Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)
1984-02-01 / 1. szám
6. oldal ERŐS® VÁR zsef vezető marxista filozófus és debreceni egyetemi tanár kimutatta, hogy ennek a teológiának ugyan krisztológiai előfeltételei vannak, de gyakorlati következményei teljesen megfelelnek a “tudományos marxista-leninista” értelmezésnek. Tudományos szempontból nem lehet ugyan elismerni a teológusokat, de álláspontjuk ideiglenesen eltűrhető, hasznosságuk miatt. A marxista filozófus teljes őszinteséggel hozzáteszi, hogy a történelemben először történik meg, hogy egy teológiai rendszer s ennek következtében egy egyház (vagy egyházak) egyetért a marxizmus programjával, — ami arra késztetheti a marxista valláskritikát, hogy néhány tudományos előfeltételét újra átgondolja. (Poór József: Századunk és a protestantizmus, Budapest, 1981, 166—184. o.) Vajta professzor rövid elemző cikke, mint fentebb láttuk, viharos reakciót váltott ki a magyarországi evangélikus egyházi vezetőknél. Az említett sajtóközleményben, melynek címe: “Visszautasítjuk a rágalmakat”, az lepi meg az olvasót, hogy egyáltalában semmiféle teológiai feleletet nem adnak dr. Vajta kipellengérezett (discredited) cikkének teológiai érveire. Ehelyett a Nyilatkozat aláírói azt a kiutat választották, hogy kétségbe vonják a szerző szavahihetőségét, utalva arra, hogy Magyarországon kívül él 1941 óta. Ezen kívül visszautasítják a “német keresztyénekkel” vont párhuzamot, annak ellenére, hogy dr. Vajta cikke sehol nem mondja, hogy összekeverték volna a kommunista ideológiát az evangéliummal. Tudva, hogy magyar teológusok nagyon érzékenyen reagáltak már korábban e ponton, csupán annyit mond, hogy a diakóniai teológia módot talált arra, hogy teológiai összeférhetőséget hozzon létre a marxista ideológiával, — amint annakidején a német keresztyének tették. így a Magyarországi Evangélikus Egyház elutasította egy teológiai dialógus lehetőségét, épp most, amikor a világ evangélikussága arra készül, hogy a Lutheránus Világszövetség 7. világgyűlését Budapesten tartsa. Bárki számára világos kell legyen, hogy egy teológiai dialógus egészen más dolog, mint a dialógusban résztvevő személyek kérdése vagy akár az a kérdés, ki lesz a Világszövetség elnöke a nagygyűlés után. Ezt a kérdést egészen más személyek, ti. újságírók vetették fel. De ha már felvetődött a kérdés, a legjobb felelet egy teológiai dialógus lett volna, mely teljesebbé tehette volna a vendéglátó egyház vezetőjének teológiai arcképét. Kiszélesedett a diakóniai teológia körüli vita A Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos teológiai rendszere az ún. diakóniai teológia. Ennek tudományos kiértékelésére és kritikájára odahaza aligha van lehetőség. Nyugaton Gémes István, az Útitárs szerkesztője írt korábban egy dolgozatot ebben a tárgyban, ez azonban csak magyar vonalon, az evangélikus lelkészek körében lett ismeretes. A küszöbön álló budapesti világgyűlés most felélesztette a nyugati ev. egyházak érdeklődését a magyarországi testvérek élete, tanítása és munkája iránt. így nem meglepő, hogy amikor dr. Vajta Vilmos, az EVSz egyik vezető teológusa, a Lutherische Monatshefte c. nyugatnémet folyóirat hasábjain “szakmai elemzést”, részletes kritikát gyakorolt a diakóniai teológia felett, rámutatva, hogy ez a teológia az egyháznak a szocializmusba való belesimulásához szolgál ideológiai alapul, annak hamarosan széles visszhangja támadt. E visszhangnak angol nyelvterületre való kiterjedéséhez valószínűleg maga Káldy püspök is — akaratlanul — hozzájárult. O ugyanis az EVSz Kommunikációs Bizottsága 1983 májusában Budapesten tartott ülésén élesen kifogásolta egyes nyugati egyházi sajtóorgánumok “propagandisztikus vádjait”, külön kiemelve ebben “a magyar emigránsok negatív szerepét”. Az ülésen résztvevők — akik eddig nem sokat tudtak az ügyről — erre kíváncsian érdeklődni kezdtek a szóbanforgó németnyelvű cikk, ill. annak angol fordítása iránt. Ezután jött a Hungarian Church Press (a magyar prot. egyházak sajtótájékoztatója) július 15-i számában megjelent Nyilatkozat, mely a Magyarországi Evangélikus Egyház tiltakozását jelenti be nyugati egyházi személyek, különösen Vajta Vilmos VATIKÄNVÄROS Casaroli bíboros-államtitkár és Craxi olasz miniszterelnök egyezményt írt alá, mely tovább módosítja az 1977-ben kibővített 1929-es Lateráni Konkordátumot. Az egyezmény hangsúlyozza, hogy Olaszországban többé nem “államvallás” a római katolicizmus, Róma pedig nem “szent város”, hanem “különleges jelentőségű” a világ katolikusai számára.__________________________ USA KÖVET A VATIKÁNBAN Az Egyesült Államok 1797 óta diplomáciai kapcsolatban állott az Egyházi Állammal. Az 1867-es törvényhozás ezt megszüntette. Ennek ellenére az amerikai elnökök Roosevelttől Carterig személyes meghatalmazottat küldtek Rómába. Most a képviselőház és a szenátus megszavazta a tilalom feloldását. Reagan elnök eddigi meghatalmazottját, William Wilsont nevezi ki nagykövetnek a Vatikánba. CÍMVÁLTOZÁS Asbóth Gyula ny. ev. lelkész új címe: RD 2, Box 226-U, Ligonier, PA 15658. Telefon: (412) 238-7617. “rágalmai és gyanúsításai” ellen. A nyilatkozat személyi síkra terelte a vitát, amikor kétségbe vonta dr. Vajta szakavatottságát, sőt szavahihetőségét. Figyelemre méltó a nyilatkozat e mondata: “Alaptalan állítás az, hogy egyházi vezetőink ráerőltetik lelkészeinkre és híveinkre ezt a (diakóniai) teológiát”. Nyugati megfigyelők megkérdőjelezték ezt a kijelentést, mert azzal egyidőben jelent meg az Evangélikus Élet tudósítása az egyik országos lelkészkonferenciáról, ahol a konferenciát vezető püspök ezt mondta: “Egyházunk élete a diakóniai teológia, a mindenki felé elkötelezett szolgálat medrében folyik. Ezt a medret lehet mélyíteni és szélesíteni, lehet abban itt vagy ott elhelyezkedni, de csak ebben a mederben folyhat egyházunk élete és szolgálata. ” 1984 elejére már amerikai egyházi lapokban is elszaporodtak a diakóniai teológiáról s a körülötte folyó vitáról szóló cikkek, sőt a napisajtóban is olvashattunk róla. Egyetlen evangélikus világgyűlést sem előzött meg ilyen nagyméretű nemzetközi vita, mint éppen a budapestit. Kár, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyháznak nem állt módjában az őszinte teológiai párbeszéd, amely hozzájárult volna a világgyűlés légkörének tisztulásához.
