Erős Vár, 1984 (54. évfolyam, 1-6. szám)

1984-10-01 / 5-6. szám

POSTMASTER. (USPS 178560) SEND ADDRESS CHANGES TO ERŐS VÁR, Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 50. JUBILEUMI ÉVFOLYAM! AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 50. ÉVFOLYAM 1984. OKTÓBER—DECEMBER 5—6. SZÁM A REMÉNYSÉG GYERMEKEI AzEVSz 7. nagygyűlésének üzenete a világ evangélikusságához (1) “A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket a hit által teljes öröm­mel és békességgel, hogy bővölköd­­jetek a reménységben a Szentlélek ere­je által ” (2) Mi, a nagygyűlés delegátusai Ró­ma 15:13-nak ezekkel az igéivel köszön­tünk titeket, mert ez kifejezésre juttatja azt, amit az elmúlt két hétben tapasztal­tunk, amikora “Krisztusban — remény­séggel a világért” témával istentisztele­teken, előadásokon, megbeszéléseken és tanácskozásokon együtt voltunk. (3) Ennek a reménységnek jelét lát­juk abban, hogy mi, evangélikusok, akiknek közös a hitvallásuk Jézus Krisztusban, összejöttünk a világ min­den tájáról. Magyarországi, budapesti találkozásunkon először ült össze Szö­vetségünk kelet-európai szocialista or­szágban. Itteni találkozásunk és a ven­dégszeretet, amellyel itt fogadtak min­ket, megmutatta nekünk, hogy Krisz­tus egyházában bizalmunk lehet egy­más iránt és hidat tudunk építeni a népek között a politikai és ideológiai határokon át. (4) Ez a nagygyűlés minden eddigi­nél világosabban megerősítette a tag­egyházak oltárközösségét az úrvacso­rában, és szószéki közösségét az igehir­detésben. Saját közösségén túl a más egyházakkal való, egyre növekvő, lát­OL VASÓINKHOZ! Számos elháríthatatlan akadály folytán la­punk jelentős késéssel jut el előfizetőinkhez és olvasóinkhoz. Mostam összevont számunk 12 oldalon jelenik meg. Hasonló okból még legközelebb is kombinált számot (1985. feb­ruár—április) adunk ki, szintén felemelt ol­dalszámmal. Köszönjük Olvasóink szíves tü­relmét, s a hosszú várakozás idején is megnyil­vánuló szeretetüket az ERŐS VÁR iránt! ható közösségre is tekintett. A teológiai közeledés sürgőssé tette, hogy az ered­ményeket a gyakorlati életre és az egy­házak és gyülekezetek egymáshoz való kapcsolatára is átvigyük. (5) A világban és az egyházban az egységet és reménységet gyakran beár­nyékolja az Észak és Dél, a nők és férfiak, és a generációk, valamint a fa­jok közötti különbség okozta feszült­ség. A Nagygyűlésen ebben néha ne­héz volt megegyezésre jutnunk. Arra “...a világban krisztusi szol­gálatra kötelezzük el magun­kat Krisztus keresztjének je­gyébenl”_________________ emlékezve, hogy Krisztusban nincs se zsidó, se görög, se szolga, se szabad, se férfi, se nő, megnőtt a reménységünk egy mindent átfogó egyház felől, amely­ben mindenkinek adottsága drága és amelyben mindenki a keresztségben ka­pott közös szolgálatban áll a világ éle­téért. Az ifjúság jelenléte reménytelijel volt számunkra és meggyőzött minket arról, hogy teljes joggal részt kell ven­niük az egyház életében. (6) Mikor hallottunk gyermekekről, akik nedves papírt rágnak, hogy enyhít­sék az éhség fájdalmát, felismertük, hogy mellettük közülünk sokan vi­szonylag luxusban és megelégedettség­ben élnek, míg mások olyan területről jöttek, ahol milliók vannak az éhhalál határán. Isten teremtett világát kizsák­mányolják, hogy egyesek számára fölös­leges bőséget teremtsenek. A szegény­ség veszélyezteti az életben maradást, a népesség szaporulata robbanásszerűen növekszik. A nélkülözés és az elnyo­más egyeseket felszabadító háborúba kényszerít. Háborúkra pazarolják a világ készleteit; a fegyverkereskedelem és az erősödőfegyverkezési verseny nö­velte a Kelet és Nyugat közötti feszült­séget, és ez megcsúfolja a biztonságot, és a világban végső nukleáris pusztu­lással fenyegeti az életet. (7) így hitünk erőforrásaihoz fordul­tunk, ahogyan gyülekezeteinkben min­denkinek tennie kell. Nincs idő kétség­­beesésre, se nemtörődömségre. Felhívá­sunk a szabadság ügyében minden­hová szól, ahol az emberi jogokat korlátozzák és az ember méltóságát megsértik; elkötelezzük magunkat ar­ra, hogy a meggyőződés félelem nélküli kifejezésének szabadságáért munkál­kodjunk. Ahol a szegénység az embere­ket emberhez méltatlan körülmények közé kényszeríti, elkötelezzük magun­kat arra, hogy mélyebben megértsük, mit jelent Isten képére teremtettsé­­günk, és nemcsak közvetlen segítséget nyújtunk másoknak, amely képessé teszi őket arra, hogy magukon segítse­nek, hanem olyan világért munkálko­dunk, amely igazságosabb, s amelyben igazságos politikai és gazdasági rend­szerek vannak. Újra megtanuljuk Isten parancsát, hogy vigyázzunk a teremtett világra. Felbátorodva azon, hogy Isten

Next

/
Thumbnails
Contents