Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1979-10-01 / 5. szám
4. oldal ERGS @ VÁR A "Lutheran Church in America" Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. "ERŐS VÁR (USPS 178560) P. 0. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued bi-monthly: February , April, June, August, October, and December. No. 5. (204) Vol. 45. OCTOBER 1979 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland. Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: “ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VAR” előfizetési díja belföldön egy évre 3 dollár. Kanadában és egyéb külföldön évi 4 U. S. dollár, vagy 5 kanadai dollár. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-elöfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio 44102 zelebbről is megismerkedünk, értékét ismételten felismerjük, jelentőségében elmélyedünk. A reformáció kezdeti évei papok és világiak hitbeli tudatlanságát is könyörtelenül felfedték. Mi már el sem tudjuk képzelni, hogy lenne lelkész, aki ne tudná elmondani a Miatyánkot, vagy a Hiszekegyet. Akkor azonban ilyenek voltak az állapotok. Luther lesújtó vizitációs élmények nyomán határozta el egy hitbeli kézikönyvecske kiadását. Ennek az anyaga már 1528-ban megjelent falitáblákon, de a könyv kiadására csak 1529-ben került sor. S az egyszerű kézikönyv mellé egyidejűleg vezérkönyv is készült. Mi ezeket Kiskáté és Nagykáté néven ismerjük. Most nem vitázunk azon, hogy öt vagy hat részre kell felosztani őket, aszerint, hogy hová soroljuk “A Gyónásról és a Kulcsok Hatalmáról” szóló részt. Luthernek a könyvekkel kifejezett szándékát úgy összegezzük, hogy az olvasókat, a tanulatlanokat és a művelteket egyaránt, egyszerűen Krisztushoz kívánta vezetni. A Kiskátéban különösen nem a főszövegek a megkapok, a Tízparancsolatot, a Hitvallást, a Miatyánkot, vagy a Keresztségés Úrvacsora Szentségét részletezve, hanem azoknak az Igén nyugvó magyarázatai. Azokból válik világossá a hozzánkhajló kegyelmes Isten megbocsátó és megújító jósága, Aki az előbbszeretés, az elöljáró megszabadítás, a könyörületes felkarolás tényével mond minket Magáénak és tesz részeseivé a teremtett világnak meg az eljövendő örökkévalóságnak. A Nagykáté mindezeket kibővíti, hogy segítséget adjon azoknak, akik “hitoktatásra” hívatnak el. Hogy mindez mit jelentett a reformációra nézve, talán fel se mérhetjük. Egybehangzó vélemény az, hogy a Biblia olvasása mellett a Kiskáté tartotta meg az ev. egyházat, nemcsak az ellenreformáció viharai, de a különféle vallási és szellemi irányzatok viszontagságai közepette. Nem a kívülről való tanulás “felsőbbrendűségéről” van itt szó igazán, hanem arról, hogy az egyház hívei szorgalmas tanulásban és a tanultak lelkes alkalmazásában valósággal növekedtek a kegyelemben és a krisztusi ismeretben. A Kiskáté és a nehezebben olvasható Nagykáté éppúgy — nemcsak szövegtanulásra ösztönöz, hanem szellemében kipellengérezi a felületes, külsőséges, álkegyes keresztyénséget. Ezt azzal teszi, hogy beleállít az evangélium sűrűjébe, azt érthetővé, átélhetővé, s tanítását megvalósíthatóvá teszi számunkra. Amikor ennek a világhódító kiskönyvnek és társának az évfordulóját ünnepeljük, a Kiskáténak és a Nagykáténak, s persze szerzőjük áldott géniuszának is, az volna a legszebb, ha ezeket újra meg újra elolvasnánk. Nem azért, mert a rótát akár tanító, akár lelkész netán számonkérné tőlünk, hanem hogy ünnepi hozzáállással szívleljük meg a “tananyagban” rejlő prédikációt. A hitnek a dolga nem órarendi biflázás kérdése, hanem az éhség vágya az Élet Kenyerére és a szomj vágya az Élő Vízre. Luther mondta, hogy egy élet nem elég a hit rejtelmeinek a tanulására, nehogy azzal büszkélkednénk, hogy “megtanultuk” a Kiskátét, vagy “ismerjük” a Nagykátét. Ne elégedjünk meg tehát, hogy íme szép évfordulót értünk meg: Legyen inkább ünneplésünk a hit alapelemeiben való jártasságunk elmélyítése, s arról való bizonyságtétel szóban és cselekedetben egyaránt. Bernhardt Béla * (1980 az Ágostai Hitvallás és az Ágostai Hitvallás Védőirata 450., és a Konkordiakönyv 400. jubileumi éve.) •i-VLvIvXvXvXvXvXvIvXvjvNvXvXvXvXvXvXvivjv SAJTÓ VASÁRNAP I 1979. U 1 NOVEMBER 25. fi 25 CENT BÜNTETÉST” kell fizetnünk a postának, valahányszor visszakerül hozzánk egy olyan papírdarab, amit a ievélhordó letép lapunk hátsó oldaláról a rossz címmel együtt. Sokszor még az áj címet sem kapjuk meg ezért a pénzért. Kéijük kedves Olvasóinkat, ne büntessenek bennünket, hanem inkább ELŐRE ÉRTESÍTSENEK A CÍMVÁLTOZÁSRÓL! Különösen hátralékos előfizetők és nem-előfizetők esetében nem fizetődik ki az ilyen “büntetés”.
