Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)
1978-04-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 44. ÉVFOLYAM 1978. ÁPRILIS 2. SZÁM ©VOLK “£n vagyok a feltámadás és az élet” (János 11:25) AZ ÉLET FORRÁSÁNÁL Hirtelen megcsikordulnak a fékek. Én már csak annyit látok, hogy a még mindig halálra merevült, kocsi előtt álló embernek barátságosan int a vezető: tessék továbbmenni. Körülöttem hallom a mellettem sietők méltatlankodó vitáját a “majdnem” okáról: a zebrát a kötelező óvatosságot figyelmen kívül hagyva közelítette meg a kocsivezető — a gyalogos körültekintés nélkül vágott neki az átkelésnek —, és így tovább. Annyi bizonyos, hogy gyalogostársunk, ugyan nyilván megzavart gondolatokkal és még dobogó szívvel, már bennünket is megelőzve sietett tovább. Gyerekeihez, munkába, bevásárolni? Nem tudom. Az előbb a halál fia volt, most él. NAGYON KÜLÖNBÖZŐ az, ahogyan emberek a Feltámadottal találkoztak. Volt, akit egy nyitott, üres sír indított hitre, a másik angyali szót hallott, mást a kereszten meggyötrött kezek kényszerítettek térdre, voltak, akiknek az úrvacsorái kenyér emlékeztető megtörése világosította meg szemeit, a korinthusiaknak levelet író apostol meg egy emberi elképzelésekre elindult utat megszakító nagy fényben ismert rá a feltámadottra. — Az evangéliumok híradása sem egységes és Pálnak az lKor 15 elején közölt “listája” sem azonosítható teljességgel az evangéliumi közlésekkel. AZ BIZONYOS, hogy mindazok, akik csak akár az utóbbi felsorolásban szerepelnek: Kéfás, Jakab, Pál, a tizenkettő, az ötszáz “atyafi”, de folytathatjuk a sort — mert világ végezetéig nincs vége —, az ezrek és milliók, mind azt vallották és vallják: láttuk az Urat. Az elsők talán “testesebben”, úgy mint Tamás. Bár köztük is akadt, aki hitt és boldog volt, mielőtt még látott (János a sír-
