Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)
1977-08-01 / 4. szám
ERŐS VÁR közösség"-ről is szó van. Ez nyilván már akkor is azt jelentette, hogy az első keresztyének nem mint idegenek ültek egymás mellett a gyülekezeti alkalmakon, hanem úgy érezték: összetartoznak, mert van Valaki, aki mindannyiuké: a Krisztus. Valamit ebből is meg lehetett érezni a tanzániai nagygyűlésen: bárhonnan is jöttek az emberek, bármilyen nyelvet beszéltek is, bármelyik országnak voltak a polgárai, bármilyen színű is volt az orcájuk bőre, sok vagy kevés iskolát végeztek, férfiak voltak vagy nők, fiatalok vagy öregek, egyházi alkalmazottak vagy laikusok: valami összekapcsolta őket és ezért közel érezték magukat egymáshoz. Örül-2. oldal Az EVSz új elnöke: Kibira püspök. tek egymás jelenlétének. Túláradó öröm mutatkozott meg különösképpen a tanzániai evangélikusoknak a vendégeik iránt érzett szeretetében, akik megható buzgósággal végeztek önkéntes szolgálatokat annak az érdekében, hogy messziről jött hittestvéreik jól érezzék magukat országukban. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv írója harmadik jelként “a kenyér megtörés"-ét említi. Nyilván az Úr által szerzett vacsora gyakori megünneplésére gondolt, amikor ezt a szót használta. Az úrvacsorái közösségben való gyakori részesedés jellemezte a Dar es-Salaam-i evangélikus világgyűlést is. Eltekintve a megnyitó istentisztelettől, amelyen több ezren vettek úrvacsorát és a záróistentisztelettől, amelynek keretében több száz vendég volt az Úr asztalánál, minden reggel fél hétkor volt az egyetem keresztyén kápolnájában úrvacsorái istentisztelet valamelyik tagegyházban használt nyelven és annak a rendje szerint, amelyen száznál többen vettek rendszeresen részt. Végül szól az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv szerzője a negyedik jelről, a könyörgésről. Tanzániában is minden este imádkoztunk együtt valamelyik tagegyházért, a betegekért, a világ jövőjéért, a szenvedőkért, a felelős állásban levőkért és sok másért. Sok imába belefoglalták ama két tagegyház kiküldötteit, a dél-koreai és taiwani evangélikus egyházak delegátusait, akik a tanzániai kormány rendelkezése értelmében nem kaphattak beutazási engedélyt az országba. Egyik nap egy csoport ezzel a kéréssel fordult a rendezőséghez: jelöljenek ki számukra a nagy gyűlésterem közelében egy kisebb szobát, mert ők a szünetekben imádkozni óhajtanak a gyűlés lefolyásáért. Persze, a rendezők teljesítették ezt a kérést is. Z. Csekme Éva és Kathleen Hurty, a női érdekcsoport vezetői stratégiai megbeszélésen. HOGY MINDENEK ÉKESEN ÉS JÓ RENDBEN MENJENEK ... Pál apostolnak ezt az intését is megfogadták az egybegyűlt evangélikusok, mert a Világszövetség ezidei nagygyűlését nem zavarta meg semmi sebetütő ellentét, bár egyesek a közgyűlés előtt azt jósolták, hogy egy Afrikában tartott összejövetelen elkerülhetetlen lesz a földrész sok problémájával való találkozás és az állásfoglalás, amely azután egyesek elítélésével, valamint mások felmagasztalásával fog járni. Bár a konferencia résztvevői nem kerülték el azt, hogy foglalkozzanak kényes problémákkal (a faji elkülönülés délafrikai rendszerével, egyes, magukat “forradalmi” kormányoknak mondó uralmi rendszerek kegyetlenségeivel, az ún. “felszabadító” mozgalmak politikai célkitűzéseivel, az emberi szabadságjogok világszerte megtapasztalható hivatalos vagy gyakorlati megsértésével), a vitákat bezáró nyilatkozatok nem embereket, nem is a világi sajtóban gyakran “bűnbak”ként emlegetett kormányokat bélyegeztek meg, hanem arra törekedtek, hogy megmutassák: a bűn mennyire meg tudja rontani még a legszebb emberi elgondolásokat is, ha azok képviselői a krisztusi szeretet útjáról letérnek. Ugyancsak szép rendben tudta elvégezni a nagygyűlés az egyéb hivatalos teendőket: a jelentések, beszámolók megtárgyalását és elfogadását, valamint az új vezetőség megválasztását. A következő, valószínűleg hét év múlva tartandó VII. Világgyűlésig az Evangélikus Világszövetség élén egy afrikai püspök fog állani dr. Kibira Jósiás tanzániai egyházi vezető személyében, aki az elmúlt hét év során az Egyházi Együttmunkálkodási Bizottság elnöke volt. MAGYAROK AVILÁGGYÜLÉSEN Amint azt az Erős Vár legutolsó száma közölte, a Magyarországi Evangélikus Egyház három delegátussal (dr. Káldy Zoltán és dr. Ottlyk Ernő püspökök és Takács Kovácsházi Elma lelkészi munkatárs), valamint két tanácsadóval (dr. Hafenscher Károly lelkész és dr. Prőhle Károly teológiai tanár) vett részt a világgyűlésen. Káldy püspököt felesége is elkísérte. Terray László lelkész a norvégiai egyház tanácsadójaként volt jelen Dar es-Salaamban, Pátkai Róbert pedig mint a Nagybritanniai Evangélikus Tanács új elnöke. Schalter István, a Csílei Evangélikus Egyház elnöke, bár Belgrádban született és csílei állampolgár, magyar anyanyelvűnek vallja magát. Ugyancsak tökéletesen beszél magyarul a jugoszláviai egyházak egyetlen képviselője, a vendvidéki Kuhár József egyházmegyei felügyelő. Az erdélyi, ill. romániai magyar evangélikusságot dr. Lengyel Lóránd kolozsvári teológiai tanár képviselte. Pósfay György latin-amerikai titkár, valamint az ugyancsak Géniben szolgáló Zabolai Csekme Éva lelkésznő szintén a résztvevő magyarok számát gyarapította. Egy rövid ideig jelen volt a nagygyűlésen látogató-
