Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1979-12-01 / 6. szám
EROS ‘'VÁR 3. oldal Megszületett Háború volt. Sok vér folyt és sok könny hullott. Nehéz volt az élet és nagyon fekete a kenyér. Fekete és kevés. De mi, gyermekek, ezt észre sem vettük. Vártuk a karácsonyt. Nem láttuk a nehézségeket és azt a karácsonyt is ajándékozónak, gazdagnak képzeltük. Künn, az utcákon akkor is zöld fenyőket árultak, és én magam előtt láttam őket díszes, ezüstruhában, gyertyákkal és tetejükön a betlehemi csillaggal, amely felér a szoba mennyezetéig. Alatta a földön sok játék, mindmegannyi valóra vált álom. Háború volt. Karácsony volt. És amikor elérkezett a várva várt este, gyermekszívem minden várakozásával lestem, mikor nyílik már az ajtó, mikor láthatom meg az én karácsonyfámat. Az ajtó kinyílt. Előttem egyszerű, dísztelen fenyő állt, ágain gyéren elszórva gyertyák, csak a tetején ragyogott a betlehemi csillag gyenge földi mása. A szemem könny belábadt. Csalódtam. A fa alatt nem volt játék, csak egy feketekötésű, vastag könyv. Apámra néztem. Behunyta szemét. Anyám lehajolt hozzám, felemelt és fejemet könnyes arcához szorította. Senki sem szólt semmit. Nem tudtak szólni. A háború elért a szobába és jelenléte már-már egyre több könnyet csalt ki a szememből. De apám a könyv után nyúlt, aztán leült velem a pamlagra, ölébe vett és felnyitotta. Képes, szent Biblia — olvastam elemista olvasási készségemmel. Lapozni kezdtem. És amelyik kép tetszett, arra rámutattam: — Apukám, ezt — és apám mesélt. Még ma is hallom. Ma is előttem vannak a képek. Emlékszem, az egyiken egy ember angyal térdét ölelte át: — Apukám, ezt — kértem. És ma is fülemben cseng a szó: — Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem. Aztán egy tisztaszemű fiúcskán akadt meg a tekintetem. — Apukám, és ez? — És ma is hallom apám meleg, mély hangját: — Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Tovább lapoztam. Egy kapu képét mutatta a könyv. Új-Testamentum, olvastam a kapufelíratot. — Apu, ki lakik itt? — kérdeztem. — Aki ma este eljön — hangzott a válasz. — Apu, jöjjön el — kértem izgatottan és amint egyet lapoztam, egy mosolygószemű gyermek képét láttam.- A Jézuska — mondtam boldog felismeréssel. — Róla mesélj nekem! És apám mesélt. Sohasem tudnám elmondani, hogy mit, de arra emlékszem, hogy nagyon szép volt. Gyermekkorom legszebb “meséit” ezen az éjszakán hallottam és azóta minden karácsony est én visszajárnak s beköltöznek a szívembe. A gyertyák csonkig égtek. Apám becsukta a könyvet, aztán átölelte Édesanyámat. Engem elnyomott az álom. — Megszületett — mondta csendesen az apám. . . . Anyám mesélte így. Megint karácsony van. Van karácsonyfám, csillogó, alatta sok-sok ajándékkal. Megállók alatta, aztán veszem a régi, fekete könyvet, gyermekkorom legszebb “mesekönyvét”. Felnyitom kopott fedelét, megkeresem azt a helyet, ahol egy kisgyermek képe mosolyog rám s egy drága emlék lágy simogatására megszólal a szívem: — Apukám, jöjjön el! Gyarmathy Irán Az “ERŐS VAR” előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 U.S. dollár, vagy 5 kanadai dollár. — Az előfizetés lejártának éve és hónapja a címszalagon látható. ~1 VALLÁSOS HÁZALÓK Két szekta misszionáriusai házalnak, s időről-időre kopogtatnak ajtónkon. A jehovisták, azaz “Jehova tanúi” főleg a szegényebb negyedeket bújják, a mormonok inkább a jómódú városrészeket keresik fel. Abban megegyeznek, hogy legtöbbször nem jönnek egyedül, hanem legalább ketten. Egymásnak tanúi abban, hogy hívogatnak. Ma beszéljünk a jehovistákról. I. A JEHOVISTÁK A szekta valamennyi tagja magát Istentől kiválasztott igehirdetőnek tartja, és céljának tekinti, hogy Isten országának eljövetelét jelentse be. Csak Jehováról beszélnek, s így nevük 1931 óta “Jehova Tanúi”. Előbb “Az Őrtorony Biblia és Traktátus Szövetség" néven ismerték őket. Sokakra komoly benyomást gyakorol buzgóságuk és kitartásuk, valamint iratterjesztésük és szerénységük. Templomukat “Kingdom Hall”-nak nevezik. Biblia ismeretük és az Írást idézésük nem egyet ámulatra kényszerít, főleg azokat, akik nem veszik észre, hogy csak egy bizonyos szempontból választanak ki Igéket, s így megváltoztatják az írás és a keresztyén hit tanítását. Jehova tanúi azt állítják, hogy nem követnek embert, s így alapítójukat, Charles Taze Russellt mint első elnöküket emlegetik. Russell laikus volt, aki bibliaórákat szervezett meg és főleg két pontra koncentrálta kutatását. Az egyik a pokol kérdése volt, a másik Dániel könyvének és János Jelenéseinek prófétai kijelentései a világ végéről. 1878-ban önálló gyülekezetét alapított, majd 1881-ben megszervezte az “Őrtorony Biblia Szövetséget”. Akkor kezdte kiadni az “Őrtorony” című lapját, és írt egy hat kötetes tanulmányt a Szentírás értelmezéséről. 1916-ban történt halála után egy bíró, J. F. Rutherford lett az elnök 1942-ig. Manapság állítólag egymillióra rúg tagságuk és két millióra tehető a velük rokonszenvező és irataikat vásárolók tömege. Röviden és velősen: a jehovisták nem tekinthetők sem protestáns, sem keresztyén szektának, mivel tanításuk a keresztyén egyházak által eretneknek minősített tanokból áll, amelyeket a Szentírás szószerinti alkalmazásával magyaráznak félre. Pl. I. Móz. 9:4 alapján elvetik a vérátömlesztést, Jeremiás 10:3 alapján a karácsonyfát és II. Móz. 20:4—5 alapján a nemzeti zászló előtti meghajlást. Tanaik főleg a világ végére vonatkoznak. Szerintük a történelem három szakaszra osztható. 1. A teremtéstől az özönvízig, amely alatt angyalok kormányozták a világot. 2. Az özönvíztől 1914-ig, amely alatt a világ Sátán uralma alatt állt. 3. 1914-től fogva pedig Krisztus uralja a világot. Russell azt hirdette, hogy Krisztus visszatér 1914-ben, s mikor ez nem következett
