Erős Vár, 1978 (48. évfolyam, 1-6. szám)

1978-02-01 / 1. szám

AM ERIKÁI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 44. ÉVFOLYAM 1978. FEBRUÁR 1. SZÁM A szolgálat és szenvedés realitása — Krisztusban Most örülök az érettetek hordozott szenvedé­seimben és betöltőm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az ő testéért, amely az egyház. Ennek lettem én szolgájává ama sáfárság szerint, amelyet Isten nekem adott szá­motokra, hogy teljes ismeretté tegyem az Isten igéjét azt a titkot, amely elrejtetett öröktől fogva és nemzedékek óta, most pedig jelentetett az ő szentjeinek. Ezeknek akarta Isten tudtukra adni, hogy mily nagy e titok dicsőségének gazdagsága a pogányok között. Ez a titok a Krisztus tlbenne­­tek, a dicsőségnek az a reménysége, akit mi hirde­tünk, mikor Intünk minden embert és tanítunk minden embert minden bölcsességgel, hogy min­den embert úgy állítsunk az Isten elé, mint aki Jézus Krisztusban tökéletes. Ezért fáradozom én is, és tusakodom az ő ereje szerint, amely bennem hatalmasan munkálkodik. (Kol. 1:24-29.) se* Pál apostol a fenti igében a mai emberhez szól, aki a realitások em­berének mondja magát. A régi kor­ban, Páléban sok vallás a miszti­kumban gyökerezett. Ezért Pál egye­nesen és reálisan magyarázza a Krisztus testét, az Egyházat és annak szenvedésben történő szolgálatát. O maga is betegsége miatt sokat szen­vedett, szolgálatában mindent meg­tagadva, csak a Krisztus testét, az Egyházat szolgálta. A ma embere nem keresi a szen­vedést, hanem igyekszik azt minden áron kikerülni. Gondoljunk csak a kábítószerekre, az italra, az egész nap bömbölő rádióra, vagy televí­zióra. Ennek a helyzetnek az a külö­nös valósága, hogy az emberek a rea­litást keresik, mégis elbódulva hagy­ják futni az időt fejük felett, miköz­ben mégsem szabadulnak a szenve­déstől. Hogyan érthetnénk ma a páli “szenvedésben eltöltött szolgálatot”? A ma embere a kenyérért vívott küz­delemben elfásul és nem érzi, hogy a szenvedéstől nem szabadul. Pál el tudta viselni a szenvedést, mert a legnagyobbat kapta cserébe, a “di­csőségnek azt a reménységét”, Krisz­tust, akiért nemcsak elfogadta, ha­nem szinte kereste a szenvedést, mely bölcs szívhez juttat. A mai tanítvány is kiveheti részét Krisztus szenvedéséből. Ez a szenve­dés talán nem is más, csak egy kis le­mondás a hétvégi kirándulásról, ta­lán olyan mértékben adakozni az egyháznak, mint amilyen mértékben költekezünk utazásokkor és vakációk idején. Talán nem is más ez a szen­vedés, mint felelősség-vállalás a ke­resztyén közösségért, az Egyházért, Krisztus testéért. Nincs eredmény áldozat nélkül, nincs jól nevelt gyermek, nincs bol­dogság, nincs sikeres üzlet, nincs jól eltöltött pihenés, és nincs szeretet: áldozat (szenvedés) nélkül. Ezért nincsen hit áldozat nélkül, mely bensőmben fölé emel az anyag vilá­gának. Sokan azért “szenvednek”, mert nem vásárolhatnak meg min­dent, amit szemük-szájuk lát és kí­ván. Ez nem az a szenvedés, melyről Pál beszél. (Folytatás a 2. oldalon) Olvasónk írja: MEGBUKOTT AZ EMIGRÁCIÓ! A hazai rendszer újságai azt írták, hogy Carter elnök a “nyilas árulók által kihurcolt" korona ügyét “a jog­nak és igazságnak megfelelően ren­dezte". A leplezetlen önelégültség ez el­szomorító sorai talán nem jelenhet­tek volna meg, ha az amerikai ma­gyarság többet, jobban, hamarább és egységesebben cselekedett volna a Szent Korona megmentése érdeké­ben. A rosszul tájékoztatott elnök dön­tését csak az őt megválasztó amerikai nép véleménye változtathatta volna meg. Mindent meg kellett volna ten­nünk, hogy a nagy amerikai újsá­gokban oldalas hirdetések tömegével napról-napra, heteken át informá­ciós hadjáratban világosítsuk fel az amerikai közvéleményt a készülő merényletről. Igaz, tüntettünk Wa­shingtonban, de ez nem volt elég. Mit csináltak egyesületeink? Mikor nem voltak éppen bál-rendezéssel el­foglalva, gyűléseket tartottak és bi­zottsági elnököket választottak. Mert ehhez jól értünk. Egymásnak el­mondtuk kis magyar újságainkban a felháborodásunkat, de nem voltunk képesek a többszázezer, esetleg millió dolláros közös erőfeszítésre, amelynek sikere lett volna. Egyesü­leteink elnök urai arra hivatkoztak, hogy nincs pénz, sokba kerül. Pedig az egyesületek soktízezres vagyoná­nak a bevetésével lehetett volna megindítani az összmagyarság áldo­zathozatalát! Ha ez megtörténik, ak­kor meg tudtuk volna értetni az amerikai kormánnyal és a közvéle­ménnyel, hogy a Szent Koronát a szovjet rablók elől a két koronaőr: Perényi Zsigmond báró és Rad­­vánszky Albert báró intézkedésére a minden politikai rendszertől függet­len koronaőrség vitte Mattsee-be,

Next

/
Thumbnails
Contents