Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1979-12-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS ©VÁR hogy a keresztyéni magatartás nem tanácsadásban áll. Az angyalok nem tanácsolták a pásztoroknak, hogy ne féljenek, hanem tolmácsoltak egy pozitív üzenetet: “Menjetek el Betlehembe és lássátok meg . . azaz megosztották velük az örömöt, resztvettek életükben. Tanácsot adni könnyű, de a jó tanács helyett azt mondani: “hadd segítsek neked ebben” nehéz. Van valami becstelenség abban, hogy el tudunk menni egymás mellett csupán egy jó tanáccsal vagy sajnálkozással. Krisztus útja más volt: a teljes azonosítás. A teljes részt vételt már karácsonykor megmutatta abban, hogy szegények közé jött, elnyomott kisebbség tagjává lett, üldözöttek sorába állt be, és a végén a bűnösök közé számláltatott. Hogy itt maradt közöttünk, hogy “közel van hozzánk”, az sok szavából kiviláglik. Vájjon nem mondta-e tanítványainak: “amennyiben ezeket megcselekedtétek egyikkel az én kicsinyeim közül, velem cselekedtétek meg azt’? Később azt mondta az őt üldöző Saulnak: “Miért üldözöl engem?” Nem azt mondta: “Miért üldözöd az én követőimet” . . . Tehát halála és mennybemenetele után is azonosította magát velük. Akik ma híveit üldözik, Őt üldözik, akik az Igét hallgatják, Őt hallgatják, és akik kicsinyeivel jót cselekszenek, Vele cselekszenek jót. így lehet minden igaz szeretetből adott ajándék Krisztusnak adott ajándék, tekintet nélkül arra, hogy mi az. A minden esztendőben megújuló karácsony új világ kezdetét jelentheti számunkra. Realizálni azt, hogy “az Úr közel, ” azt jelenti, hogy életünket új alapra fektetjük, új irányba indítjuk el. Jellegzetes, hogy kezdetét egy örömhír jelzi: “Megszületett nektek a Krisztus’’. S a karácsonyi várakozás a maga érzelmeivel odavezet az öröm forrásához: Istenhez. Hogy Krisztus megszületett, azt jelenti, hogy Isten törődik velünk. Hogy ma is hirdettetik az örömhír, azt jelenti, hogy mi is lehetünk pásztorokká, akik részére “nagy hirtelenséggel” jön a felismerés. Ne törődjünk azzal, hogy mit tesznek a többiek, vannak-e karácsonyfáik, megtartják-e a régi szokásokat, adnak-e, kapnak-e ajándékokat, írnak-e karácsonyi üdvözleteket, vagy sem: mi csendesedjünk el, hogy valósággá lehessen bennünk az Ige: “Az Úr közel!” Az Úr közelségének valósága azt jelenti, hogy van miért élnünk. Boldogságunk titka nemcsak az, hogy élhetünk, örülhetünk Isten világának és élvezhetjük annak gazdagságát, hanem az is, hogy célt találunk benne. E cél nélkül féligkész árunak számítunk, amelyet eldobni vétek a beleölt munka miatt, de felhasználni nem lehet, mert nem felel meg a kívánalmaknak. Azok, akik nem törekednek tudatosan Isten felé, nem használják ki adottságaikat embertársaik és rajtuk keresztül Isten országának javára, azok megvetik vagy félreismerik rendeltetésüket. Rendeltetésünk pedig, hogy felfedezzük, mit akar Isten velünk, mire akar felhasználni, hogyan akarja a ránk bízott tálentumokat kamatoztatni. Azért mondja maga Jézus: “ha a földbe vetett búzamag el nem hal, maga marad, de ha elhal, terem sok gyümölcsöt. ” A modern keresztyénség nem egy formátlan tömeg, hanem egyes tagjain keresztül határozott célokra elrendelt sereg. Lehet, hogy feladatai nem különlegesek. Lehet, hogy csak annyi, hogy jó szülő legyen az egyén, gyer-MI emberek — a karácsony boldog gyermekei — kétezer esztendőn keresztül