Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)
1984-10-01 / 5-6. szám
2. oldal ERŐS <§> VÁR Jézus Krisztus által kiengesztelt minket, nem nyugszunk bele az önelégült nacionalizmusba, hanem imádkozunk a népek közötti jobb kapcsolatokért. Keresztyén szeretetünket abban akarjuk gyakorolni, hogy összefogunk azokkal az értelmes emberekkel, akik az egész világ jólétét kívánják, és a béke reménységének erősítéséért munkálkodnak. így reméljük, hogy növekedni fogunk a szeretet és a szolgálat egységében, és a hitben. (#) Mivel azonban nem vagyunk tökéletesek, a bűn szorongat és a démoni gonosz fenyeget minket, egyedül hit által tudunk megmaradni. A keresztyén reménység nem a mi saját erőnkön alapul; annak alapja Isten cselekedete. Krisztus a kereszten önmagát áldozta minden emberért és Isten feltámasztotta őt a halálból. A Szentlélek felhatalmazta az egyházat, hogy bizonyságot tegyen erről a jó hírről korszakokon keresztül, míg az elért hozzánk. Most mi vagyunk misszióra elhíva. (9) Felismerve, hogy a misszió az egyház életének középpontjába tartozik, és sokan vannak, akik még nem fogadták be az evangéliumot, felhívjuk az egyházakat, hogy közösen kapcsolódjanak be a misszió munkájába, és gyülekezeteikkel együtt fokozzák a missziót, hogy az elérje a helyben élőket és a világ minden táját. (10) Örülünk minden lehetőségnek, hogy az evangéliumot szabadon hirdethetjük, és együtt szenvedünk azokkal, akik ebben korlátozva vannak. Nem arra hívattunk el, hogy társadalmunk tükre legyünk, hanem arra, hogy só és világosság legyünk. Mivel azonosítjuk magunkat az emberekkel a világban, krisztusi szolgálatra kötelezzük el magunkat Krisztus keresztjének jegyében. Nekünk és a keresztyén gyülekezetek tagjainak az egész világon az a kiváltságunk, hogy a reménység gyermekei lehetünk. Valljuk, hogy Urunk Jézus dicsőségben visszajön, és minden keresztyénnel kérjük: “Ámen. Jöjj, Uram Jézus.”(Jel. 22:20) (11) “És az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fii 4:7). Az elégedetlen emberrel csak kellemetlenségek történnek, míg a vidám, derűs és hálás ember mindig talál okot az örömre. * Jobb mindenkor reménykedni, mint egyetlen egyszer is elcsüggedni. A budapesti nagy találkozó Nyár közepén két hétig ott ült 318 delegátus a Sportcsarnok “küzdőterén”, a mennyezetről függő 4, háznagyságú fehér zászló alatt, mely négyzetalapú oszlopot alkotott, minden oldalán barna kereszttel. Az 54 millió 397 ezer evangélikust, 99 tagegyházat magában foglaló Evangélikus Világszövetség hetedik nagygyűlése 29 plenáris ülésen, néhányszor heves viták között, több mint 50 javaslatot fogadott el, melyet a közben ülésező szakcsoportok terjesztettek elő. E határozatok lesznek az EVSz működésének útjelzői a következő hét évre. A határozatok közül 14 foglalkozott az istentisztelet és a keresztyén élet kérdéseivel, míg a többi határozat messzeágazó tárgykörökre terjedt ki: a béke és az igazságosság témájától az ökumenizmusig, és a nők helyzetétől a környezetvédelemig. Vezetőket választottak a hétéves időszakra: a végrehajtó bizottság 29 tagját és elnökül dr. Káldy Zoltán magyar püspököt. Módosították az EVSz alkotmányát, hogy a tagegyházak egymással “szószéki és úrvacsorái közösségben” legyenek. Új tagként felvettek egy tajvani és egy indonéz egyházat. Ugyanakkor felfüggesztették egy namíbiai és egy délafrikai fehér egyház tagságát. A közgyűlés végül zárónyilatkozatot fogadott el a világ evangélikusaihoz intézett üzenet formájában, melyet lapunk első oldalán közlünk. A főgyűlést nyolcnapos ifjúsági világgyűlés előzte meg, 300 résztvevővel. Milyen is volt i i a nagygyűlés? Tudósítások, j j kommentárok, j; pillanatfelvételek... j! Sok tekintetben egyedülálló, ami Budapesten történt július végén és augusztus elején. A hetedik evangélikus világgyűlés teljes kiértékelése és maradéktalan jellemzése az egyháztörténészek jövő feladata lesz. Az Erős Vár terjedelme korántsem elegendő ahhoz, hogy olvasóink erre igényt tarthatnának. Mindenesetre megkíséreljük, hogy általános képet adjunk a történtekről, éreztessük a nagygyűlés “ízét”, szellemét és hangulatát. Reámutatunk a fény- és árnyoldalra, helyet adunk sok egymástól eltérő véleménynek. Az Erős Vár legutóbbi száma már részletes tudósítással szolgált az Ordass püspök sírjánál történt megemlékezésről (július 20), a megnyitó istentisztelet lefolyásáról (július 22), valamint Káldy püspöknek az EVSz elnökévé való megválasztásáról (július 31). A két utóbbi eseményről lapunk tudósítója, Markovits Pál telefonjelentése adott hírt. Budapestre vezető útja és hazai tartózkodása részleteiről egyébként így ír: Feleségemmel, leányommal és vejemmel a budapesti gyűlés mellett részt vettünk volt iskolám, a szarvasi ev. gimnázium 50 éves érettségi találkozóján (a “Vörös postakocsihoz” címzett vendéglő különtermében), sőt rokonlátogatásra is sor került a burgenlandi Felsőőr, Jobbágy és Őrisziget után Szarvason, Szegeden, Győrött és Lovászpatonán. A zürichi repülőtéren bérelt kocsival Rohonc felől, Búcsú községnél értük el a magyar határt. Meglehetősen gyérforgalmú határátkelő hely, a magyar határőrök nem is tartják érdemesnek a nagyritkán odaérkező egyes kocsikkal való foglalkozást. Szépen megvárakoztattak bennünket, míg 4-5 kocsi össze nem gyűlt a sorban mögöttünk, s csak akkor kerülhetett sor az egyébként simán menő vám- és útlevélvizsgálatra. A gyűlés megnyitása előtti szombat délutánra értünk Budapestre. 24 évig voltam pittsburghi lelkész, zajos-füstös nagyvárosban, de az utóbbi 14 évben bizony hozzászoktunk nyugdíjas
