Erős Vár, 1982 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1982-12-01 / 6. szám
4. oldal EROS# VÁR ERÖS®VÁR \MJKIk\l MAliYAR t VAN U U hl IS OK LAI'Í ERŐS VÁR (USPS 178560) Is published bimonthly (February, April, June, August, October, December) for $3 per year by the Hungarian Conference—Lutheran Church in America, 9715 Lake Avenue, Cleveland, OH 44102. Second-class postage paid at Cleveland, OH. POSTMASTER: Send Address changes (Form 3579) to ERÖSVÄR P. O. Box 02148, Cleveland, OH 44102 No. 6. (222) Vol. 48. DECEMBER 1982 A “Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OH44102 Az “ERŐS VAR" előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 US dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code" szám feltüntetésével együtt! Az újságot “zip code" szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is, pl.: St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave.. Cleveland. Ohio 44102 Az igehirdetés izgalma (Ev. Élet) — Ülök a padban és remeg a lábam a félelemtől. “Van örök kincsünk. Becsesebb nincs nála földön, égen.” — énekli a gyülekezet. Ök nem veszik észre a lábremegést. Próbálom még összeszedni a gondolataimat. “Ez örök, égi ajándék az Isten szent igéje” — hallom közben. Régóta készülök már erre az alkalomra, de most mintha ez mind hiába lett volna, teljesen erőtlennek érzem magam. “Nem élhet az új nemzedék e régi ige nélkül.” Szép ez az ének, a 760-as. Biztonságot áraszt, mégis félek most. EGY PERC ÉS MINDENKI RÁM FIGYEL. Rám? Nem. Űr Jézus, Neked kell itt most szólnod! “Ez élő, kristálytiszta víz a kegyelem igéje.” Utolsó versszak, menni kell. — Uram, most el ne hagyj! Szentlelked szálljon rám! Hadd legyek én erőtlen, hogy Te erős lehess! — Fent vagyok. De sokan vannak. Innen a szószékről még nagyobbnak látszik a tömeg. Szemüvegek csettennek, énekeskönyvek csukódnak, minden szem rám néz. Talán imádkozik most értem valaki. “KEGYELEM NÉKTEK ÉS BÉKESSÉG...” Nekem is add ezt meg, Uram, mert most különösen is nagy szükségem van rá. “...Istentől, a mi Atyánktól és az Ür Jézus Krisztustól. Ámen.” Felolvasom az igét. Milyen élő és eleven szó ez. Már szinte kívülről tudom, hiszen sokszor elolvastam készülés közben, mégis, mintha egészen új lenne megint. Átélem a szavak súlyát, érzem a lényeges részeket, nehéz mondanivalóját. Rövid csend. “SZERETETT TESTVÉREIM AZ ÜR JÉZUS KRISZTUSBAN!” — mondom, és most tényleg így is érzem teljes szívemből ezt, hiszen én is velük együtt bűnösen. Jézus szavára éhesen állok meg Előtte. Ami most történik: csoda. Isten, a Szent, az Erő, hatalmas szeretetéből rajtam, bűnös emberen keresztül szól. Elveszi félelmemet is. Minden világos és minden tiszta. Teológus vagyok, egy év múlva lelkész. Részese vagyok ennek a csodának, mert Isten kényszerít, hogy szóljak. Erre hívott el. ^Olyan hívás ez, ami elől nem lehet kitérni. Most pedig szószéken állok és igét hirdetek. IGÉT? Valóban ez a legizgalmasabb kérdés. Vájjon nem csupán saját gondolataim azok, amiket elmondok? Nem szabad ez elől a kérdés elől soha kitérni. Hiszen ez a norma. Ugyanakkor ez az igehirdetés félelmetes oldala is. Vájjon tud-e Isten szólni rajtam keresztül? Az igehirdetőnek ezzel a kérdéssel is meg kell küzdenie: vájjon nem