talán már mindent elmondtunk a karácsonyról. Elmondtuk róla, hogy a karácsony az ajándékozás olyan alkalma, amikor a legközelebb lépnek hozzánk az emberek és legközelebb lép hozzánk az Isten. Elmondtuk róla, hogy a karácsony az otthon ünnepe, amikor a szeretet szép szobájában mindenki megtalálja egymást és tiszta szemek tükrözik az egymásnak rendelt boldogság örömét. Elmondtuk azt is, hogy a karácsony a béke ünnepe, mert a szeretet olyan erő, amelyik a nyugodalmas élet csendes pásztortüzét tudja felgyújtani a betlehemi pásztorok énekével. Szürke szavaink vajon vallanak-e valami Újat, amikor azt mondják, hogy a karácsony több, mint ajándék, több mint otthon, több mint a békesség hangulata, a karácsony — a szeretet napsütése. Minden karácsonykor átmelegíti az ember szívét ez a mondat: olyan jó, hogy szeretet is van a világon. Hivő emberek karácsony estéjén külön megköszönik Istennek, hogy szeretetet is teremtett. Hogy ezzel a gyönyörű érzéssel felhúrozta minden embernek a szívét. Hogy ezt a szeretetet beleszőtte az édesanyánk szívébe, a párunk boldog álmaiba, az emberek és a munkatársaink mosolyába. Valóban a szeretet napsütése olyan fény, hogy messze világít. Napokat, esztendőket, meke számára, vagy jó gyermek szülője részére. Jó barát, jó házastárs. Az “Úr közelsége” hív, hogy nyissuk ki a szemünket, lássuk meg mi az, amiben segítenünk kell, szenvedjünk el sokat másokért, mert tudjuk az okot, a “miért?”-re való választ: Isten akaratát. Karácsonyt várunk. Az Úr közel. Sohasem elegendő ezekről az alapvető elvekről szólni, hiszen nem mindenki értette meg őket, annak ellenére, hogy nem az első karácsonyt látják. Nincsen időhöz kötve az Úr közelségének jelentősége. Karácsony nem egy nap, hanem alkalom, amelyen a mindig közel levő Krisztus valójában megszülethet a szívünkben és valósággá lehet bennünk. Bár mi külsőségekkel vesszük körül, emberi ünneppé tesszük, Krisztus mégis időtlen marad. Karácsony belsőleg van, belülről kezdődik, és nem külsőségek, ajándékok teszik valósággá. Adja Isten kegyelme, hogy a mindig közelünkben levő Úr valósággá váljék minden ember számára. (Hitből Élünk) sokszor egy egész életet beragyog a fénye. Valaki így vallott róla, amikor megkérdezték, hogy mi volt a legszebb az életében: már a karácsonyestékért Is érdemes volt élni! A szeretet napsütésében ez a második mondatunk: milyen jó, hogy engem szeretnek! A karácsony minden kedves készülődésében, kellemes meglepetésében, ünnepében és emberi átölelésében ez a boldog bizonyosság van: engem szeretnek! Helyesebben és pontosabban: engem szeret az Isten! Hiszen minden ezért történt az első karácsonyon, mert Isten szerette a világot és szerette az embert. A karácsonyfa és később a keresztfa Isten örök vallomása szívének szeretetéről. Milyen jó elmondani, hogy engem szeretnek örökkévaló szeretettel, el nem múló örök karácsonnyal. Végül olyan jó elmondani a karácsonyi szeretet napsütésében, hogy én is szerethetek! Lehetek valakinek az öröme, szeretete és meglepetése. Lehetek én is valakinek, a világomnak és ezen az úton az egész világnak fénye, vidám mosolya, békéje és boldogsága. — Milyen jó, hogy én is szerethetek! Hogy én magam is lehetek Ilyen élet- és világszépítő meleg napsütés! Karácsony van. Es én ezért a napsütésért imádkozom: hogy soha sehol senki ne rontsa el senkinek a békéjét, az örömét, a karácsonyi napsütését. F. L.
