd meg velünk bűnünket, amely halálba vitt Téged. Mutasd meg kegyelmedet is, amely a halálból örök életre visz minket. Ámen. Bezzel Hermann (1861 — 1917)

Next

/
Thumbnails
Contents