Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)

1977-08-01 / 4. szám

ERŐS VÁR közösség"-ről is szó van. Ez nyilván már akkor is azt jelentette, hogy az első keresztyének nem mint idegenek ültek egymás mellett a gyülekezeti alkalmakon, hanem úgy érezték: összetartoznak, mert van Valaki, aki mindannyiuké: a Krisztus. Valamit ebből is meg lehetett érezni a tan­zániai nagygyűlésen: bárhonnan is jöttek az emberek, bármilyen nyel­vet beszéltek is, bármelyik országnak voltak a polgárai, bármilyen színű is volt az orcájuk bőre, sok vagy kevés iskolát végeztek, férfiak voltak vagy nők, fiatalok vagy öregek, egyházi alkalmazottak vagy laikusok: valami összekapcsolta őket és ezért közel érezték magukat egymáshoz. Örül-2. oldal Az EVSz új elnöke: Kibira püspök. tek egymás jelenlétének. Túláradó öröm mutatkozott meg különöskép­pen a tanzániai evangélikusoknak a vendégeik iránt érzett szeretetében, akik megható buzgósággal végeztek önkéntes szolgálatokat annak az ér­dekében, hogy messziről jött hittest­­véreik jól érezzék magukat orszá­gukban. Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv írója harmadik jelként “a ke­nyér megtörés"-ét említi. Nyilván az Úr által szerzett vacsora gyakori megünneplésére gondolt, amikor ezt a szót használta. Az úrvacsorái kö­zösségben való gyakori részesedés jellemezte a Dar es-Salaam-i evan­gélikus világgyűlést is. Eltekintve a megnyitó istentisztelettől, amelyen több ezren vettek úrvacsorát és a záróistentisztelettől, amelynek kere­tében több száz vendég volt az Úr asztalánál, minden reggel fél hétkor volt az egyetem keresztyén kápolná­jában úrvacsorái istentisztelet vala­melyik tagegyházban használt nyel­ven és annak a rendje szerint, amelyen száznál többen vettek rend­szeresen részt. Végül szól az Apostolok Cseleke­deteiről írt könyv szerzője a negyedik jelről, a könyörgésről. Tanzániában is minden este imádkoztunk együtt valamelyik tagegyházért, a betege­kért, a világ jövőjéért, a szenvedő­kért, a felelős állásban levőkért és sok másért. Sok imába belefoglalták ama két tagegyház kiküldötteit, a dél-koreai és taiwani evangélikus egyházak delegátusait, akik a tan­zániai kormány rendelkezése értel­mében nem kaphattak beutazási en­gedélyt az országba. Egyik nap egy csoport ezzel a kéréssel fordult a ren­dezőséghez: jelöljenek ki számukra a nagy gyűlésterem közelében egy kisebb szobát, mert ők a szünetek­ben imádkozni óhajtanak a gyűlés lefolyásáért. Persze, a rendezők tel­jesítették ezt a kérést is. Z. Csekme Éva és Kathleen Hurty, a női érdek­­csoport vezetői stratégiai megbeszélésen. HOGY MINDENEK ÉKESEN ÉS JÓ RENDBEN MENJENEK ... Pál apostolnak ezt az intését is megfogadták az egybegyűlt evangé­likusok, mert a Világszövetség ezidei nagygyűlését nem zavarta meg semmi sebetütő ellentét, bár egyesek a közgyűlés előtt azt jósolták, hogy egy Afrikában tartott összejövetelen elkerülhetetlen lesz a földrész sok problémájával való találkozás és az állásfoglalás, amely azután egyesek elítélésével, valamint mások felma­­gasztalásával fog járni. Bár a kon­ferencia résztvevői nem kerülték el azt, hogy foglalkozzanak kényes problémákkal (a faji elkülönülés dél­afrikai rendszerével, egyes, magukat “forradalmi” kormányoknak mondó uralmi rendszerek kegyetlenségeivel, az ún. “felszabadító” mozgalmak politikai célkitűzéseivel, az emberi szabadságjogok világszerte megta­pasztalható hivatalos vagy gyakorlati megsértésével), a vitákat bezáró nyi­latkozatok nem embereket, nem is a világi sajtóban gyakran “bűnbak”­­ként emlegetett kormányokat bélye­geztek meg, hanem arra törekedtek, hogy megmutassák: a bűn mennyire meg tudja rontani még a legszebb emberi elgondolásokat is, ha azok képviselői a krisztusi szeretet útjáról letérnek. Ugyancsak szép rendben tudta elvégezni a nagygyűlés az egyéb hi­vatalos teendőket: a jelentések, be­számolók megtárgyalását és elfoga­dását, valamint az új vezetőség meg­választását. A következő, valószínű­leg hét év múlva tartandó VII. Világgyűlésig az Evangélikus Világ­­szövetség élén egy afrikai püspök fog állani dr. Kibira Jósiás tanzániai egyházi vezető személyében, aki az elmúlt hét év során az Egyházi Együttmunkálkodási Bizottság elnö­ke volt. MAGYAROK AVILÁGGYÜLÉSEN Amint azt az Erős Vár legutolsó száma közölte, a Magyarországi Evangélikus Egyház három delegá­tussal (dr. Káldy Zoltán és dr. Ottlyk Ernő püspökök és Takács Kovács­házi Elma lelkészi munkatárs), vala­mint két tanácsadóval (dr. Hafen­­scher Károly lelkész és dr. Prőhle Károly teológiai tanár) vett részt a világgyűlésen. Káldy püspököt fele­sége is elkísérte. Terray László lel­kész a norvégiai egyház tanácsadója­ként volt jelen Dar es-Salaamban, Pátkai Róbert pedig mint a Nagy­­britanniai Evangélikus Tanács új el­nöke. Schalter István, a Csílei Evan­gélikus Egyház elnöke, bár Belgrád­­ban született és csílei állampolgár, magyar anyanyelvűnek vallja ma­gát. Ugyancsak tökéletesen beszél magyarul a jugoszláviai egyházak egyetlen képviselője, a vendvidéki Kuhár József egyházmegyei felügye­lő. Az erdélyi, ill. romániai magyar evangélikusságot dr. Lengyel Ló­­ránd kolozsvári teológiai tanár kép­viselte. Pósfay György latin-amerikai titkár, valamint az ugyancsak Géni­ben szolgáló Zabolai Csekme Éva lel­késznő szintén a résztvevő magyarok számát gyarapította. Egy rövid ideig jelen volt a nagygyűlésen látogató-

Next

/
Thumbnails
Contents