vagyok-e akadálya Isten munkájának? Nem éppen én vagyok-e az oka annak, hogy nem szól elég nagy erővel az ige az egyházban és a világban? Másik nagy probléma, amit különösen nehéz megoldani az, amikor magam ellen kell beszélnem. Isten igéje mindig törvény és evangélium. Ennek az igehirdetésben élesen ki kell rajzolódnia. A törvény az igehirdető számára is törvény. Isten ítélete engem is elítél, aki beszélek erről. Soha nem beszélhetek csak úgy, hogy másokhoz szólok, hiszen rólam is szó van. Sőt, talán rólam van elsősorban szó. Isten nem csupán a gyülekezet Ura, hanem az enyém is. Legnehezebb feladat úgy szólni, hogy egyszerre mondom és egyszerre hallgatom is az igét, Isten kemény szavát. Az evangélium viszont az igehirdető számára is evangélium. Nekem is ebből kell élnem. Sőt, nekem elsősorban. HIRDETEK? A hirdetőoszlop mellett akkor állok meg, ha elég feltűnő. Egy plakát színeivel válik vonzóvá. Mikor jó egy igehirdetés? Sokat gondolkoztam már ezen. Mindent meg kell tennem, hogy szép mondatok fűszerezzék és a hangsúlyok helyes elosztása jól kiemelje a mondanivalót, mégis ezek könnyen csupán üres szólamokká válhatnak. Elsőnek nekem kell átélnem azt az élményt, hogy az Isten szólt hozzám. Ha az megvan, akkor tudom ezt elmondani mindenkinek. Itt látható, hogy nem egyszerűen egy órás feladat ez, hanem teljes életet követel. Enélkül a szavak technikája valóban üres próbálkozás, de ezzel együtt már eszköz. Eszköz ahhoz, hogy ezt az élményt el tudjam mondani úgy, hogy mások is meghallják. így már nem üres szó, hanem hirdetés. Igehirdetés. Nem én teszem azzá, hanem Isten Lelke, aki nekem is szólt, de ott van minden igehirdetésben is. JÉZUS EGYSZER LEJÖTT hozzánk, embe rekhez. Ember lett, hogy beszélni tudjon velünk, mert nagy szükségünk volt a szavára. Azóta is minden igehirdetésben vállalja az embert. Az én szavamon keresztül is. Érthető már a lábremegés? Nem attól félek, hogy mit fognak szólni az emberek. Attól is. Sokkal izgalmasabb, hogy mit fog szólni az Isten. Ö vállalja az én szavaim fogyatékosságát, de nekem felelnem kell azért, hogy mit mondok nevében. Ö hívott el. Ez az egyetlen, amiben bízhatom. Ha elhívott, nem is hagy el. Szentlelke velem van. Szólhatok félelem nélkül, hiszen az eredmény az Ö kezében van. Egy hét múlva pedig újra remegve, de bátran megindulok, hogy szóljak nevében. Koczor Tamás Meglátszik-e rajtad? A fiatal teológusok éppen a karácsonyi evangéliumról beszélnek, ami kor egy jogász toppant be közéjük. Megkérdezte: — Miről beszéltek? Isten Fia földi születéséről és megváltásáról. — Ti hiszitek, hogy Isten Fia testté lett értünk? Egyhangúan felelték: “Hisszük!” A jogász ráfelelt: “Nem igaz! Nem igaz, hogy hiszitek! És ha mégis azt hiszitek, hogy hiszitek, akkor nem igaz a hitetek! Ha csakugyan hinnétek, akkor egész más emberek lennétek! Úgy tele volna a szívetek ezzel, és magával Krisztussal, hogy nem lenne nyugtotok; szinte égne a föld a talpatok alatt, úgy járnátok kárhozatbamenő emberek után, úgy szeretnétek magatok körül Isten féltő szeretetével minden embert.” A fiatalemberek megrendült szívében szólni kezdett az ige: — Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek! * Megszólaltatja-e a Lélek a te szívedben is? (.P.V.U.)
