Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)
1980-12-01 / 6. szám
ERŐS VÁR 5. oldal HATÁRTALAN ÖRÖM — 100. zsoltár — Advent az öröm ideje. Határtalan örvendezésre biztatja az Űr népét. A 100. zsoltár olvasása közben ilyen biztatásokat kapsz: vígan énekelj az Úrnak, szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, menjetek eléje vígassággal, menjetek be az ő kapuin hálaadással, áldjátok az Ö nevét. Hát nem a határtalan öröm biztató szavai ezek? Bizonnyal azok. Kinek szól ez a biztatás? — Az Űr népének. Akik az Úréi, azoknak nincs okuk a szomorúságra. Örömüket pedig nincs okuk rejtegetni. Hangot kell adni, vígan kell énekelni, hirdetni kell az Úr dicsőségét. Nem arról van szó, ami a saját erőnk, saját hitünk, saját tulajdonunk. Nem. Ezek mind semmivé lesznek. Itt arról van szó, ami az Űré! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! — szól tovább a zsoltár. Ehhez kapcsolódik az Űr gyermekeinek az élete: ő alkotott minket és nem magunk. Az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk. Ebből a bizonyosságból sarjad a hálaének, ez által erősödik, növekedik s hirdeti az Úr dicsőségét. Ezt az éneket várja a te részedről is. Tudod-e tehát azt, ami a sajátod, semmisnek tekinteni s azzal, amit az Úrtól kaptál örök kincsként, helyesen sáfárkodni? Mi ez a kincs? Isten világában meglepetés meglepetést követ. Ö régit és újat egyaránt előhúz a tarsolyából. A megpróbált lelket is táplálja. Örömöt plántál belé. Milyen bölcsen neveli a mennyei Atya a gyermekeit! Ezért emlékezik a zsoltáríró, mert jó az Ür, örökkévaló az ő kegyelme és nemzedékről-nemzedékre való az ő hűsége. A te számodra is biztosítva van mindez. Nézz erre a zsoltárra kitárt szívvel és Isten szavát szomjazó lélekkel. Vájjon nem szökik-e örömkiáltás az ajkadra, vájjon nem feszül-e telkedben a magasztalás! Nem köszöntöd-e hálaénekkel az Urat! A határtalan öröm már itt a földön osztályrészünk lehet. A hitnek a dolga ez. Mi magunkban nem sok örömöt hordozunk. Csak szomorúságot és fájdalmat megpróbáltatásaink miatt. De a nyomorultakon az Ür könyörül. Megkegyelmez a bűnösnek. Az őnélküle szúkölködőnek kegyelmét kínálja. Hitünk éppen ebbe kapaszkodik és Krisztus érdeméből táplálkozik. A hitből pedig a hála dalai fakadnak. A hála a hit legmagasabb foka. A hit hálát érez ott is, ahol a szív sír a szenvedés szorongattatásai között, mert ott is felismeri Isten irgalmasságát és szeretetét. Örökkévaló az Ö kegyelme! Ha örökkévaló, hogyne tartana a te földi vándorlásod nehézségei között is? Napjaid fölött világot és hirdeti Isten nagyságát az életedben. Hát hogyne lenne hálás a lélek! De még tovább lép. Meghívottak vagyunk Isten csodáinak az örökkévalóságban való szemlélésére. Figyeld meg, Isten gyermekei milyen sok dicsőítő és hálaéneket énekelnek. Bármit tartalmaznak is ezek az énekek, bármilyen is a szövegük, mind Isten irgalmasságáról zengenek, azt várják, Öt kívánják, vagy Öt köszöntik. A hálaének Krisztus előtt sem ismeretlen. Ádventben Öt köszöntjük, aki érkezik. Hozsannát zengünk neki. Akik a hozsannát szívből kiáltják, gyermeklelkúekké válnak. A hozsannázók közül mindig elmaradnak a bizalmatlankodók, a mindig visszahúzódók, s az önmagukkal megelégedett lelkek. Papok, világiak, írástudók és írástudatlanok egyaránt. Jézus az övéinek hálaénekét örömmel hallgatja. A bizalmatlankodóknak pedig ezt üzeni: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. Az öröm napja előttünk van. Adventben élünk. Isten kegyelme új lehetőségeket ad az új egyházi esztendőben. Megindulunk-e hittel? Zengnek-e a hála dalai? Felcsendül-e az öröm