Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)
1978-08-01 / 4. szám
5. oldal ERŐS VÁR A FELTÁMADÁS REGGELE — Részlet egy igehirdetésből — JÉZUS KRISZTUS URUNKRÓL a hálás keresztyén szív vallást tévő szóval sok mindent el tud mondani. Tanításáról is. Életéről is. Tanítása a legtisztább kinyilatkoztatás Istenről. Olyan közel Istent soha senki nem hozta az emberhez, mint tanításában Ő. Életével pedig megmutatta azt az örök, kimeríthetetlen szeretetet, melyet Isten érez irántunk. Azt a mentő hűséget, mellyel szenvedést és véres, kínos halált vállalt értünk, a mi megváltásunkért. Földi szenvedésünket megszentelte és megtanított, hogy Isten szeretetét még a kereszthordozás közben is világosan láthassuk meg. Szavai útmutatást adnak. Példája követésre vonz. HA ENNYIT MOND el Jézus Krisztusról a szavunk, akkor többet mondtunk, mint amennyit bármely földi emberről elmondani lehet. — De, ha csak ennyit vallunk meg róla, akkor a legfontosabbat hallgatjuk el. Azt, amivel Jézus a keresztyénséget diadalmas útjára elindította. — A legnagyobb szó ugyanis az, melyet Jézus Krisztus föltámadásáról és életet adó hatalmáról mondunk el. Föltámadott. Tehát nemcsak letenni tudta életét kész engedelmességben Isten akarata szerint, hanem hatalma volt arra is, hogy újra fölvegye életét. Ö az, aki föl is tud támasztani. Ott törte meg Krisztus a bűn és a halál hatalmát — az ember lelkében —, ahol a jó és a rossz a történelem hajnala óta küzd az emberért és győzelme áldásaiban részesíti mindazokat, akik benne hisznek és így az övéi lesznek. A húsvét üzenete ez. A REGGEL ÜZENETE. Érdemes megfigyelni, hogy Bibliánk minden húsvéti beszámolójában szó van arról, hogy — Krisztus föltámadását a reggel tényében tudják meg a tanítványok. Az éjszaka sűrű köde borítja még a tájat, amikor mérhetetlen gyásszal elindulnak a sír felé, amelyben Nagypénteken Urukat eltemették. Útközben élik át a hajnalderengést. A nap első sugarai akkor törnek elő diadalmasan a felhők közül, amikor az üres sírhoz érnek. Ez a folyamat játszódik le a tanítványok lelkében is. A gyásztól a verőfényes örömig és megvigasztalásig. Ez a reggeli fény volt az, amely a föld népeit egymásután vonzotta a keresztyénség felé. A HÚSVÉTNAK erre a reggeli világosságára van szüksége az egyháznak ahhoz, hogy teljes gazdagságának tudatára ébredjen. A húsvétnak ezt az üzenetét felejtette el végzetesen a keresztyénség. Két okból is. Előttünk járt nemzedékek úgy éltek, hogy fölöttük magasan ott ragyogott a nap. Örökösei voltak mindannak, amit Jézus Krisztus a földre hozott és olyan természetesnek tartották azt, hogy körülveszi őket a világosság. — Elfelejtették, hogy miképpen kellett viaskodnia a világosságnak az éjszaka sötétségével, amíg diadalmaskodni tudott fölötte. Amit Jézusból meg tudtak látni, az a bölcs tanítómester volt. A mi két világháborút átélt nemzedékünkre viszont úgy rátelepedett az életgond, hogy benne sokan áthatolhatatlanul sűrűnek látják az éjszakát. — Megértjük a böjtöt, a szenvedő Krisztust és szívből tudjuk énekelni a keresztről szóló zsoltárokat. Sok ma a nagypénteki gyülekezet. KEVÉS AJKON csendül meg a reggelt magasztaló diadalmas húsvéti ének. A reggel embere az, aki áldott egyházatyánk: Luther Márton húsvéti prédikációját meg is tudja hallgatni és szívébe is tudja zárni, melyet a Kiskátéjában írt meg: “Hiszem, hogy Jézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva született valóságos Isten és a Szűz Máriától született valóságos ember — az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az Övé legyek, az Ő országában Ő alatta éljek s Neki szolgáljak örök igazságban, ártatlanságban és boldogságban, mert 0 feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké. ” ORDA SS LAJOS ORDA SS LAJOS-. A szenvedés felvállalása Nem tudjátok, mit kértek! Megihatjátok-e a poharat, amelyet én megiszom? És megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? (Márk 10:38.) * * * Uram! A menny dicsőségébe a szenvedés útja vezet. Ezt életeddel mutattad meg és tanításodban félreérthetetlenül mondtad. Ezen a földön több-kevesebb szenvedéssel mindenki találkozik: betegséggel, eredménytelenséggel, nélkülözéssel, gyásszal és halállal. Ezek lehetnek nagyon nehezek, elhordozásukhoz is sok türelemre, Isten akaratán való megnyugvásra van szükség. “Pohár”-on és “keresztség”-en azonban nem ezeket értetted. Ezeket mi ugyanis nem úgy vesszük föl magunkra, hanem — ha akarjuk, ha nem — az élet rakja őket reánk. Uram! A szenvedés poharát Te önként ürítetted ki. A kereszt halálos szenvedése alá önként hajoltál. Módodban állt volna elutasítanod, vagy amikor túlnehézzé vált, leraknod. De Te fölvetted. Mert tudtad: ez Atyád akarata. Amikor a Zebedeus-fiakkal tisztáztattad a kérdést — és ma, amikor velem tisztáztatod — tudni akarod: a szokásos földi bajok mellett, vagy azokon túl, készek vagyunkre önként fölvállalni azt a szenvedést, amelyet e hitetlen világban a Te követésed mindig is jelent? A Zebedeus-fiak “igen ’-t mondtak és betartották. Ilyen “igen”-re segíts engem is. (Az Útravaló c. kötetből.) Ordass L^jos életútja 1901. febr. 6. — Született Torzsán 1920—24. — Teológiai tanulmányok 1924. okt. 5. — Lelkésszé szenteli Raffay Sándor püspök. Segédlelkész Hartán, majd Mezőberényben, Budapesten és Soltvadkerten 1927—28 — Tanulmányút Svédországban 1931 — Ceglédi lelkész 1941 — Kelenföldi lelkész 1945 — Bányakerületi püspök 1947 — A Lutheránus Világszövetség alelnöke. Tiszteletbeli doktor az Egyesült Államokban
