Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1979-06-01 / 3. szám
2. oldal tani szeretnénk, hogy ti. tisztelettel tekintsen a nőkre, mint egyenlő partnerekre. Inkább arról győződik meg, hogy a férfi nem bízhat meg a nőben, mert az a játszma közepén megváltoztatja a játékszabályokat. Amerikában a nőknek több mint a fele dolgozik. így egy egész gyermek-generáció felnevelése pótszülőkre van bízva. Napközi otthonokban gondozott gyermekek között végzett tanulmányok szerint az ilyen gyermekek inkább válnak agresszívvá, önzők és ellenségesen viselkednek társaikkal és a felnőttekkel szemben. Ha így neveljük gyermekünket, várhatjuk-e, hogy megváltozzék felnőtt korában, mikor ő is szülő lesz majd? (Péld. 22:6.) * A FORRADALMAK veszteséglistája sokszor nagyon is hosszú. A máris észlelhető mellékhatások igen költségessé teszik a feminista mozgalom célkitűzéseit. A társadalom csődbe jut, ha ilyen árat kell fizetnie. Ha a felszabadulásnak ilyen gyümölcsei vannak, akkor valószínűleg a saját pusztulásunk magját vetettük el. A “Women’s Lib” aktivista csoportjai már igen messzire kerültek a hagyományos női ideáloktól. Erőszakosság, agresszió, önzés és a Playboy filozófia legközönségesebb vonásai a jellemzőjük. Azok a nők, akiket elkapott ennek a mozgalomnak a sodra, egyszer csak arra ébrednek majd, hogy az egyik fajta szolgaságot egy sokkal gonoszabb másikkal cserélték el. Egy francia közmondás szerint “nemcsak azt kell kívánni, amit kívánsz, hanem azt is, ami a kívánságod következménye lesz”. A következményekre való gondolás emlékeztessen arra is, hogy keresztyén elhívatásunk szerint testvéreink (és nőtestvéreink) őrizői vagyunk, és ezért nekünk sem lehet mindegy, hogy ők milyen árat fizetnek ezért a felszabadulásért. Gondoljunk arra is, hogy a Biblia nem egyenlőségről, hanem a szeretet egymást megértő egységéről beszél. Arra int, hogy szolgáljunk egymásnak (“. . . szabadságra vagytok elhíva; csakhogy a szabadság ne legyen alkalom a testnek a bűnre, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” — Gál 5:13); szeressük egymást (“Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” — János 13:14); építsük egymást (1 Tess 5:11); legyünk jóindulattal egymás iránt (Ef 4:32). Korunk feministáinak csatakiáltása: “En megszerzem magamnak, ami az enyém, én előrejutok a magam erejéből, te pedig pusztulj az utamból!” — éles ellentétben van azzal a szabadsággal, amelyet Krisztus tanított és szerzett meg számunkra. Csak, ha Krisztusban lesz sza________ERÖS^VÄR________ baddá az ember (férfi és nő egyaránt), akkor szabadul fel valóban az önző és énközpontú lelkűiéiből. Ha a Szentlélek ereje segít arra, hogy fegyelmezetten éljünk, önuralmat tanúsítson a viselkedésünk, s mindig az önzetlenség útját válasszuk — csak akkor mondhatjuk el végre: “nagy utat tettünk meg!”. Affirm/esj 1978. novemberében az Országos Presbitérium elé terjesztett jelentésében dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, a Magyarországi Evangélikus Egyház munkatervét harmincegy pontban részletezte. Jelentése egyéb részeiből további munkaterületek is kitűnnek, mint például az egyházi intézményekben folyó szeretetszolgálat; ez a 31 munkapont között bizonyára annak folyamatossága és gördülékenysége miatt nem került említésre. A felsorolt pontok kereken egyharmada szögezi le a politikai képzés és az egyház politikai teológiájában, az ún. diakóniai teológiában való elmélyülés szükségét, kezdve teológusokkal és érvényesítve valamennyi lelkészre is, sőt presbiterekre és gyülekezeti tagokra éppúgy. A lelkészi szolgálatban való eredményesség elérését három pont hangsúlyozza, főleg a szórványszolgálat tekintetében. Erre nézve a Lelkipásztor c. lapnak kell megfelelő cikkeket, stb. hoznia. A gyülekezeti tagság “egyháziasítását” négy pont célozza, hogy kellőleg tájékozódva legyenek, legyenek segédeszközeik a bibliatanulmányozásra és szeressék az egyházi kiadványokat. Öt pont egyháztörténeti vonatkozásokkal foglalkozik, melyek közül jelentősebb az a terv, hogy az egyház őrzésében lévő Luther-végrendeletet nemzetközi díszkiadásban tegyék közzé Luther Márton születésének 500. évfordulójára, 1983-ban. Az egyház liturgikus életére nézve két pontban történt utalás, hogy megjelenjék az 1963. évi Ágendának teológiai és nyelvészeti szempontból kiigazított új kiadása, valamint napvilágot lásson 1981-re az új országos énekeskönyv. Magányos pont utal a konfirmációi oktatás gyakorlatibbá való tételére, ami feltehetően abból ered, hogy a konfirmandusok jó részének nincsen hittan-ismereti alapja. Három pont érinti a lelkészek szolgálati körülményeit, mint például üdültetésük fontosságát és fizetésük arányosítását. Végül még egy-egy pont utal a “Diakónia” c. folyóirat kiadására, melyet az értelmiségi egyháztagoknak szánnak, valamint a külföldről érkező gépkocsiajándékok szabályozására, hogy egynél többet egyik gyülekezet se kaphasson. Emberileg nézve, a fentiekben vázlatosan ismertetett munkatervnek a sikere attól függ, hogy azt milyen nyomatékkai és milyen formában kívánja az egyházi vezetőség kivitdezni. (bbp) 15 2 9 Mit jelent ez? — kérdi Luther a Hiszekegy második hitágazatára mutatva. Hiszem, hogy Jézus Krisztus . . . nekem Uram — feleli a wittenbergi gyermekek harsány kórusa. Evangélikus egyházunk erejének egyik jelentős forrása a fenti jelenet: katekizmust tanuló ifjúság és ékesen szóló tanítómester. Ezt a hitet vallották, ebben éltek, ezt tanították, és ezért küzdöttek. Luther Márton Kis és Nagykátéja 450. évfordulóját ünnepelve, mi sem tehetünk kevesebbet.
