Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-04-01 / 2. szám
2. oldal ERŐS ©VÁR A KESERŰ POHÁR Nagypénteki igehirdetés Ezután tudván Jézus, hogy Immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjen az írás, monda: Szomjúhozom. Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához. Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! Es lehajtva fejét, kibocsátá lelkét. (János ev. 19:28-30.) Nagypénteken megszűnt dobogni a legnemesebb szív... lezárult a legistenibb ajak... a jeruzsálemi hóhérok elvégezték munkájukat. Ott függött az emberiség Megváltója, Jézus, haldokolva a keresztfán. Mások, akiket keresztre feszítettek, napokon át kínlódtak, míg a halál megszabadította őket fájdalmaiktól, de a Megváltó teste a sok szenvedéstől elgyengült: még el sem jött az este, máris halálos verejték csurgott végig homlokán, és az ajkán megcsendült a fájdalmas szó, “szomjúhozom!” Volt a kereszt aljában egy ecettel megtöltött edény, a hóhérok egy szivacsot mártottak abba és azt izsópszálra tűzve Jézus szájához emelték. Míg e világ gonosz Heródeseinek asztalán bőséggel folyt a bor, a szenvedő Megváltónak csak ecetes spongya jutott: És elvette Jézus az ecetet. Lehetnek oly emberek is e világon, kik az élet keserűségét nem kóstolták meg, kik napsugaras tájakon járnak, kik állandóan akácvirág illatától telített levegőt szívnak, kiknek manna az ételük, édes bor az italuk — kiváltságos emberek ezek, mert a halandók nagy többségének az élete túlnyomólag keserű. Az élet szenvedésekkel, csalódásokkal teljes napjainak száma felülhaladja a jólét és boldogság napjait. Mindenkinek a sarujában van egy kis kavics, mely állandóan gyötri, van elég baj, van szenvedés elég! A keserűség poharát Jézus sem kerülhette ki. Meg van írva: Elvette Jézus az ecetet. Nekünk olyan Megváltónk van, testvérek, aki fenékig kiitta a keserűség poharát! Ez nagyon fontos tény! Mert lehetetlen dolog az, hogy aki sohasem volt beteg, őszinte részvétet érezne a betegek iránt! Vagy az, akit mindenhol tisztelnek és magasztalnak, meg tudná érteni a megvetettek fájdalmát? Lehetetlen, hogy aki származása folytán nagy jólétben él, meg tudná érteni azoknak a helyzetét, akik küzdenek a szegénység gondjaival és a nyomorúság terhével. Az a tény, hogy Jézus is kiitta a keserűség poharát, megerősíti bennünk azt a meggyőződést, hogy nekünk résztvevő szívű főpapunk van, ki könyörül azokon, kiknek a pohara telve van az élet keserűségével. O is megkóstolta azt, mert meg van írva: Elvette Jézus az ecetet! Az első keserű pohár, melyet nekünk is ki kell ürítenünk, a csalódások pohara. Én azt hiszem, hogy Júdás árulása oly nagy fájdalmat okozott Jézusnak, hogy azt a többi tanítványok hűsége nem tudta enyhíteni... A csalódás mindenkinek fáj! Ti is érezhettétek már ezt a fájdalmat. Nektek is volt már olyan embertársatok, kiben nagyon bíztatok, kit szerettetek, kit az élet nehéz óráiban segítettetek és mégsem fizetett nektek hálával a jóért, hanem hűtlenül elhagyott titeket, vádaskodott ellenetek, a világ piacán kikiáltotta hibáitokat. Milyen fájdalom volt ez számotokra, talán még ma is érzitek! Testvérek, nézzetek Jézusra, őt is eladták, őt is bevádolták, a veszedelemben mindnyájan eltávoztak tőle. Lelke mélyéig megsértették őt. O valóban fenékig kiitta a csalódás poharát, amint meg van írva: Elvette Jézus az ecetet! A második keserű pohár a fájdalmak pohara: Vannak a gyülekezetekben is, akik évek óta hordozzák a betegség terhét, kiknek alig volt vidám napjuk, nyugodt éjszakájuk, kik ott eveznek a fájdalmak tengerén. Azt üzenem ezeknek a testvéreknek, hogy viseljék türelemmel keresztjüket!... A legragyogóbb koronát a mennyben nem azok kapják, akik ezen a földön nagy győzelmeket aratnak, sok népet letiportak, kiket magasztalt és dicsőített a világ, hanem azok, akik a szenvedések súlya alatt sem veszítették el bizalmukathitüket! Bármilyen nagy is a mi fájdalmunk, Jézusé még nagyobb volt. Homlokát marta a töviskoszorú, kezeit és lábait kínozták a keresztülvert szögek. O épp olyan lázas, épp olyan gyenge volt, mint én! Egy idegszála sem kerülte ki az elviselhetetlen kínokat: mert minden népnek összes fájdalmát magába foglalta az a pohár, melyből O ivott: Elvette Jézus az ecetet! A harmadik keserű pohár a szegénység pohara. Az emberiség jól ismeri ezt. Még napjainkban is, de sokan vannak, akik éhen pusztulnak. Sokan töltenek el egy életet nehéz munkában, anélkül, hogy családi kis hajlékot tudnának építeni maguk számára. Az éj csendességében sok szülőt nem hagy nyugodni a gond. Testvérek! Ne essetek kétségbe! Jézus is ebben a sorsban élt! Neki sem volt háza, nem volt hová fejét lehajtani, és amikor meghalt, más sírjában nyugodott. Minden kényelem, biztos kenyér nélkül, oltalmazó hajlék nélkül élt ezen a földön. A föld királyai aranykehelyből itták a vidámító italt, de Jézus számára csak egy pohár állott készen: Elvette Jézus az ecetet! A negyedik keserű pohár a halál pohara: A letűnt évezredek folyamán csak két ember menekült meg ettől: a kegyes Énók és Illés próféta. Ezt a poharat senki sem kerülheti ki, sem szegény, sem gazdag, sem király, sem koldus. És ez a könyörtelen úr a mi ajkunkra is rányomja egyszer az ecetes spongyát és itt kell hagynunk e világ minden szépségét; minden érdem nélkül kell innen eltávoznunk. Mily nagy áldás, hogy Megváltónk már rég megjárta előttünk ezt az utat. O ismeri a halál rettenetes fájdalmait is! Senki sem enyhítette halálküzdelmének a kínját. Nem állt mellette orvos, mikor haldoklott. Kínos verejtékek közt, vérrel borítva halt meg és most is könyörülettel van minden haldokló iránt. Ma is jelen van a haldoklók ágyánál és megszünteti a halál félelmét. Az ecetbe mártott spongya, melyet neki nyújtottak, magában összesítette a mi halálunk minden fájdalmát és keserűségét. Sírt az
