Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)
1979-06-01 / 3. szám
ERŐS -'VÁR 3. oldal A PÉNZ PRÉDIKÁCIÓJA ... Jézus leült a templom! persellyel szemben, és nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért. Jézus odahívta a tanítványait, és azt mondta nekik: “Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony valamennyinél többet dobott a perselybe. Mert valamennyien fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát." (Mk 12:41-44) KERESZTYÉN életünknek boldog vallomása Istenről az, hogy nekünk minden Róla prédikál. Istennek hétköznapi életünk mindennapi eseményein át is mindig van valami mondanivalója. A pénznek is van prédikációja, amelyik arról beszél, hogy a pénzünk lehet a bűn eszköze, de lehet a lélek levélpapírja, amelyen Isten legszebb üzenetei szállhatnak egyik embertől a másikig. A pénz valóban olyan, mint a levélpapír: mindig az dönti el az értékét, hogy ki írja és mit írnak reája. Amikor szombaton hazajön az édesapa és leteszi az asztalra a keresetét, akkor arra a pénzre nemcsak az van ráírva-, kenyér . . . ruha a gyermeknek . . . öröm a háznak . . . boldog családi csend ..., de rá van írva ragyogó aranyos betűkkel a munka, a becsület himnusza, egy dolgos élet kitüntetése, az édesapai szeretet könnyes írása . . . Amikor a fiatal férfi titkon a párja táskájába rejti megérdemelt munkájának béréből a “meglepetést", akkor azon a pénzen egy boldog, könnyes szemű asszony mindig elolvashatja a hűség vallomását is: — Teérted . . . Beteg és fáradt öreg szülők, amikor a gyermekeik útja vissza - visszakanyarodik hozzájuk és e látogatások után egyegy papírpénz is marad ott utánuk csendesen letéve az ágyon, a virágvázás asztalon, vagy a családi Biblián, akkor ők ezen a pénzen nemcsak szép öregségük aranyos könynyeit láthatják, de egy gyönyörű hálaimádságot, amit azok a kezek készítettek és írtak, amelyeket egyszer ők indítottak el az élet csodálatos útja felé . . . Isten is ír sokszor valamit a pénzünkre . . . A bibliai 2 filléren ma Istennek ezt az írását olvassuk. ELŐSZÖR is azt, hogy láthatatlan szem figyeli örökké a tetteinket, az életünket és a pénzünk költését. — Amikor az a szegény asszony ott ajeruzsálemi templomban Isten gondviselő arcába belefeledkezve megállt a persely előtt, dehogy gondolt arra, hogy valaki látja, vagy figyeli őt. Hogy is gondolt volna arra, hogy Jézus a sok díszes és ünneplőruhás előkelő nép között éppen őt veszi észre, a templom szegényét és a világ legkisebb vagyonát — a 2 fillért. De Jézus észrevette, értékelte és megdicsérte, mert soha semmi sem történhetik a földön az Ő tudta nélkül. Tekintete végigkíséri az életünket. A nyilvános és az elrejtett életünket is. Ott van mellettünk akkor is, amikor azt hisszük, senki sem lát: az éjszakában, a becsukott szobában. A titkainkban és gondolatainkban. Az átkainkban és az imádságainkban. Az ütésre lendülő szó, vagy mozdulat levegőjében és egy darab kenyérnek a leszelésében. A pusztító pénzben, amit egy atom, egy parány pokollá varázsolásáért adnak és a megáldott pénzben, amit oltárra nyújtunk és vele építünk templomot, otthont, hazát, békességet, jólétet és boldogságot. Isten akkor is lát minket, amikor pénz van a kezünkben. A láthatatlan szem figyelése állítson meg minket, amikor akár a pénzünket, akár az életünket, akár az üdvösségünket akarjuk könnyelműen, haszontalanul és önzőén elkölteni. De a láthatatlan szem figyelése legyen vigasztalásunk és erőnk, biztatásunk és reménységünk: Jézus látja a könnyeinket, de hallja az imádságunkat is!Jézus látja a verítékes vándorutat, de látja a hűségünket is. Látja a bűnben bukdácsoló életünket, de látja, hogy a szívünk az Övé! És szeret minket. A MÁSODIK, ami a szegény asszony pénzére van írva az, hogy ő nem a feleslegéből adott, hanem minden vagyonát odaadta. — Nem morzsákat szórt az Isten asztalára, hanem mindent odaadott az áldozat oltárára. Az adakozásnak csak akkor van értelme, ha áldozat is! Ha nemcsak a kéz könnyű mozdulata adja fölösleges fillérekből, hanem a szív is odasimul hozzá, valami olyannal, ami drága és értékes, ami oda van nőve a szívünkhöz. Ami nem alamizsna, nem köny őr adomány, nem lelkiismer etnyugtató morzsa, hanem életre elindító kenyér! Vidáman segítő szolgálat. Az embereknek nem az adott igazán, aki alamizsnát, száraz kenyeret adott nékik, hanem aki jószóval, szívvel és komoly segítséggel elindította őket a kenyér és az öröm, az élet és az üdvösség felé. Istennek nem az adott, aki néhány fillért vetett a perselybe, aki gazdag idejéből egy üres órát Istennek ajándékozott egy vasárnapi templomban, hanem az, aki előbbre xntte Isten ügyét, Isten országát, Isten népének sorsát talán a pénzével, talán a Jézusnak átadott szívével. Aki a maga egyszerű “2 filléres" életével Isten gazdag és gazdagító vagyona lett, mert önmagával tette szebbé ezen a földön Isten gyönyörű világát. Ennek az asszonynak nem a pénze, hanem a példája világít évezredeken át .. . Vajon az én életem példája kinek világít?! Nem vagyok-e Istennek, embereknek szemében nyo morultan elgurult . . . elfelejtett “2 filléres"?! A HARMADIK írás a szegény aszszony pénzén az, hogy azzal az elszánt mozdulattal, amivel utolsó 2 fillérét a perselybe vetette, arról tett bizonyságot, hogy teljesen Istenre bízta magát. — Nem támaszkodik többé a maga szegénységének a törékeny botjára, hanem ráhajlik a gazdag és gondviselő Isten hatalmas karjára. Isten nem azt akarja, hogy most minden pénzünket beledobjuk a perselybe, hanem azt példázza, hogy teljesen és mindenestül Őreá bízzuk magunkat. Sorsunkat és kedveseinket. Hazánkat és holnapunkat. Isten azt akarja, hogy Őelőtte éljünk úgy, ahogy Ö a kar ja, _ úgy, ahogy Ö parancsolja, mert Ö örökké lát minket. Hitben és jó munkában. Oltárt faragott kemény márványból a művész . . . Munkatársai csodálkozva látták, mennyi gonddal készíti azt a részét is, amelyik a falhoz kerül. Miért dolgozod ki ezt az oldalát is — kérdezte valaki — hiszen ezt nem látja majd senki. De igen — felelte a művész —, látja majd az Isten! Úgy állj meg a persely mellett, a műhelyed, az otthonod, a haza és a templomod oltára előtt, úgy költsd a pénzedet, az életedet és az üdvösségedet, hogy minden pillanatban látni fog — az Isten! Friedrich Lajos
