Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
6. oldal ERŐS VÁR J gonosz, morcos ember mindezt meglátta, csodálkozni kezdett és ezt mondta magában: “Micsoda éjszaka ez, hogy a kutyák nem tudnak ugatni, sem harapni, a juhok nem félnek, a vasvégű bot nem akar sebezni és a parázs nem perzsel?” Utánakiáltott az idegennek: "Micsoda éjszaka ez? Hogyan van az, hogy minden olyan irgalmas?" Az ember csak ennyit felelt: — Nem mondhatom meg, ha nem látod! — És már indult is tovább, hogy mielőbb tüzet gyújthasson s az édesanya és a gyermek megmelegedhessenek. A pásztor most arra gondolt, hogy nem veszti el szem elől azt az embert addig, amíg meg nem tudja, hogy mindez mit jelent. Felállt és ment a nyomában, amíg oda nem ért, ahol az idegen szállása volt. Ott meglátta, hogy a férfinak még kunyhója sincs-, egy hegyoldalba vájt istállóban feküdt az édesanya és a gyermek. Nem volt ott semmi, csak a nedves, hideg sziklafalak. Arra kellett gondolnia, hogy a szegény ártatlan gyermek talán meg is fagy ebben a barlangban. Jóllehet kemény ember volt, úgy megindult ezen, hogy elhatározta: segít rajta. Lekanyarította hátizsákját és kivett belőle egy puha, fehér bárányirhát. Egy eltévedt, engedetlen báránykáját megölte a farkas — annak a bundácskája volt. Odaadta az idegennek azzal, hogy ágyazza bele a gyermeket. Ebben a pillanatban, amikor belőle is kibuggyant az irgalmasság, megnyílt a szeme és látta, amit eddig nem láthatott — hallotta, amit eddig nem hallhatott. Most megértette, hogy ezen az éjszakán miért volt minden olyan örvendező, hogy senki és semmi nem tudott ártani a másiknak. Csak ember lehet olyan gonosz, mint amilyen ő volt. Kicsiny, ezüstszárnyú angyalok seregét látta sűrűn maga körül. Hárfa volt a kezükben és hangosan énekelte valamennyi, hogy megszületett a Megtartó, az Úr Jézus, aki megválja bűneiből a világot. És nem csak körülötte voltak angyalok, hanem ott látta őket mindenütt. Ott voltak a sziklaistállóban, ott voltak a hegyen, ott röpültek az ég alatt . . . Nagy seregekben jöttek és amint odaértek, ahol a gyermek volt, állva maradtak, úgy nézték őt. Nem tudtak betelni a látásával. Ujjongás és éneklés, örvendezés és muzsika töltött be mindent, és most egyszerre látta és hallotta mindezt, ami eddig rejtve volt előtte a sötét éjszakában. És olyan nagy lett az öröme, hogy térdre esett, úgy adott hálát Istennek. — Most újra meg kellett szólalnom, mert igen nagy kérdés szorongott bennem. — Nagymama, én mit adhatok az Úr Jézusnak, hogy én is lássak? Nagymama ráfelelt: "Nem vagy te is eltévedt, engedetlen bárány, éppen mint azt volt, amelyiknek a bundácskáját az Úr Jézusnak adta a pásztor? Lásd, ő megment a farkastól, a Sátántól, megszabadít a bűntől. Úgy, hogy ő halt meg helyetted — érted. Ezért jött, ezért született meg O karácsony éjszakáján! Magadat add neki! Es akkor te is látni fogsz! Úgy szeressed őt, hogy a szíved legyen meleg, puha jászolágya néki! Testben nincs itt most 0, de itt van Lélekben. Szíveddel, lelkeddel fogod Őt látni és hallani, szívedben-lelkedben fogsz mennyei örömmel örvendezni. Ez az igazi karácsony, ez az Ő szívedben-megszületése! Ekkor csendesen, szelíden fejemre tette nagymama a kezét és úgy mondta: "Jegyezd meg ezt, mert ez olyan igaz, mint az, hogy látsz engem és én látlak téged. Nem a karácsonyi gyertyalángok fényessége kell ehhez a látáshoz, nem is a hold vagy a nap fénye. Arra van szükségünk, hogy megnyíljék a lelki szemünk Isten szerelmének és dicsőségének látására és csodálására! ORDA SS LAJOS: A szabadító méltó fogadása Benczúr Gyula: Napkeleti királyok A fasori templom oltárképe Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük. De most nincs mivel menteniük bűnüket. (János 15:22.) * * * Uram! Szeretném, ha segítenél megfelelő módon előkészülnöm születésed ünnepére. Mert azon az ünneplésen, amely köztünk általában szokás, bizony igen szegényes keresztyén máz van csupán. Mindjobban ráillik egész korunkra az ádvent nagy alakjának, Keresztelő Jánosnak a szava: “Közöttetek van, akit nem ismertek” Qános 1:26). És ez olyan természetellenes. Mert, ha valaki, aki tanításodat nem ismeri, csupán hallott felőled valamit, azt mondja rólad: nagy ember lehettél valamikor a magad idejében, de a fejed köré a dicsfényt későbbi idők fonták — akkor az nem tehet róla, mert nem tudja jobban. Nem bűne a tudatlansága. De, ha mi, akik gyermekségünk óta tanításodból ismerjük akaratodat, tetteid gyümölcseiből pedig élünk és mégis közömbösek vagyunk irányodban, vagy szembeállunk veled, azt semmivel sem menthetjük. Uraml Igazad van: a bűnöm azért nagy és mély, mert ismerem akaratodat, de nem cselekszem. Szívem vágya hozzád simul, de a le nem gyűrt ó-emberem ellened lázadozik. Születésed ünnepére készülve adj belém elégséges bűnbánatot, mellyel téged — Szabadítómat —, méltóképpen fogadhassalak. (Az Útravaló c. kötetből.)
