Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)
1981-10-01 / 5. szám
EROS® VÁR 3. oldal Ot órakor indult el a hivatalból, mint rendesen. Igyekezett hazafelé. Útközben leszállt, kicsit gyalog akart menni, hogy kiszellőztesse a fejét. Volt aznap gondja elég. Milyen jó, hogy hosszabbodnak a napok, vasárnap talán már hosszabban lehetne kirándulni az egész családdal, nem még vasárnaponként is otthon dolgozni. Kell az a kis mozgás a jó levegőn! Mikor befordult a "saját" utcájába, szinte már behunyt szemmel is hazatalált volna. Sietett, hogy mielőbb karjába zárja az övéit. Örült az életnek, otthonának, az egész zökkenésmentes napnak. Hirtelen a szeméhez kapott, mert éles fájdalom hasított bele. Az egész olyan gyorsan történt, hogy először fel sem fogta mi baja esett, csak amikor a szemét nem tudta a fájdalomtól kinyitni, akkor ijedt meg. Valahonnan valami belevágódott, erre emlékezett, mintha éles késsel hasítottak volna bele. Később kiderült, hogy valaki légpuskából lőtt rá. De ki és honnan lőttek rá? Az elkövető látatlan maradt, sajnos büntetlen is. A férfi soha többé nem látott, elvesztette a szemevilágát. Aznap éppen látogatóban voltam a kórházban, a férfi felesége kétségbeesett zokogás közben mondta el este, hogy mi történt. Volt ezen kívül nekem is meglepetésem. Az egyik kórházi szobába mintegy osztálynyi fiatal fiú, leány vonult be, hogy meglátogassák társukat, akit verekedés közben kidobtak a harmadik emeletről. Isten csodája, hogy életben maradt. Szószoros értelmében összedrótozva feküdt már hetek óta. Este hazai híreinkben gyújtogatásról, gyermekrablásról hallottam, a külföldi hírek revolverlövésről, túszokról, gyilkosságokról, félelemmel átitatott mai világunk őrült ötleteiről számoltak be, amelyek talán a betegségnél is rosszabbak. Bírákat ejtettek foglyul, a rend őreire törtek, félelem, bizonytalanság, szorongás légkörét hagyva maguk mögött. Az ember nyugodtan elindul munkahelyére és nem tudhatja, mikor esik valamilyen ostoba ötlet, meggondolatlan veszélyes játék áldozatául. Az emberek többsége sajnos, közömbösen megy el ezek mellett az események mellett, amelyek végül a rendbontásra irányulnak. Nem gondolnak arra, hogy gyermekeiknek NAPJAINK----------- Gyarmathy Irén----------egy szép napon eszükbe jut a látottakat leutánozni, legyen a példa az utcáról, a moziból, vagy éppen valamelyik televizió filmjéből való. Pedig a jövő társadalma most alakul és csak akkor lesz maradandóan erős, ha megtanul építeni, ha ismeri a kölcsönös segítés Íratlan szabályát, a rendfenntartás, a becsületes munka alapvető jellemzőit. De nem törődni azzal, ami körülöttünk történik, szemet hunyni afelett, ami csak másokkal esik meg és nem hallani a puskaropogást, mert pillanatnyilag messze van tőlünk, struccpolitika, vétkes lelkiismeretlenség. Mert velünk is előfordulhat, hogy valaki kedvtelésből kilövi a szemünket, ma még csak légpuskával, vagy élve kerülünk ki egy ablakon át történő kidobás után. Paradoxonnak hat, de mégis igaz, hogy állam, amelyben nincsenek rendbontók, amit mindenki kívánna, éppen olyan elképzelhetetlen, mint az emberi szervezet baktériumok nélkül. A miág hatalmas szervezetének is szüksége van egy bizonyos mennyiségű élősködőre, hogy ellenállóképességét megerősítse, mint a kolibacillusok, amelyeket egyetlen orvos sem irtana ki, de ha elszaporodnának, veszélyessé lehetnek, kikezdenék az ember, az állam egészséges rendjét is. Nem fiatalok és öregek harcáról van itt szó. A magam részéről fiatalnak tartok minden olyan bármilyen korú embert, akinek meg van a bátorsága a cselekvésre, a tettre, a munkára, aki a meglévőt igyekszik megváltoztatni abban a hitben, hogy a változással javulás következik be. De ehhez a bátorsághoz bölcsesség is kell, amely mérlegel, anélkül, hogy gátolna. Öreg az, aki azt hiszi magáról, hogy mindig igaza van. Fiatal az, aki sohasem fárad el az igazság keresésében. A fiatalság nem mindig életkor, hanem akaraterő, képzelőtehetség, érzelmi frisseség. Az évek száma miatt nem lesz még mindenki öreg, de öreggé válik, ha elveit, hitét feladja. Minden szív mélyén van egy kis felvevő készülék. A remény, az öröm, a bátorság üzeneteit veszi fel. Addig vagy fiatal, amíg ezekre rezonálsz. De ha a szíved húrjai megpattannak, és a pesszimizmus és cinizmus jégkérge bevon, akkor öregedni kezdesz. De légy akár fiatal, akár öreg, jövőd bői, építéseidből ne hagyd ki Istenedet. Legyen benne örömeidben, jószándékodban, lelkiismeretedben, hogy esztelen, romboló játékai között senki ne nyomhassa meg a gombot, amely lángba boríthatja a világot. rF ifi : ff 1 1 Ili i A wittenbergi vártemplom Luther idejében. A bronzbaöntött 95 tétel a wittenbergi vártemplom ajtaján.
