Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)
1978-12-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 44. ÉVFOLYAM 1978. DECEMBER 6. SZÁM 4Í yp r 1 íyi m ▼ X TT TO X^ X^ A Pásztoroknak is me? keliett hai-V| I ^ I h Ixl H I I ^ N I laniuk még az angyali seregek dia-Xk/ A Xj A T| A A V/ k/AJVJ AJ dalmas énekét Isten hűségéről, mi-Nagyszerű a csoda, melyről a betlehemi mező felett ad hírt az angyal: “Megszületett nektek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában. ” Ebbe az egyetlen rövid mondatba van belesűrítve az emberekért cselekvő Isten mérhetetlen hűsége. Néha jó, ha erről az oldalról is ünnepeljük karácsonyt, s ebben az ünneplő szellemben éljük életünket a mindennapok bajai és örömei közepette. A hangsúly persze a Megtartó születésén van. Azért is sietnek aztán a pásztorok, hogy imádják a Gyermeket, akinek a pólya és a jászol az ismertetőjele. És mekkora csoda ez igazán, hogy bűneinktől való szabadulásunkat, újjá válható életünket éppen erre a Kisdedre bízta a mennyei Atya. Az emberré lett Istennek az útja Betlehemtől vezet a Golgotára, hogy önmaga áldozatával nyerje meg az emberek békességét, mélyítse hitüket, s bíztassa reménységüket. Mi Isten országának a társörököseivé kizárólag Krisztus által lettünk vagy lehetünk. Vagyis nem a mi igyekezetünktől, nem is a földrajzi helytől, nem is a fizikai körülményektől, nem is életkorunktól, nem is tapasztaltságunktól, hanem egyszerűen Istentől, földreszállott szent Fiától, a testté lett Igétől függ életünk tartalma és célja. Igen, karácsonykor így kell ünnepelnünk. De ünnepeljük meg bensőséges nagy izgalommal és mélységes hálaadással Istennek a hűségét is. Hogy O megtartotta szavátl Nem hiába szállt a szó szájról-szájra, nem hiába csendültek fel a zsoltárok, s a próféták sem voltak álomkergetők: Isten megígérte a megváltást és ezt az ígéretét betöltötte. Ez talán még nagyobb öröm a maga nemében, mint a Megtartó születésén való örvendezés. Éppen a betlehemi események az ékes tanúi annak, hogy az ember hihet és bízhat Istenben, hogy Hozzá fordulhat imádságaival . . . csak higyjen, bízzék, imádkozzék. Karácsony a keresztyén embertől nemcsak “ünneplést” vár el válaszként, hanem hálaadást is. Nem könnyen elintézhető arany-tömjénmirrha, vagy barika-sajtocska-ködmönke “odaajándékozásával”, hanem hűségnek hűséggel való viszonzásával. Ebben a megkergült világban éppenséggel hűséges Isten-gyermekekre van szükség, akik életük minden viszontagsága ellenére is hűségesek Istenhez gondolatban, szóban és cselekedetben egyaránt; akik így élik a reájukbízott életet lelkűkben, otthonukban, munkában, szórakozás közepette, de legfőképpen példamutatóan egyházukban. előtt nekivágtak a betlehemi útnak; de aztán már ők is szép életkórusban énekelték bizonyára: “Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberek között jóakarat!’’ bbp Bódás János: Betlehemi éj (Ézs 11, 6) Fiatal kis anya fekszik a jászolban. Szoptat. Arca fürdik mennyei mosolyban. Három kérges pásztor áll, káprázik, hallgat. Borzas szakállukon könnyből van a harmat. A szent látomástól illetődött vének. Itt a Gyermek, kiről szólott angyalének. Hiszik, a jobb sorsra nem soká kell várni: Messiás a gyermek, isteni királyfi. így illik ez: legyen istálló a háza, ha már Isten magát a földre alázta. Nem mutathatja meg szeretetét szebben: kész barmokkal lakni békés társbérletben. Mint száraz avar közt az ibolya-kékség, dereng bennük édes, gyermeki reménység: Ézsajás nagy álma beteljesül végre: minden élők szabad, boldog közössége.
