Erős Vár, 1979 (49. évfolyam, 1-6. szám)

1979-04-01 / 2. szám

EROS ©VÁR 5. oldal PONT ES GONDOLATJEL ÍRÁSUNK egyik legkisebb része a pont. Nagy betűkhöz és nagy szavak­hoz szokott szemünk sokszor már ész­re sem veszi, pedig egy ilyen parányi ponton nagyon gyakran megfordul­hat az egész életünk. Amikor leírjuk: a pont mindig fekete a fehér papí­ron. Fekete különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy a pont mindig vé­get jelent. Például végét egy szép mondatnak. Egy pont a boldogság után: keserű könnycsepp. Egy pont a szeretet után: árvaság. Egy pont az élet után: halál. És egy pont az Isten után: maga a pokol! A nagypéntek ilyen fekete pont a világ életében. A bűn és a halál pontja a földi gyűlölet szörnyű mon­data után. Nagypénteken sokan úgy látták, hogy a bűn és a halál utolsó szó az ember életében és ez a fekete pont sötét sírja marad minden em­berireménységnek. Nincs tovább. A bűn és a halál utolsó és pokoli pont marad minden emberi mondat után. Milyen jó ma elmondani és néktek boldogan leírni, hogy még valami történt nagypéntek után . . . Hogy Isten a fekete pontot továbbírta és gondolatjellé alakította, ami után mindig következik valami, és ezt a valamit már az Isten mondja és az Isten írja. Milyen jó elmondani, hogy amikor a föld pontot tett, az Eg még tovább beszélt és Isten a föltá­masztott Jézus ajkára adta: “Én va­gyok a feltámadás és az élet . . . ” Ami a gondolatjel után következik — az a húsvét! Nos, az első, ami a húsvéti gon­dolatjel után következik, így hang­zik: NEM UTOLSÓ SZÓ A BŰN! — A napokban olvastam a leprások történetét. Aki ezt a szörnyű beteg­séget megkapja, annak a halál már kimondta az utolsó szót. Sokáig nem látszik semmi. A beteg együtt él jár és örül a többiekkel, akik egészsége­sek. De egyszer valahol a testén meg­jelenik a leprafolt. Ez az ő halálos ítélete. Ettől kezdve elkezdi hurcolni ez a kegyetlen kór egy visszahozha­­tatlan úton. Először megvakul, az­tán lassan halódik poklok kínjaival minden nap a szeretteitől és emberektől távol. Talán még messze van a halál, de ő már nem él. — Ma már, ha idejében orvos kezébe kerül, meg is tudják gyógyítani. Nos, a bűn ilyen betegsége az élet­nek. Sokan, nagyon sokan nem hisz­nek benne. Hordják magukkal ne­vetve és könnyelműen sokszor egy életen át. Sokszor vakon és sokszor sírva. Sokszor nem is tudják, hogy mi fáj. De egyszer — vagy az élet­ben, vagy a halálban — Isten eléjük áll és ők látni fogják a bűn halálra­­ítélőfoltjait. — Nos, ez a húsvét bol­dog híradása, hogy a bűn mégsem halálos betegség. Nem utolsó szó. Jézus győzött és aki idejében hozzá menekül, akire gyógyító vére hull, annak átadja egy új, tiszta élet dia­dalmas erejét. Az visszatérhet békésen a -világhoz és visszatérhet az Istenhez. A húsvéti sírkő eltakarja és eltemeti a bűn nagypénteki pontját és hatalmasan hirdeti: Jézusé az utolsó szó! — A második, ami a húsvéti gondo­latjel után következik, így hangzik: NEM UTOLSÓ SZÓ A HALÁL! — Sokan húsvétkor is csak üres sírt látnak. Úgy gondolják, hogy a halál utolsó pont az élet után. Mindegy, hogy hogyan él az ember: imádkoz­va, vagy átkot szórva, gyűlölve, vagy szeretve, egyedül, vagy az Istenhez simulva, sírva, vagy kacagva, min­denkinek a sorsa egyforma lesz ebben az utolsó mondatban, aminek a halál a pontja. Mindegy, hogy ez az utolsó pont az álomhoz, vagy a semmihez hasonlít, elég annyi, hogy pont lesz, ami után nem következik semmi. Ez a vallomás van ráírva dőzsölök, duhajok és könnyelműek magasra tartott mámorára: csak ma élek! Nos, a húsvét éppen arról beszél, hogy a húsvéti sírkő eltakarja a halál pontját is. A halál is csak gondolatjel és amikor a halál elvégezte munkáját és némává teszi az életet, akkor kezd el beszélni az Isten. Jézus legyőzte a halált és élők és holtak Elibe kerül­nek. Számadásra és ítéletre. Min­denki elgondolkozhat majd azon, hogy a halál gondolatjele után milyen sors várakozik reá. Nekünk elég annyi — s ez az, ami a húsvéti gondolatjel után harma­diknak következik, hogy JÉZUS ÉL ÉS VELE MI IS élünk örökké! Igaz volt minden szava és minden ígérete. Van hát értelme a húsvéti örömünknek, a húsvéti hi­tünknek. Van értelme a templo­munknak és a Bibliánknak. Érdemes imádkozni és jónak lenni. Szeretni Öt és Mellette hűséggel megmarad­ni. Érdemes élni a békességet, a tisz­taságot, Jézus minden parancsát. Ér­demes magunkra venni és hordozni az Ő országát, mert ez az út boldog és örökkévaló út. Békés és gyönyörű út. Vidám és szép húsvéti út. Nem utolsó szó, amit mi mom dunk. Az utolsó szó Istené. És Ő mindig azt fogja mondani, ami a legjobb minekünk. Pontot teszünk a bűn és a halál mondata után, hadd jöjjön a húsvét. Hadd jöjjön, hadd lépjen be Jézus az életünkbe. Azt mondják, az a legsúlyosabb kő a világon, amelyik az ember szívére nehezedik. Milyen súlyos kő nyomja a mi szívünket?! Ó, nem gyász és nem szenvedés, nem szomorúság és nem bánat. Súlyos bűneinkből szü­letett az a fekete kő, amelyik szí­vünkre nehezedve eltemette egyszer bennünk az elfelejtett Krisztust. De ma húsvét van és Isten ezt a követ is el tudja hengeríteni. Hogy Jézus fel­támadjon bennünk, hogy magunk­hoztérjünk és éljünk. Ö ezt a csodát is megteheti ve­lünk, mert Övé — az utolsó szó. Friedrich Lajos---------- -------- - '—----------■— A feltámadott, élő és uralkodó Úr Jézus Krisztus nevében kívánunk ÁLDOTT, BÉKESSÉGES HÜSVÉTOT az Erős Vár minden Olvasójának! ———-----------------------------

Next

/
Thumbnails
Contents