Erős Vár, 1977 (47. évfolyam, 1-6. szám)
1977-08-01 / 4. szám
ERŐS VÁR 3. oldal BOLDOGOK, AKIK AZ ÚRBAN HALNAK MEG ként iff. Brachna Gábor, Brachna Gábor amerikai magyar főesperes fia is. Sajnos, Z. Sebess Jenőné, az argentínai delegáció tagja, baleset miatt nem vehetett részt a gyűlésen. Az említett magyarok, magyarszármazásúak és magyar nyelven beszélők nagyrésze június 18-án este megbeszélést tartott, amelynek keretében igyekeztünk egymás munkájáról tájékozódni és a Krisztusban köztünk fennálló kapcsolatokat láthatóvá tenni. TOVÁBB AZ ÚTON! Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvben (9:2) arról olvashatunk, hogy az első keresztyéneket "az út követői"-nek nevezték. Nyilvánvaló, hogy ezzel a kijelentéssel Krisztusra emlékeztek az első tanítványok, aki önmagát “út”-nak (János 14:6) nevezte. Ugyanakkor azonban előttük volt az ígért földre vándorló, majd a Jeruzsálembe, a templomhoz elzarándokló nép képe is, akik mind úton levőknek tudták magukat és a megígért cél elérése érdekében vállaltak szenvedést4 nehézséget, küzdelmes életet. Úgy érezték, hogy DR. JÁNOSSY LAJOS (1902—1976). Volt tanítványai hálás szívvel emlékeznek az egykori soproni Hittudományi Kar ragyogó tudású professzorára, aki a liturgia és az úrvacsoráról szóló tanítás szerelmese volt. Doktori értekezését is az istentisztelet megújhodásáról írta 1932-ben. 1950- ben történt kényszemyugdíjazása óta az értékeit meg nem becsülő egyház hallgatásra ítélte. Élete művét az Egyház Ura őrzi meg az utókor számára. ORMAI JÁNOS 1891. február 26-án született a békésmegyei Békésen. A békéscsabai evangélikus gimnázium elvégzése után az eperjesi teológián készült a lelkészt szolgálatra. Geduly Henrik püspök szentelte fel Nyíregyházán 1915-ben, ugyanott volt segédlelkész egy évig, majd több évi tábori lelkészség után 1923-ban érkezett Ameri-BETEGEINK A brazíliai Sao Pauloból érkezett a hír, hogy ottani lelkészünket, a 71 éves KadicsfalvyJózsefet július elején agyvérzésből eredő bénulás érte. — Hosszabb ideje súlyos betegséggel küzd Turcsányi Gyula ev. lelkész az Ohio állambeli Smithvilleben. Vigyék az Erős Vár olvasói buzgó könyörgésben Isten elé e betegeink ügyét! kába, hogy az Itteni országos egyház meghívására magyar és szlovák szolgálatot végezzen Akronban. 1925-től 1933-lg a buff alól magyar gyülekezet lelkésze volt. Ezután 43 esztendőt töltött a bethleheml Első Egyháznál, ahonnét 6 évtized lelkész) munkája után vonult nyugalomba 1976 szeptemberében. A harmincas években egy ideig az Erős Vár szerkesztését végezte. Hosszú ideig volt a Magyar Konferencia keleti esperese, majd örökös tb. főesperese. Szolgálatban eltörődött teste az utóbbi két évben gyakori betegséggel küzdött. Ura június 21-én, 86 éves korában hívta ki ebből a világból. A bethleheml Első Egyház templomából nagy gyülekezet temette Június 25-én. Az angolnyelvű szolgálatot Arthur Kleintop adminisztrátor-lelkész és dr. Wilson Touhsaent püspök végezte. Volt gyülekezete, lelkésztestvérei, János fia, Éva leánya és az unokák szomorúsága, de egyben a Krisztusba vetett reménysége csendült ki az általa előre kiválasztott 552. és 595. sz. énekekből. A