Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-10-01 / 7. szám
ERŐS VÁR 3. oldal A KBK S A Szovjetunió és az általa dominált országok egyházai még a hidegháború éveiben politikai sugallatra létrehozták az ún. Keresztyén Békekonferenciát, amelv kizárólagosan a szovjet elképzelés szerinti “békét” propagálja, nyilatkozataiban megbélvegzi a nyugati imperializmust, de ugyanakkor mélyen hallgat a világtörténelem legnagyobb imperialista hatalmáról, mely a földgömb országainak egyre növekvő részét, benne hazánkat is rabigában tartja. Ez az egyszólamú kórus először akkor szenvedett disszonanciát, amikor egyik vezető egyénisége, a cseh Hromádka professzor, az 1968-as szovjet invázió hatására megbánta addigi békevonalas tevékenységét és halála előtt denunciálta a KBK-t, kilépve abból. Bár a nyugati egyházak köreiben is bőségesen találhatók olyan egyének, akik közreműködésükkel hitelt kölcsönöznek ennek a szervezetnek, a vezetés irányvonala nem kétséges. De nem is lehet, mert Nyikodim leningrádi és novgorodi metropolita, mint a Keresztyén Békekonferencia elnöke, kisiklás nélkül irányítja a KBK szerelvényét a moszkvai sínpárra. Időnkénti elszólások is bizonyítják ezt, mint például a “Tudomány és vallás” c. szovjet ateista folyóirat, mely legutóbb kitüntető' dicséretben részesítette az ortodox egyház vezetőit, mert a vallási világszervezetekben is hűen képviselik az állam politikai vonalát. (Próbálnák csak nem képviselni, nemúgy, mint az amerikai delegátusok, akik szabadságuk tudatában a nemzetközi kon ferenciákon nyugodtan kritizálhatják saját hazájuk politikai vonalvezetését!) A KBK vezetötestülete, a Folytatólagos Bizottság szeptember 16—20-ig Siófokon tartotta ülését a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának meghívására, melyen 239-en vettek részt 43 országból, és a bizottsági tagokon kívül jelen voltak számos ökumenikus és békeszervezet megfigyelői. Az Evangélikus Világszövetség nem képviseltette magát, de az Egyházak Világtanácsa részéről annak főtitkárhelyettese jelent meg és adta át a tagegyházak köszöntését. A Balaton-menti későnyár meleg nap jai kellemes keretet adtak a tanácskozásnak, melynek témája volt: “A keresztyének együttműködési készsége a béke ért és az igazságosságért”. A téma alapja ez az ézsaiási ige: “S az igazság gyümölcse béke lesz” (Ézs 32:17). ÖFOKON Hosszú köteteket lehetne írni arról, hogy a KBK akkor felelne meg feladatának, ha nem próbálná fordított sorrendbe állítani az ige mondanivalóját. Ézsaiás arról irt, hogy ha az igazság (igazságosság) mindenütt megvalósul, az magával hozza a békét is, mégpedig az igazságon és nem az elnyomáson alapuló békét. Persze itt megint bajba kerülne a dialógusunk, mert szerintük az “elnyomás” kivétel nélkül csak nyugati eredetű lehet, sohasem a Szovjetunió részéről, amely úgy szerepel, mint az elnyomott népek “felszabadítója”. Ezért keltett feltűnést egy újabb disszonáns hang: dr. James Will princetoni professzoré, aki ragaszkodott az ige eredeti sorrendjéhez. Mint a főtémát tárgyaló három előadó egyike, hangoztatta, hogy a béke nem valósulhat meg, ha igazságtalanságon alapszik. S ebbe belefoglalta a Moszkva és csatlósai által elkövetett igazságtalanságokat is, melyek Előbb hallgatni, „Mikor pedig tovább haladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony házába fogadta. És ennek volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült és hallgatta az ő beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok szolgálat. Ezért előállott és így szólt: Uram, nincs gondod rá, hogy a testvérem a szolgálatban magamra hagyott engem? Szólj neki, segítsen nekem. Az Úr pedig azt mondta neki: Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodói és töröd magadat, pedig egy a szükséges“ (Lk 10, 38—42). Mária és Márta története korábban sokszor zavart engem. Jézus a két testvér házába jön. Márta sokat fárad, hogy neki szolgáljon, és bár Jézus ismeri gondjait és fáradozását, mégis kifogásolja magaviseletét és Máriára mutat, aki odaült a lábához, hogy őt hallgassa. Nem volt ez esetleg hálátlansáq a részéről? Mikor az első keresztyének elmondták egymásnak ezt a történetet, aligha foglalkoztatta őket ez a kérdés. Mária és Márta különböző viselkedésénél egy dolog volt fontos számukra: az Úr Jézus az első helyet akarja elfoglalni az életükben. Az Úr Jézusért történő minden szolgálatnak csak akkor van értelme, ha ezt megelőzi az Úrra való hallgatás. Az érette való munkában mindig csak annyi erőnk és hatalmunk van, amennyit előzőleg az Istenre való hallgatás útján a KBK szótárában és történelemkönyvében eddig nem léteztek. Beszédében arra biztatta a szocialista országok keresztyénéit, hogy annyi évi hallgatás után — miután bebizonyították lojalitásukat a fennálló társadalmi rendhez — emeljék fel végre prófétai hangjukat a saját országukban uralkodó rendellenességekkel szemben. Nem csoda, hogy előadását a többséget képező szocialista tábor és az azzal szövetkezett harmadik világ küldöttei erősen kritizálták. Az sem meglepő, hogy a hazai egyházi sajtó egyébként részletes jelentései nem emelték ki az amerikai professzor megszívlelendő szavait, bár megemlítették, hogy “az összegyűltek nyílt és eleven vitában szóltak hozzá Will professzor referátumának tételeihez”. Az igazság hangját nem lehet végérvényesen elnémítani. Hogyan is írta Pál apostol? — “Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti!” Németh József azután szolgálni kapunk. Aki mint hivő keresztyén nem Krisztustól kapta a megbízatását, lehet, hogy végtelenül sokat fáradozik — talán a gyülekezetben is —, de mindezt erő nélkül teszi, s ezért munkája végső sorban értelmetlen. Vajon nem itt van-e a gyökere sok hivő keresztyén és sok gyülekezet erőtlenségének? Mi tervezünk és szervezünk. Határidőnaplónk tele van előjegyzésekkel. Kezünk tele van munkával, annyira, hogy nem tudjuk megtartani benne az élet Igéjét. Az Úr Jézusért való sok sürgés-forgásunk, sok gondunk és fáradozásunk közben elfelejtjük, hogy nekünk őreá magára van szükségünk. Jézus nem akar puszta ügy lenni, amelyért agyonhajszoljuk magunkat, hanem ő akar munkánk Ura maradni. Akkor nem leszünk híján az „üzemanyagnak", amely nélkül, megreked az életünk. M. S. Csak amit továbbadunk, az a sajátunk igazán. Ha megpróbálsz Isten bármelyik ajándékához ragaszkodni, elhagy téged. Ha azon vagy, hogy az Isten ajándékozta áldásokat összegyűjtve magadnak tarsd vissza, menthetetlenül szétfolyik. Add tovább őket és szüntelen megújító áldásaikban részesülsz majd. V. S.
