Erős Vár, 1976 (46. évfolyam, 1-6. szám)
1976-04-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 3. oldal tünk. De aki Krisztusban hisz, “ha meghal is, él”. Rajta a halál nem tud úrrá lenni, nem tudja őt elszakítani az élet örökkévaló forrásától, Istentől. Mert a halál-sorsban az a félelmetes és az tölt el mindannyiunkat borzalommal, hogy a halál Istentől való elszakítottságunkat véglegessé és megmásíihatatlanná teszi. Ez a halál “fullánkja”: eltitkolhatjuk magunk előtt, sőt valami hősies elszántsággal, emberi erőnk végső megfeszítésével a tagjainkat megremegtető borzadályt is le tudjuk talán küzdeni. Hiszen voltak, akik félelem nélkül, szilárd léptekkel mentek a halál elé is. De a halál fullánkja, az Istentől való elszakítottság borzalmassága és annak megmásíthatatlan véglegessége megmaradt. Jaj nekünk, ha ilyen értelemben vagyunk “a halál fiai” és megmásíthatatlanul azok is maradunk. A halálnak ettől a borzalmasságától szabadít meg Jézus: “Aki hisz bennem, ha meghal is, éli” Hitünkben új bizalommal fordulunk Istenhez, megszűnik a Tőle való idegenségünk és elszakítottságunk, Krisztus által újból Isten gyermekei vagyunk, akik tudunk és merünk Hozzá kiáltani: “Abbál Atyánk!”, mert a bűneink bocsánatában új élet forrását nyitotta meg számunkra. Ezen az életen a halálnak sincs hatalma. Ha át is kell lépnünk a halál küszöbén, Istentől nem szakadunk el, hanem inkább odamegyünk, ahol színről-színre látunk és elszakíthatatlanul az övéi vagyunk. Ezért mondhatja Jézus, hogy mindenki, aki él és hisz őbenne, soha meg nem hal. Aki “él” Krisztusban, mert Isten megújította életét és hitével ragaszkodik Istenhez, az bízik benne és engedelmes élettel szereti Istent és testvéreit, az “soha meg nem hal”, mert nem hal meg Isten számára. Luther mondja egy alkalommal, hogy “aki Istenhez beszél, vagy akihez Isten — akár haraggal, akár kegyelmesen — szól, az igazán halhatatlan”. Ez éppen az örök élet ajándéka számunkra már itt a földön: Isten szól hozzánk, hív és a magáévá tesz, megbocsátja bűneinket, megújítja bűneink által elrontott életünket és ezt a megújított életet átmenti a halálon keresztül is. Ez éppen húsvét üzenetének titka, Jézus feltámadásának drága ajándéka mindazok számára, akik elfogadják Krisztust uruknak és hisznek Őbenne, akit Isten rendelt nekünk “bölcseségül, igazságul, szentségül és váltságul” (1. Kor. 1:30).-R Hallgrimur Péturssort: Passiói énekek Kolozsvári Tamás: Részlet a garamszentbenedeki Passió-oltárról (1427). Az 5. énekből A zsidók megérkeznek a kertbe Az Úr Jézus, csöndben várva Tömeg érkezését látja. Ide tart az a nagy csapat Élén árulója halad Lámpások és fáklyák fénye Hullik a kardok élére így jönnek Jézus elébe. Jézus teljes nyugodtsággal Nézett szembe a sorsával. Rág elhagyta már félelme Csöndes szóval megkérdezte: Miért vagytok ti itt együtt? Erre megszólalt egyikük: A Názáretit keressük! Én vagyok az! — igyen vallja. Megüté Júdást a hangja. A többiek elfordultak S szavára a földre hulltak. Ami őket Így megrázta Az lett életem áldása És lelkem vigasztalása. Ha bűneim utolérnek És vár reám az ítélet Jézus így szól majd: Én vagyok Aki jóvátételt adok Kínjaim véres keresztjén Atyám! Megváltottam ezt én — így könyörül lelkem vesztén. Ha gondjaim csüggesztenek Szegénységgel rémítenek Tudom, ezt mondod: Én vagyok Aki senkit el nem hagyok Kincsedet keresd a mennyben, így lesz részed nagy örömben Mert a világot legyőztem. Halóiban és ítéleten Vigasztalást Te adj nekem Ezzel a szóval: Én vagyok Aki mennybe utat nyitok. Uram, hiszen azt ígérted, Hogy a mennyben ott lesz véled Ki a földön szolgált néked. Akkor hadd mondjam: Én vagyok Ki tőled el nem szakadok. Mert Te engemet szerettél örökre tieddé tettél. Te vagy nekem földön s égen Menedékem, békességem Ámen. — Ez a reménységem. (ford. Ordass Lajos) (Ütitárs)
