Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)

1976-12-01 / 6. szám

ERŐS VÁR 3. oldal Clevelandi Első Egyházunk 70 éves Néha úgy szórjuk gondolataink­ban az évszámokat, mint a kisgyer­mek a tengerpart homokszemeit. Sokszor még el sem tudjuk képzelni, hogy az, amit mának nevezünk, mi­lyen megelőző okokból formálódott azzá, amivé lett. Talán most, hogy ez az ország a második század ünnepi évét üli s történelmének egyes moz­zanatait domborítják ki az emlékezé­sek, látjuk, hogy egyes események miként alakították sorsát új irányba, s vele együtt a mi életünket is. Ha meggondoljuk, hogy magyar gyülekezeteink a nemzetté alakulás éveitől az egyharmad úton együtt élték át ezzel az országgal annak örömeit, fejlődését, de csalódásait és tévedéseit is, akkor világos, hogy nem tekinthetjük magunkat jött­­menteknek, mert hiszen eggyé let­tünk vele és osztoztunk jogaiban és felelősséghordozásában. A mi temp­lomaink falán is ott vannak a hősök névsorai és magyar népünk azok kö­zött volt, akik e nagy nemzet építői voltak. Egyházaink nemcsak tanúi voltak a nemzeti élet legutóbbi harmadá­nak, hanem a válságok idején szol­gálatuk napfény és gyógyító ír volt. Ezt az évszámok felsorolásával és az eseményekhez fűzött kommentárok­kal könnyen lehetne bizonyítani. De talán az illusztrálná legjobban egy­házaink szerepét, ha azt a megbéké­lés szigeteihez hasonlítanánk. Itt fu­tottak össze az élet hajótöröttjei, az üldözöttek, a hazátlanná váltak seregei. A csüggedés, keserűség és sokszor a harag magasracsapó láng­jával, hogy azután megbéküljenek abban a tudatban, hogy Isten nem elpusztítani kívánja a tévelygőket, hanem megjavítani. Ezt a szolgá­latot az egyház minden ember felé odakínálja, hogy a megtért bűnös a kibékülés jegyében és Jézus Krisztus nevében beleépülhessen az emberi­ség testvéri közösségébe. Az egyház sohasem volt és nem is lehet öncélú szervezet, szolgálata legalább any­­nyira irányul a kívülállók, mint saját tagjai felé. Ezért, amikor a 70. év­fordulóhoz érkezett egyház ünne­pelt, az ünneplésben a többi magyar közösség is részt vett, annak megér­zésével, hogy az Egyház a társada­lom és a nemzet életének is nélkü­lözhetetlen erkölcsi alapja. Lehet, hogy erről könnyen meg­feledkezünk, de minden egyházunk elmondhatja azt, hogy alig van be­vándorló honfitársaink között olyan, aki valamilyen formában igénybe ne vette volna szolgálatát. Mindezt megköszönni és elismerni adott lehe­tőséget a november 14-i jubileumi ünnepség. A jelenleg lelkész nélküli gyülekezet a szokottnál talán keve­sebb előkészülettel, de annál lelke­sebben jubilált. A hálaadó istentiszteleten kb. 150 főnyi templomi gyülekezet hallgatta Brachna Gábor főesperes, az egyház volt lelkésze igehirdetését. A jubi­leumi ebéden résztvevők száma meg­haladta a 250-et. Mihály Ernő al­­gondnok, műsorvezető mutatta be a megjelent lelkészeket és egyesületi delegátusokat. Ünnepi beszédet mondtak: dr. Tenki Tibor és Bolla Teodor presbiterek. Nagy tetszéssel fogadták néhai dr. Leffler Andor unokája, Szabó Károly hegedűszá­mait, akit édesanyja, Szabóné Leff­ler Erzsébet kísért zongorán. Nt. Brachna Gábor köszöntötte az 1910- es első konfirmandus csoport még életben levő két tagját: Mrs. Rose Barnhauff és Menyhért Kálmánnét; továbbá az 1906 óta köztünk levő alapító tagokat: Bendes Lajosnét, Drenko Jánosnét, Kish Istvánnét, Nyári Mártonnét, Németh Pált és Tóth Sándornét. Ez utóbbi válaszá­ban néhány szóval visszaemlékezett a gyülekezet volt lelkészeire: Rúzsa Ist­vánra, Rúzsa Lászlóra, dr. Leffler Andorra és Brachna Gáborra. Az Oltáregylet ajándékát Balatoni Ká­­rolyné elnökük adta át. További üd­vözlő szavakat mondtak: Felméri László és Molnár Albert. Az ünne­pély dr. Szabó István ref. lelkész imádságával ért véget. Ünnepi megemlékezésünkön az Egyház Urának adtunk hálát 70 esz­tendő szolgálatáért, és Tőle nyer­tünk reménységet a jövendőre. Mert az egyház öröme nem az, hogy sokáig éljen, hanem az, hogy sokáig és sokaknak szolgálhatott. , ... LUTHER-RÓZSA JELVÉNY KAPHATÓ! Magyarországon az evangélikusok ismertető jele volt a Luther-rózsa jel­vény, melyet hittestvéreink büszkén viseltek. Olvasóink régi kívánságá­nak tettünk eleget, amikor sikerült beszereznünk ebből az Amerikában nehezen kapható jelvényből. Mivel csak korlátolt mennyiség áll rendel­kezésünkre, ajánlatos a rendelést hamarosan beküldeni. A szépkiállí­tású jelvények arany alapon, négy­színű zománcozással készültek. 2 féle kapható: az egyik feltűzhető, a másik gomblyukba helyezhető csava­ros. Rendelésnél kérjük annak meg­jelölését, hogy TŰVEL vagy CSA­VARRAL kívánják-e a jelvényt. A Luther-rózsákat elsőosztályú postá­val, darabonként 2.00 DOLLÁROS ÁRBAN szállítjuk. A csekkre, vagy postautalványra ezt kell írni: ERŐS VÁR. Cím: P. O. Box 02148, CLEVELAND, OH 44102. Our BUSINESS REPLY ENVELOPES discontinued. Please put a First Class stamp on the return envelope to Erős Vár. A postai szállítási költségek drasztikus emelkedése mellett az amerikai posta legújabb intézkedése azt is lehetetlenné tette, hogy az elő­fizetések megújítására az eddig szo­kásos bélyegmentes válaszborítékot csatoljuk a laphoz. A válaszboríték­rendszer alapköltsége kis lapunk számára is ugyanannyiba kerülne, mint a milliós példány számban szét­küldött magazinoké. Ez azt jelen­tené, hogy a mi költségünk dara­bonként EGY DOLLÁR 40 CEN­TET is elérne! Az előfizetés megújí­tásának megkönnyítésére ezentúl is mellékelünk a lejárat hónapjában válaszborítékot, de arra 13 centes bélyeget kell ragasztani. (Egyelőre, amíg el nem fogynak, a már ki­nyomtatott régi borítékokat hasz­náljuk fel, de a “Business Reply Envelope’’ jelzés át lesz húzva, s így a bélyeg nélkül feladott küldeményt a posta visszaküldi, vagy megsem­misíti.)

Next

/
Thumbnails
Contents