Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-12-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR tartó kegyelmét, a napok szépségét, és az éjszakák csendjét. A tavasz virágait és a nyár gyümölcsének édességét. A gyermeked vagy unokád fejlődését. Házastársad jó oldalait. A barátság pillanatait. Az egészséges élvezeteket. Egy-egy meghitt pillanatot. Ha volt: egészségedet. Ha meggyógyultál betegségedből, akkor az abban megnyilatkozó áldást. Ha lesújtott az Úr akár bajjal akár halállal, akkor az abból való felemelkedést és megnyugvást az ő akaratában, azt az élményt, hogy mindenek felett van Valaki, akinek hatalma van az élet vége fölött is, s Akihez menekülünk majd mi is, ha eljön a végóránk. Nézzed mindig a pozitívumot, s ne engedd, hogy a kétség felébredjen benned azok miatt, akik életedet megnehezítették az elmúlt évben. Istent mi állítólag szeretjük, a magunk módján. Karácsony azt mondja nekünk, hogy Isten szeret bennünket a Maga módján, amelyik minden emberi értelmet felülhalad, és minden emberi érzelmet felülmúl. Ha emberi módon szóltunk is, ha emberi eszméket soroltunk is fel itt, akkor is vegyük észre, hogy karácsony üzenetei mégis Istentől erednek, akinek egyik fontos adománya az is, hogy embereket ad emberek mellé, hogy azok által mutathassa meg az ő gondviselését irányunkban. Áldott ünnepeket kívánunk! Isten szeretetének felismerését! (Hitből Élünk) JÁSZOL AZ ÁGYA . . . Jászol az ágya, takarója alom; Zsenge virágszál sanyarú avaron. Nincs ami ója, Csak az egyszerű pólya. Mégis Övé már A világhatalom! Scholz László Túrmezei Erzsébet: Virágok a jászol körül Amikor a kis Jézus megszületett, Betlehem mezőin illatoztak, tarkálltak a virágok. Felénk meg fehér tél van karácsonykor. A mi virágaink, szegénykék, mindig kimaradnak a karácsonyi örömből. Mi lenne, ha egyszer karácsony este felébredhetnének téli álmukból? Ha körülvehetnék tarkán, illatosán a kis Jézus jászolbölcsőjét és köszönthetnék Őt? Megpróbálom leírni, mit is mondanának neki! Hóvirág: Kis hóvirág, csilingelek jászolbölcsőd előtt neked. A tavaszt Te hozod, tudom. Köszöntlek, édes Jézusom! Ibolya: Kis ibolya, imádkozom, és az illatomat hozom. Szereted a kicsinyeket, azért örülök úgy neked. Kicsi lettél, mint én vagyok, pedig Te vagy a legnagyobb. Tiéd a föld, tiéd az ég. Hadd legyek én is a tiéd! Nefelejcs: Kék nefelejcs is rádnevet. Kis Jézus, de szép a neved! Olyan szívet vidámító: Jézus, Jézus! Szabadító! Tudom, Te azt se feleded, ki elfelejti nevedet. Segíts el nem felejteni, imádattal kiejteni! Vigyázz ránk, oltalmadba rejts! S ne felejts minket! Ne felejts! Árvácska: Azért jöttél, hogy idelenn a földön árva ne legyen. Kis Jézus, köszönöm neked. Hadd maradjak mindig veled! Ha szereteted rámragyog, árvácska többé nem vagyok. Harangvirág: Harangvirág, mit se hozok, de boldogan harangozok: Kicsinyek, nagyok, jöjjetek! A jászol köré gyűljetek! Hívogat zengő harangszó: Megszületett a Megváltó! Margaréta: Én harangozni se tudok, de jászlad elé borulok. Kis Jézus egyformán szeret minden virágot, gyermeket. Vadvirág is kedves neki. Margarétát is szereti. Napraforgó: Kis Jézus, üdvözölve légy! Hadd fordulok mindég feléd! Hiszen Te vagy az én napom. De jó, hogy fényed láthatom, sugaraidat nézhetem, hogy felragyogtál énnekem! Bár sokan megláthatnának még, sokan fordulnának feléd! Boldogok lennének, tudom, fénylő napom, kis Jézusom! Rózsa: A rózsák is köszöntenek, szép rózsabimbó, tégedet. Te nem lankadsz, nem hervadsz el. Ma ég-föld rólad énekel. Mi elhullunk, elhervadunk, de boldogan hálát adunk, égi rózsabimbó neked. Te hozol örök életet! És akkor elénekelnék a kis virágok énekeskönyvünk szép karácsonyi énekét a jászol körül: Amily kicsiny e rózsa, Oly édes illata. Amerre fényét szórja, Tűnik az éjszakas. Isten és ember Ö, Megment bűntől, haláltól, Igaz, Üdvözítő! (727,3.) És boldogok lennének, hogy ők sem maradtak ki a karácsonyi örömből!
