Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-04-01 / 2. szám
(USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 47. ÉVFOLYAM 1981. ÁPRILIS 2. SZÁM ÉLET, ÉLET, ÖRÖKÉLET! Vakító, szemkápráztató világosság tör elő a húsvéti eseményből. Az Elet szikrázik fel tündöklő ragyogással. Csak most jövünk rá, hogy micsoda sötétségben botorkáltunk nélküle, hogy azelőtt húsvét előtt minket, valamennyiünket a Halál sötét sodra ragadott tova, a romlás felé és a maga erején senki sem tudott az ár ellen úszni. Több húsvétot! Helyet az igazi húsvétnak magunkban, családunkban, társadalmunkban, egyházunk-Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. (I. Kor. 15:14.) ban, nemzetünkben! Az a bajunk, hogy lelkes, meghatódott húsvét-ünnepléseink közepette is egyszerűen elsikkadt és elkallódott a húsvéti esemény. A kikelet, a tavasz, a természet ébredező, újra előtörése, az új lobbot vető életösztön tölt el minket ■vigassággal és vidámsággal, de nem az Életnek, az Örökéletnek hódító, foglyul ejtő, meggyőző, diadalmas előretörése. Húsvét sápadt visszfényeképpen a lélek halhatatlanságának vérszegény hiszékenysége borong mibennünk és közben micsoda nagyszerű keresztyéneknek véljük magunkat, akik a modern világban is ily magasztos és fennkölt hiedelmet ápolgatunk kedélyünkben! Az írás ellenben ezt szóra se méltatva, mindegyre csak azt hajtogatja továbbra is: több húsvétot! Igazi húsvétot: feltámadást és életet! Győzelmet és Örökéletet!Jézus Él! Vele együtt én is élek! Mert mit is jelent a húsvéti esemény? Nyilvánvalóvá lett, amit Nagypéntek elvégezett, amit Krisztus Urunk szerzett és kivívott a kereszten. Nem a szenvedések boldogságra fordulását hozza húsvét. Hiszen ilyen fordulatra nem is volt szükség. Mert Krisztus Jézus önkéntes magafeláldozása szörnyűséges kínhalálában: maga a párját ritkító, hasonlíthatatlan győzelem. Isten szerelmes szerelmének győzelme minden sötét istenellenes hatalmon: a tomboló bűnön, nyomorúságon, halálon, ördögön és poklokon. Már a kereszten véget ér ez a mi xnlágunk: a nagyralátó önhittség és kétségbeesett fejvesztettség világa és már itt megindult Isten új világa. Végét járja minden emberi bölcseség és erő és az élő Isten csodás királykodása kezdődik. Mindez Nagypéntek csodája. De csak most, húsvétkor lett világossá, csak most húsvétkor lett lelkendező örömmondássá, minden lármát és átkozódást túlharsogó híradássá. Azóta, az első és egyetlen húsvét óta mindig újra felhangzik a húsvéti szózat. A legsötétebb szenvedést és nyomorúságot, a bűn feneketlen örvényeit is felderíti. Húsvét fényében észrevesszük: ennek a világnak összeomlásában, csődjében, válságában Isten új világa, csodabirodalma kap erőre, hódít teret, növekszik. Akire rávetődött már ez a húsvéti fény — és ki az közülünk, aki ezt kétségbe vonná? —, az már kiszabadult a mélység felé húzó erőnek halálos szorításából, a szenvedések, nehézségek, kudarcok gerincet összeroppantó harapófogójából. Mi húsvéti emberek vagyunk! A húsvéti öröm, bizakodás, reménység, bocsánat, önfeláldozás és szolgálat emberei. Mert Krisztus a mi Urunk, aki keresztre feszíttetett értünk és aki feltámadott, ugyancsak értünk. Innét a bizonyosságunk: általmentünk a halálból az életre. Itt az Élet! És a mienk ez az Élet: az Örökélet! Urbán Ernő
