Erős Vár, 1980 (50. évfolyam, 1-6. szám)

1980-02-01 / 1. szám

(USPS 178560) AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 46. ÉVFOLYAM 1980. FEBRUAR 1. SZÁM A 450 ÉVES ÁGOSTAI HITVALLÁS Több mint egy évtizeddel a reformáció kezdete után még úgy látszott, hogy Luther követői talán nem véglegesen szakadtak el a római egyháztól. Luther Mártonnak ugyanis nem volt szándékában egy új egyházi szervezet kialakítása, hanem csupán az, hogy az egyházon belül kivívja a téves tanítások helyesbítését és a helytelen egyházi gyakorlat megszüntetését. 1530-ban V. Károly német —ró­mai császár felszólította az evangéli­kusokat, hogy készítsenek egy, a ta­nításukat összefoglaló iratot a római katolikus tanokkal való összehason­lítás végett. A császár e látszólagos béke-gesztusa a lutheránus fejedel­meknek a török elleni háborúra való megnyerését célozta. A keserű pohár Mikor Gecsemáné kertjében Ö, Krisztus, magát a földre vetette, — sóhajtását itta a levegő, és a forrás fájdalmát keseregte . . . csillaghímes volt fenn az égi sátor . . . S akkor egy angyal Isten trónusától sírva hozta éjen, homályon át a fájdalmak keserű poharát. Villám hasított a sötétbe . . . s fényben feltűnt a kereszt véres fája messze. Millió kéz fogódzott a keresztbe. Kezek, kezecskék, minden földi tájról... kétségbeesett, utolsó reményben. És fölötte szikrák ragyogtak: távol, meg nem született lelkek milliárdja . .. S köd gomolygott: az elhunytak imája, akiknek teste régen porladott. . . S akkor Isten Fia a szeretet teljességében felemelkedett: „Legyen, Atyám amint Te akarod!“ A hold szelíd fénye sugárzott felette. Harmatos zöldben liliom fehérlett. Kelyhéböl az angyal halkan kilépett . . . és megerősítette. Németből: T. E. Az irat az Ágostában (Augsburg) tartott birodalmi gyűlésen került fel­olvasásra 1530. június 25-én. Az Ágostai Hitvallást a római egyház akkor hevesen visszautasította, négy és fél évszázad elteltével azonban már számos katolikus teológus ked­vezőbben ítéli meg. Mindenesetre az Ágostai Hitval­lás, mint az evangélikus egyház ta­nításának világos és egyszerű fogla­lata, egyházunk alapvető hitvallási iratává vált, ezért is nevezzük ma­gunkat “ágostai hitvallású evan­gélikusoknak”. A teljes egészében a Szentíráson alapuló Ágostai Hitvallás 28 cikké­nek rövid tartalmi összefoglalása: 1) Isten egy, három személyben: Atya, Fiú és Szentlélek. 2) A bűnös állapot és a bűnre való hajlam az ember veleszületett saját­sága; ezért minden embernek szük­sége van a keresztség és a Szentlélek által való újjászületésre. 3) Jézus Krisztus, Isten Fia, való­ságos Isten és valóságos ember. 4) Saját erejéből senki sem igazul­­hat meg Isten előtt-, egyedül csak hit által, a Krisztus érdeméért. 5) Isten ennek a hitnek az ajándé­kozására az igehirdetést és a szentsé­geket (keresztséget, úrvacsorát) hasz­nálja eszközül. 6) A Krisztusban való igaz hit gyümölcsei, mint új engedelmesség-, az Istennek tetsző jócselekedetek. 7) Az egyház a Krisztusban hívők közössége, melyben az evangéliumot tisztán és igazán hirdetik, s a szent­ségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. 8) A szentségek és az ige haté­konysága nem függ az azt kiszolgál­tató lelkész személyétől. 9) A keresztség feltétlenül szüksé­ges az üdvösséghez, mert benne Isten kegyelmének ajándékát kapjuk. 10) Az úrvacsorában Krisztus való­ságos testét és vérét kapják az azzal élők. 11) A magángyónás gyakorlatát nem kell elvetni, bár nem szükséges a bűnök egyenkénti felsorolása. 12) A bűneiket őszintén bánó és megtérő egyéneket az egyháznak fel­áldozásban kell részesítenie. 13) A szentségek gépies vétele nem igazítja meg az embert, a bűnök bo­csánatában való hit nélkül. 14) Az egyházban nyilvánosan csak az taníthat és szolgáltathatja ki a szentségeket, akit ezzel szabálysze­rűen megbíztak. 15) Az egyházi szokások és ünnepek megtartását nem szabad érdemszer­ző cselekedeteknek minősíteni. 16) A keresztyén ember aláveti ma­gát a törvényes világi felsőbbségnek, amennyiben az nem ellenkezik az Is­ten törvényeivel. 17) Krisztus a világ végén ítélettar­tásra visszatér. 18) Az ember szabad akarattal ren­delkezik földi életfolytatását ille­tően, de Istennel való viszonyának rendezésére saját elhatározásából nem képes, mert Isten ajándéka az, a Szentlélek által. 19) A bűnt nem Isten okozza, ha­nem az engedetlen ember. 20) Aki jócselekedetekkel akarja ki­érdemelni az üdvösséget, az semmivé teszi Krisztus áldozatát. A jócseleke­detek viszont a Krisztus által megvál­tott ember új életének gyümölcsei. 21) A szentekről megemlékezhe­tünk, mint előttünk járó kegyes em­berekről; a szentek imádása, a tőlük való segítségkérés azonban ellenke­zik a Szentírás tanításával. 22) Az úrvacsorázóktól nem szabad megvonni a kelyhet: Krisztus vérét. 23) A papoknak meg kell engedni a házasságot. 24) A helyesen felfogott (úrvacso-

Next

/
Thumbnails
Contents