Erős Vár, 1981 (51. évfolyam, 1-6. szám)

1981-02-01 / 1. szám

(USPS 178560) EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 47. ÉVFOLYAM 1981. FEBRUÁR 1. SZÁM AZ IGAZI BOJT A Szentírás sok helyen figyelmez­tet bennünket arra, hogy Isten útál­­ja a hazug és képmutató böjtöt. Nem mindegy tehát, hogy milyen a mi mostani böjtünk. Amikor Keresz­telő János Jézusra mutat és csodá­lattal mondja: íme, Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn. 1:29), minden időkre megadta a legjobb böjti útmutatót. Mert böjt éppen az a nagypénteket megelőző, lélegzetelállító időszak, amelyben csodáljuk a mi Urunk kimeríthe­tetlen szeretetét. Amikor emberek találkoznak Jé­zussal, akkor mindig a Csodálatossal találkoznak és megtelik szívük ámu­­lással. Gondoljunk a bethlehemi pásztorokra, a tömegre, amely cso­dálkozott kedves beszédén, a bűnös asszonyra, aki úgy csodálkozott, hogy neki mindent igazán megmon­dott az Úr, és gondoljunk arra, hogy a Jelenések könyve szerint az üdvös­ségről is méltán énekeljük: “Mily menyegző! A szem bámul, a szív ámul, száj meg ujjong boldogul. lm a vőlegény barátja, mint csodálja s színe előtt leborul. ” Vájjon a mi böjtölésünk és egész lelkiéletünk nem túlságosan szürke? Még nézünk Reá, de szemünkben nem a döbbenet és csodálat, hanem fásultság, unalom és közöny van. Böjti időnkben hadd jusson bensőn­kig az Útkészítő kiáltása: íme, cso­dálkozzatok Istennek Bárányán! Soha sem telhetünk be azzal a cso­dával, hogy O Isten és mégis alázatos emberré lett. Ő, a mindenható Ige, kezesbárányként jött közénk. Ha egy ember nagy méltóságra tesz szert, ez már elég ahhoz, hogy elhidegüljön a szíve a régi barátaitól. O pedig isteni mindenhatóságában is éppen a bű­nösök közé telepedett le legszíveseb­ben. Soha nem csalódtunk benne. Hűtlenkedésünkben ezer oka lett volna arra, hogy megbántódjon és faképnél hagyjon bennünket. De nem tette. Alázatosan hűséges ma­radt. De a legcsodálatosabb mégis az, hogy Istennek báránya nemcsak alá­zatos volt, hanem áldozati báránnyá lett. Beállott az ószövetségi bárány­áldozatok végeláthatatlan sorába és egyetlen áldozatával örökre tökéle­tesekké tette a megszentelteket. Még az örökélet sem elég ahhoz, hogy csodáljuk Isten Fiát, aki az oltáron kitette életét érettünk. Az Ő élete a menny dicsőségében otthonos, tisz­ta, csorbítatlan és kiteljesedett élet. Ezt a teljes életet tette O le, értünk. A Golgota áldozatának szeretetébe még a magasságos angyalok is csak káprázva tudnak beletekinteni. Ép­pen mi maradnánk érzéketlenek? Amilyen csodálatos az áldozata a báránynak, olyan az eredménye is: eltörli a bűnt! Nem kell-e nekünk uj­jongva csodálnunk Öt, aki hatalmá­nak karjaival eltörölte a bűnt, egyet­len ellenségünket. Ez az örömhír az egész világnak szól. Milyen csodálatraméltó szeretet ez! Semmi személyválogatás, osztá­lyozás és szűkkeblűség sincsen ben­ne. Csak ebben az órában is az egész világon hány helyen hirdetik Őt! Fe­hér, sárga, fekete, rézbőrű kezek Őreá mutatnak, mindenféle nyelven dicsőítik a Bárányt a bizonyságtevé­sek, énekek, imák. A földnek min­den pontjáról rászegeződnek a sze­mek és csodálják, imádják Őt a sze­­retetéért. Jertek és hívjuk Csodálatosnak a megöletett Bárányt! (Üzenet) Túrmezei Erzsébet: Nekem az élet... Most a tavasz dalára hallgatok. Körülölelnek könnyű illatok: a föld szaga, az édes sarjadás. Közel a húsvét, a feltámadás. — Tavasz bolyong most erdőn, réteken. Dalol, az életről dalol nekem. Útjára lenge barkaág hajol. Az életről, az életről dalol. A légbe’ hangok halk hulláma ring: „Az élet álmaink és vágyaink ... Akarunk, égünk, vágyódunk, vagyunk. Az élet sóhajunk és bánatunk ..." A légbe hangok halk hulláma zúg. Tavasz dalol... a dala oly hazug. Ajkamon könnyű, halk mosollyal állok rügyet fakasztó reggelen a földszagú, idegen dal felett, és Jézus, életem, köszöntelek. „Nekem az élet"? Te világ, te föld, ne hidd, hogy színed, illatod betölt, a színed, fényed, vágyad, illatod. Minden virágod ideadhatod s lelkem kiált, sikolt epedve: Még! „Nekem az élet Krisztus!“ Ű elég. Színed, virágod, terved, vágyadat: tavaszi föld, a szívem megtagad. Földszagú dal, zenghetsz a réteken, én megtagadlak! Más az énekem. Telkemre hullnak fények, sugarak. Megyek a kéklő, tiszta ég alatt, útamra hajlik barka, mirtuszág, és zengem én az élet himnuszát, az életét. . . az Úrnak Krisztusát. (Őszből tavaszba)

Next

/
Thumbnails
Contents