hitvallása? Csatlakozol-e Isten örömnapjához? Vagy bezárod ajkaidat? Néma akarsz maradni ott, ahol a Királyok Királyát koronázzák? Es ha majd a kövek kiáltanak helyetted? Akkor is néma maradsz, amikor az öröm határtalan napja ránk köszönt? — Az Úr közel. Dicsőségben érkezik. Talán nem is gondolod, mennyire közel van! Eljövetele megsejthetetlenül közel lehet. Ö maga beszél erről többször is. Készen vagy-e Isten népének határtalan örömében részt venni? Készen? Hogyan? Krisztus vérében. HYVÖNEN VAINÖ nyomán finnből K. E. S TÚRMEZEI ERZSÉBET: o o Jó öreg homokóra, tik-takkoló és ketyegő utódok kedves őse, mióta képed szembenéz velem, új meg új kérdés ébred bennem, s titkaid csendben figyelem. Hol álltái? Szószéken talán, ahol megmérni jó, meddig éber a figyelem, meddig tarthat a prédikáció? Vagy szakállas, szorgalmas patikus munkáját segítetted? Körülötted csillogó tégelyek? Mindegy, jó öreg homokóra! Mérted a perceket, megálltad a helyed. * S míg egy homokszemed leperdült, hány gyermek született a földre, hány szív dobbant utolsót, hány sóhaj szállt, hány könny fakadt? Hány ezer, millió? Hiszen egy pillanat élni-jó, halni-jó, elbukni és megtérni jó, menny, pokol kapuja lehet... s Valaki számol minden leperdülő homokszemet. * Talán te példázod nekem lepergő életem? De benned látni pontosan, már mennyi lenn, még mennyi fenn. Én meg csak a lepergett órák, évek homokszemeit számlálgathatom, s hiába kérdeném, még mennyi fenn, hány percem, hány napom! * De ha minden homokszemed lepergett, téged megfordítanak, homokóra, és lesz a végből ismét kezdet. Hitem előre néz. Életem homokóráját is így fordítja meg majd az égi kéz. Lepereg minden év-homokszemem, és lesz a végből boldog kezdet, amikor az időtelen időbe, örök örömbe hazaérkezem. Néhány szó a Magyar Konferenciáról Az 1980. esztendő végéhez közeledik. Ilyenkor anyagiakról is szónak kell esnie... a Magyar Evangélikus Konferencia anyagi ügyeiről. Konferenciánk szervezete ugyan szűkül, de vezetősége igyekszik eleget tenni a változatlan feladatoknak. Elsődleges tevékenységünk a lapkiadás (az EV immár 46. évfolyamát fejezi be!), amely tulajdonképpen az egyedüli rendszeres összekötőkapocs szétszórt helyzetünkben. Idén még a bibliaterjesztés került kihangsúlyozásra. Rendeztük a szórványgondozás körülményeit. Ellátjuk a szükséges adminisztrációs kötelességeket. Mindez igényli egyének és gyülekezetek anyagi hozzájárulásait. Az nem számít "erőnek", hogy egyik megszűnt gyülekezetünk vagyonának egyrésze a Konferenciára szállt. Az elmúlt 6 év során — * 12 gyülekezetünkből 1975-ben 4, 1977- ben 5, 1978-ban 3, 1979-ben 3, s 1980-ban (nov. 30-ig) 2 gyülekezet küldött be adományt. Időközben gyülekezeteink száma 9-re apadt. * A Konferencia ügyintézésére összesen $2,301 adomány érkezett. Ennek az összegnek a 78%-át gyülekezeti pénztárak, 22%-át egyének küldték be. * A gyülekezeti adományok 6 gyülekezettől származnak: 1 szolgáltatta az adományok 57%-ét, 1-1 17-17% -ot, 1 4%-ot, 1 3%-ot, 1 pedig 2% -ot. * Az egyéni adományokat 12 tételben 7 (hét!), azaz 4 világi és 3 papi személy fizette be. Közülük 1-1 41-41%-ot, 1 6%-ot, 1 4%-ot, 1-1 3-3%-ot, 1 pedig 2%-ot adományozott. A fentiek ösztökéljenek arra, hogy gyülekezeteink, hittestvéreink megemlékezzenek a Konferencia ügyéről: azt karolják fel imádságaikkal és még adományaikkal is. Az 1980. évre vonatkozóan befizetéseket 1981. január 15-ig fogadunk el. Csekk, pénzesutalvány “Hungarian Conference-LCA" névre és 9715 Lake Ave., Cleveland, OH 44102 címre küldendő. "A jókedvű adakozót szereti az Isten." BERNHARDT BÉLA az A.M.E.K. pénztárosa
