Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)

1975-02-01 / 2. szám

2. oldal ERŐS VÁR Hefty László: A PARAGUAYI MAGYAR TEMETŐ Székelyfaragásos kapu, belevésve magyarul és spanyolul: "Magyar Te­mető”. A kaputól balra háromszög­be fut össze a temető vége, ott van a ravatalozó hely: Nagy fekete ke­reszt, előtte két kerek, nagy fatus­­kó, ezekre helyezik rá az elbocsáj­­tandó koporsóját. Amikor megragadják a koporsó bronzveretes fogóit és elindul a gyászmenet a sírhoz, útjuk nagyon szép, gondozott, a legkülönbözőbb fákkal tarkított kis temetőn visz ke­resztül. Évekkel ezelőtt még kopár hely volt, csak néhány kereszttel benne, melyet ádázán sütött a nap, kiszárít­va facsemetét, virágot, gyepet... De ahogy évről-évre, illetve az el­múlt esztendő során szinte hónap­­ról-hónapra gyarapodott a keresztek száma, és egyre többen és gyakrab­ban öntözték annak földjét köny­­nyeikkel, valamint a fővárosból ma­gukkal hozott kanna vízzel (még nincs kút fúrva), a temető szép parkká alakult át. Megnőttek a fák, a faragott keresztek mellett sírköve­ket is állítottak, a felírás mindegyi­ken magyarul... Hertelendy Ignác csendőrezredes keresztje mellé szeptember végén odakerült özvegyéé is, hogy hat hó­napos vívódása után a halállal, lé­lekben felkészülve és megnyugodva, visszaadja lelkét Teremtőjének, s fá­radt teste megpihenjen örökre a pa­raguayi vörös földben. Még hosszabb volt a hittel és ke­mény kitartással viselt szenvedése Molnár Papp Zoltán textilmémök­­nek, publicistának és költőnek. Kö­zel két éven át ágyban és tolókocsi­ban készítette hétről-hétre a Rádió Caritas hullámhosszán sugárzott magyar rádiófélórákat (természete­sen spanyol nyelven), miután elvesz­tette egyik lábát, és egyben összes kereseti lehetőségét. Feleségének, Verának, állandóan mellette kellett maradnia, segíteni őt magyar kul­­túr-propaganda és antibolsevista te­vékenységében. Bajaik közepette nem maradtak magukra. A para­guayi magyarság összefogva segítet­te őket mind a hosszú hónapokon keresztül, mert a hatóságok által be­ígért kegydíj soha nem érkezett ke­zeikhez. November 2-án e sorok írója háziistentiszteletet tartott Mol­nár Papp Zoltánnál és kiszolgáltatta az Űr szent vacsoráját. Egy hónap­pal később, a helyi német evangéli­kus lelkész imádkozott a lambaréi temető ravatalozó helyén koporsója felett és a magyar kolónia tagjai új­ra kifejezését adták az elhunyt és özvegye iránti elismerésüknek és há­lájuknak. A paraguayi magyarság egy szívvel és lélekkel a saját ha­lottjának tekintette az örök hazába költözött hazafit. Múlt év augusztus 24-én még egy keresztet helyezhetett el a paraguayi magyar kolónia, de ezt nem a lam­baréi temetőben, hanem mindegyik tagja a saját leikébe. E napon tar­totta a Paraguayi Magyar Egyesület az utolsó közgyűlését, melyen elha­tározták, hogy a) tekintettel tagsá­guk jórésze elhuny tára, és hogy b) a második generáció tagjai oly mértékben azonosították magukat a befogadó országgal, hogy magyarsá­gukat csak mint emléket őrzik, de semmilyen magyar társadalmi mun­kában résztvenni nem kívánnak, ezért az Egyesületet feloszlatják, és minden további magyar jellegű te­vékenység intézésére felkérik a Lam­baréi Magyar Temető Egyletet. Kü­lönös figyelmükbe ajánlva a Yu­­quityben épült "magyar iskola” rendszeres támogatását (ez indiá­noknak a magyar kolónia tagjai ál­tal épített iskola, melyet hivatalosan "Escuela de Hungría” néven ismer­nek), és a magyar kolónia tagjait látogatni kívánó külföldről érkező hivatalos személyek fogadását. A közgyűlési jegyzőkönyv utolsó (hatodik) pontja így hangzik: "A határozatot követő beszélgetés is megerősítette világosan és félreért­hetetlenül, hogy e súlyos döntés a paraguayi magyar közösség valósá­gos helyzetéből ered, de amíg itt egy magyar élni fog, a magyar nemzeti érzés soha kihalni nem fog. Rodosto megismétlődött.” A Lambaréi Magyar Temető Egy­let jelenlegi elnöke dr. v. Baráth László, aki az elmerülés veszélyében álló paraguayi magyar szigetet szí­vósan védelmezi az át-át csapó ta­rajos hullámok ellen. Molnár Papp Zoltán halálával nem szűntek meg a heti magyar rádió adások, hanem az olaszszármazású, de tiszta magyar kultúrával rendelkező dr. Nagy Arthumé, Ferrari Noémi végzi e fontos magyar kultúr-propaganda munkát. Az egyetlen rendszeres látogatását a paraguayi magyarságnak az elmúlt 20 esztendő folyamán a Buenos Aires-i evangélikus lelkészek végez­ték, akik évi két alkalommal keres­ték fel az Asunción és környékén élő összes magyar családokat, meg­tartották a nemzeti ünnepeket, te­mettek, eskettek, konfirmáltak, hit­tant tanítottak a gyermekeknek, az Ür szent vacsoráját osztották a be­tegeknek, haldoklóknak, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül, és minden alkalommal magyarnyel­vű istentiszteletet tartottak. E sze­rény szolgálatot, Isten segítségével, fenntartják a jövőben is, amíg arra szükség mutatkozik, amíg az utolsó magyar sírra is ráhelyezik a székely­faragásos fakeresztet... "Én Istenem rendelj szállást, Mert meguntam a bujdosást. Idegen földön a lakást, Éjjel-nappal a sok sírást.” AZ AKRONI LORÁNTFFY OTTHON MAGYAR LELKÉSZEKKEL, MAGYAR ORVOSOKKAL, MAGYAR ÁPOLÓNŐKKEL, MAGYAR SZEMÉLYZETTEL, MAGYAR ÉTELEKKEL, MAGYAR SZERETETTEL MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN. ÉRDEKLŐDHETÜNK LEVÉLBEN VAGY TELEFONON: LORÁNTFFY OTTHON 2631 Copley Road AKRON, OHIO 44321 Tel.: 216-666-2631 és 216-666-1313

Next

/
Thumbnails
Contents