Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)

1977-10-01 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 43. ÉVFOLYAM 1977. OKTÓBER 5. SZÁM A MAGYAR KONFERENCIA ELÍTÉLI A VILÁGSZÖVETSÉG DÉL-AFRIKAI HATÁROZATÁT Az Evangélikus Világszövetség jú­niusban tartott 6. világgyűlése a dél­afrikai faji helyzettel kapcsolatban megbélyegző határozatot hozott két ottani fehér evangélikus egyházzal szemben. E határozat nyomán az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia október eleji közgyűlése az alábbi Memorandumot fogadta el, melyet megküldenek egyházi főható­ságainknak, a Világszövetségnek, valamint a Délafrikai Unió két érin­tett egyházának: 1) Készséggel egyetértünk azzal, hogy bármilyen színezetű politikai rendszert meg kell bélyegezni, mely zsarnokság és elnyomás gyakorlásá­val egyéneket, bizonyos csoportokat, vagy éppen egész nemzeteket kifor­gat az őket megillető emberi jogok bármelyikéből. Ilyen zsarnokság és elnyomás a világ sok részén kimutat­ható és ellentétben áll Isten kinyilat­koztatott akaratával és szeretetével. 2) Elismerjük, hogy ahol ilyen, az emberi jogoktól való megfosztás helyzete előáll, ott az Egyháznak az a kötelessége, hogy az igazságtalansá­gok megváltoztatásán munkálkod­jék. A Biblia kellő mértékben tag­lalja ezt a kötelességet. 3) Érthetetlennek tartjuk azonban azt az erős ítélkezést, amely kipécézi a Délafrikai Unióban fennálló hely­zetet, amikor ez a határozat az otta­ni egyháztestektől elvárja, hogy kö­telességüknek “status confessionis”­­ban* tegyenek eleget; ez az álláspont egyfelől felbujtásnak tekinthető, másfelől pedig bizalmatlanságot je­lent, mintha ottani hittestvéreink különben nem munkálkodnának tel­jes erejükből az igazságos társadalmi rend megteremtése érdekében. 4) Megállapítjuk, hogy sem a ko­rábbi Evangélikus Világkonvent, sem az Evangélikus Világszövetség történetében nem fordult elő ilyen szigorú határozathozatal, noha egyes egyházak a múltban és ma is kény­telenek a Délafrikai Uniónál sokkal embertelenebb és jogfosztóbb rend­szerekben élni. Érdekes jelenség, hogy sem nagyobb egyházak, sem hatalmasabb államok eddig nem voltak a “status confessionis”-ra való és kívülállóktól eredő felhívás cél­pontjai. 5) Tiltakozunk a határozatban rejlő szelektivitás ellen, tekintettel arra, hogy több, a határozatot tá­mogató egyház mindeddig nem me­részelte, nem is akarta, sőt nem is szükségelte a “status confessionis” jellegű kiállást, annak ellenére, hogy országaik kormányintézkedései — mint ezt a tények világosan és két­ségtelenül bizonyítják —, durván megtapossák az emberi jogokat. 6) Ajánljuk, hogy a 6. Evangé­likus Világgyűlésnek az emberi jo­gokra vonatkozó határozatát akként módosítsák, hogy az egyes egyházak és tagjaik ne kerüljenek kívülállók izgatása folytán lehetetlen helyzetbe, hanem inkább evangéliumi szellem­(Folytatás a 2. oldalon) WARTBURGI KÉZFOGÁS Kint zúg az erdő, és az árnyak Wartburgba látogatni járnak. Galamb szárnyak? Vagy angyalszárnyak? “György lovag" ír, naphosszat ír . . Az éhezők kenyérre várnak. Ősi vár, messze földek éke: űzött vad csendes menedéke . . . régi asszony fehér emléke . . . “György lovag" ír, naphosszat ír . . s beragyog rá az égnek kéke. Néha halkan átsuhan álmán a szép, sugár magyar királylány . . szelíden jár a kársak árnyán. “György lovag" ír, naphosszat ír. Éjfélig virraszt Bibliáján. Régi asszony áldott szívének melegét őrzi ősi ének . . . szájról-szájra adják a vének. “György lovag” ír, naphosszat ír. Kenyérre várnak a szegények. Erzsébet asszony bő köténye kenyeret vitt . . . irgalom fénye! Várta egész határ szegénye. “György lovag" ír, naphosszat ír, Sokan éheznek friss kenyérre. Isten szava hadd szóljon, zengjen ismerős, édes anyanyelven! Minden szegényhez utat leljen! “György lovag" ír, naphosszat ír, hogy éltető kenyeret szeljen. A kársak legendát susognak. Titokzatos szárnyak suhognak. Kenyér, kenyér a koldusoknak! S Szent Erzsébet és Luther Márton Wartburg várában — kezet fognak T. E. A wartburgi vár, ahol Luther mint “György lovag”, az Újszövetséget fordította.

Next

/
Thumbnails
Contents