Magyar Konferencia képviseletében jelenlevő lelkészek közül Markovits Pál Igét olvasott, Brachna Gábor főesperes Mt 16:24-27 alapján hirdetett igét, Bell Lajos keleti esperes imádkozott, Juhász Imre pedig a temetői szolgálatot végezte. Hamvait a Hellertown Union Cemeteryben helyezték nyugalomra. Ál (jón Itt a fente üdítettek közüli első ének néhány sora: “0, halálnak meggyőzőié. Áldott Jézus Krisztusom! Lelkemnek üdvözítője, Hallgasd meg óhajtásom: Ha bújdosásom véget ér, Testemnek adj csendes nyugvást S egykor, te szent érdemedért. Nálad víg feltámadást." DR. SÓLYOM JENÓ (1904-1976). Karácsony este távozott el szerettei köréből a magyar egyháztörténet, egyházjog és egyházrgjz tudósa. Idén tavasszal volt 50 éve, hogy Raffay Sándor püspök lelkésszé avatta. 1931 —1938 között a Fasori Gimnázium hitoktató tanára, m^jd a soproni, később a budapesti Teológián professzor egészen 1958-ig, amikor nyugdíjba kényszerítették. Doktori dlszszertációja: "Luther és Magyarország" máig Is alapvető munka a Luther-kutatók számára. Egyháztörténeti tankönyveken kívül több száz tanulmányt írt hazai és külföldi szakfolyóiratokba. Nagy tudása mellett ez a "pedáns pedagógus" igazi lelkipásztora volt tanítványainak. Cserkésztiszti képzettségét és tapasztalatait jól fel tudta használni, hogy az ifjúság leikéhez közel kerüljön. Személyes hatása egyházunk sok lelkészét indította el pályáján. Az egyházvezetőség némi megélhetési lehetőséget adott számára 1959-től 1974-ig az Evangélikus Országos Levéltárban, ahol kimagaslóan értékes volt a működése. Hamvait kívánsága szerint szülővárosába, Kolozsvárra szállították, néhány éve elhunyt hitvese mellé. Legyen emlékezete áldott! SZALATNAI REZSŐ író, műfordító, a Déli Egyházkerület presbitere március 23-án, 73 éves korában hunyt el Budapesten. A két háború között Pozsonyban az irodalomtörténet tanára, a felvidéki magyar kisebbségi irodalom egyik oszlopos művelője volt. 1948-ban áttelepítették Magyarországra. Számos írását közöltük az Erős Vár hasábjain is. A VI. világgyfilés megnyitása: dr. Juva volt elnök, J dr. Nababa (Indonézia) első alelnök é: ilyen helyzetben vannak ők is: minden az övék Krisztus ígérete szerint, de még nem jött el az ideje, hogy az örökséget meg is kapják. Amíg az az övék lehet, Isten akaratából még sok időnek kell eltelnie és sok mindent kell elviselniük. Azonban ezt az időt nem szabad várakozással, semmittevéssel tölteni. Az úton kell haladni, ami — köztudomás szerint — nem mindig jelent kényelmes életet. De éppen az “úton levés” jelent közösséget Jézussal, aki magát “út”-nak nevezte. Nyerere tanzán államfő, S. Kolova tanzán püspök, dr. Marshall, az LCA püspök-elnöke. A keresztyén egyháznak, és a sok országbeli egyházat magába foglaló Evangélikus Világszövetségnek sem lehet más feladata, mint az, hogy tovább haladjon az úton, azaz ne álljon meg Dar es-Salaam-i nagygyűlése után, hanem legyen útmutató, azaz Krisztusra mutató vezető. Ha ezt a szolgálatot el tudja végezni a mi világszövetségünk, kétségtelen lesz az, hogy érdemes volt két hétig megtapasztalni valamit a Krisztus által nyújtott közösség valóságából. P. Gy.
