Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)
1984-02-01 / 1. szám
ERŐS® VÁR 5. oldal------------------------------- VÁLASZ — A VÁLASZRA:-----------------------------ANALÍZIS VAGY RÁGALMAZÁS? Pátkai Róbert esperes, az angliai Evangélikus Tanács (Lutheran Council of Great Britain) elnöke, felkérésre a Keston College negyedévi folyóiratában írt cikket Analízis vagy rágalmazás? (Analysis or Slander?) címmel. Az alábbiakban kivonatosan közöljük magyar fordításban ezt a cikket a Koinonia c. magyar evangélikus teológiai folyóirat nyomán. Keményhangú tiltakozást tett közzé a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége. Nagy Gyula püspök és négy másik vezető egyházi tisztségviselő — akik között nincs ott Káldy Zoltán püspök-elnök — aláírásával Nyilatkozat jelent meg, melyben a vezetőség megdöbbenésének ad kifejezést afelett, hogy nyugati egyházi személyek “támadják és rágalmazzák egyházunk teológiáját, az államhoz való viszonyát, egyházi vezetőit és — mindenek felett — vezető püspökünket dr. Káldy Zoltánt” (Hungarian Church Press, 1983. júl. 15. XXXV. évf., 14. sz.). A magyar egyház haragja különösen is egy kiváló és köztiszteletben álló teológus, D.Dr. Vajta Vilmos ellen fordul, aki korábban az Evangélikus Világszövetség teológiai osztályának igazgatója volt Genfben, majd az Ökumenikus Intézeté Strasbourgban. Vajta professzor a Lutherische Monatshefte 1983 márciusi számában kritikai vizsgálat tárgyává tette a “diakóniai teológiát”. Ez ma a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos teológiai rendszere. Feladata, hogy betöltse azt az űrt, amelyet a “sztálinista” idő és az 1956. évi forradalom körüli kavarodás teológiai egy helyben topogása teremtett az egyházban. Ennek a teológiai rendszernek fő építőmestere és képviselője Káldy püspök. A következőkben a cikk a “diakóniai teológia” történelmi hátterét vázolja, a második világháborút követő időktől Ordass püspök letartóztatásán, egyházi elítéltetésén és rehabilitációján át újabb félreállításáig, amikor is Káldy Zoltán vette át a püspöki tisztet. Ez a feladat nem volt könnyű. Meglepő, hogy az egyház új vezetősége semmiképpen nem revideálta Ordass püspökkel szembeni magatartását. Ügye valójában mind a mai napig zavaró elem az egyházban. Mikor 1978-ban Ordass püspök meghalt, utódja írt róla megemlékezést. Ebben azonban nem esett szó sem az Ordass elleni alaptalan perről, sem rehabilitációjáról. Ezeket a dolgokat szemmelláthatólag egyszerűen el kell felejteni. Valójában az egész “ügyet” soha nem “emésztette meg”, sem az egyház, sem az állam. Elszigetelt jelenségként akarják feltüntetni, s Káldy püspök buzgó híve ennek a magyarázatnak. Az igazság azonban az, hogy egy sereg vezető egyházi személyiséget, köztük teológiai tanárokat és teológiai téren kiváló lelkészeket elhallgattattak, vagy legjobb esetben, szolgálati helyüktől messzire, kis falusi gyülekezetekbe helyeztek át. A történeti háttér felvázolása után “Új teológiai tájékozódás” címszó alatt a “diakóniai teológiát” mutatja be a szerző, majd “Teológiai analízis" című fejezetében a következőket írja: Vajta professzor fent említett cikkében elsőízben találkozunk a “diakóniai teológia” szakmai elemzésével. Különösen is kimutatja a krisztológiai alapvetés biblia-teológiai hiányait. Nyilvánvaló, hogy állást foglal Káldy püspök írásaival kapcsolatban. De sehol nem érinti e teológia szerzőjének és szószólójának személyét. Arra a következtetésre jut, hogy azon szigorú tekintély folytán, mely ezt a teológiát monopóliummá tette, ez valójában ideológiává vált, — amely nem tűr meg semmilyen kritikát vagy kiegészítő analízist. Kétségtelen következménye ennek a “teológiai ideológiának”, hogy szolgálata csak egy módon konkretizálódik: míg az egyház “diakóniája” révén krisztológiai érveket szolgáltat a világ és a társadalom felé való szolgálatának, a szolgálat tartalma egyezik a kormány politikai programjával. Annak megvilágítására, hogy Vajta analízise minden valószínűség szerint helyes, hadd idézzem azt az interjút, melyet Cserháti József pécsi római katolikus püspök és a katolikus püspöki kar titkára adott (Kritika, 1983. szeptember 21): “Magyarországon az állam és az egyházak viszonya kiegyensúlyozott s a két fél között koegzisztencia áll fenn. A vallásszabadság elve alapján az állam elismeri az egyházak és vallási közösségek tevékenységének szabadságát, s viszonzásul az egyházak magukévá teszik a szocialista népi társadalom szociális célkitűzéseit és struktúráját. Az egyházak határozott erőfeszítéssel támogatják a szocialista népi állam megvalósítását.” Továbbá: “A jelent a fejlődésnek egy második foka jellemzi: a koegzisztencia helyébe az az állapot lép, ahol egymásért munkálkodunk.” Vajta professzor utal ennek a “diakóniai teológiának/szolgálat teológiájának” egy nemrég megjelent marxista analízisére is. Poór JóTörténelmi jelentőségű esemény színhelye volt az evangélikus templom Rómában december 11-én, amikor II. János Pál pápa részt vett az ádvent 3. vasárnapi istentiszteleten. “Közétek hozott ma engem Isten Lelke, aki az ökumenikus párbeszéden keresztül az egész keresztyénség egységére hív fel bennünket" — mondotta beszédében a pápa, nuyd a helyi lelkésszel, Meyer Kristóffal együtt vezette a gyülekezetét Luther Márton imádságában a keresztyén egységért. Az istentiszteleten 500-an voltak jelen, köztük 100 újságíró.
