Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-10-01 / 7. szám
4. oldal ERŐS VÁR ERŐS ©VÁR AMI.UIKAI MAtxYAR EVANGÉLIKUSOK LAKIA A “Lutheran Church in America” Magyar Konferenciájának lapja. Szerkesztő és kiadó: Juhász Imre Munkatársak: a magyar evangélikus lelkészek. “EEÖS V Á R” “MIGHTY FORTRESS”) P. O. Box 02148, Cleveland, Ohio 44102 Published by the Hungarian Conference of the Lutheran Church in America. Issued monthly October to May, bi-monthly in June/July and Aug./Sep. No. 7. (180.) Vol. 41. OCTOBER—NOVEMBER 1975 Subscription: $3.00 a year. Second-class postage paid at Cleveland, Ohio. FONTOS! Minden szerkesztőségi anyag, kézirat, gyülekezeti hír, úgyszintén a lappal kapcsolatos minden levelezés, előfizetés és adomány erre a címre küldendő: "ERŐS VÁR” P. O. BOX 02148 CLEVELAND, OHIO 44102 Az “ERŐS VÁR” előfizetési díja egy évre csak 3 dollár. Szíveskedjenek a lejárt előfizetéseket késedelem nélkül beküldeni a fenti címre. Be nem jelentett címváltozás esetén a posta a kézbesíthetetlen újságot megsemmisíti, a kiadóhivatalnak pedig külön portót kell fizetnie. Erre a költségre különösen nem-előfizetők, késedelmező előfizetők, vagy többéves hátralékban lévők esetében nehéz fedezetet találni. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy minden esetben pontosan adják meg címüket a “Zip Code” szám feltüntetésével együtt! Az újságot “Zip Code” szám nélkül nem kézbesíti a posta. Címközlésnél tüntessék fel az utca megjelölését is; pl. St., Rd., Ave. Ugyanis egyes postai zónákban azonos nevű utcákat csak így lehet megkülönböztetni. Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Ave.. Cleveland, Ohio 44102 JEREMIÁS SIRALMAI A mai magyar költőnemzedék egyik legjelesebbje FÁY FERENC Torontóban élő hittestvérünk. A levert 1956-os magyar szabadságharc sebeiben vonagló hazájának a sorsa késztette a költőt a Jeremiás siralmai megírására. A költemény befejező részét közöljük. (A “Törlesztő ének” c. kötetből.) Brantford 1956. november hő. „Aztán eljön a kor, midőn majd a megtisztult mezők, hegyek felöl nyugodtan hozza terhét haza az őszi fellegek alatt, ki szántott és vetett.” (Illyés Gyula) Uram, lásd meg gyalázatunkat s emlékezzél meg, hogy kezed mily mélyre vert. Nézd, mint a holtak némák vagyunk s az új korok eszméi közt mint vándorok tántorgunk most. A házainkba’ idegen él és örökünk másokra szállt. Anyáink, mint a sír szélén álló özvegyek egymásnak gyónnak, mert neked a könny Öröm. Imánk, amelyet ma nyújtunk néked, elveted s nem látod meg, hogy lángunk mellett pénzért melegszünk s pénzt adunk, — adót Uram — ha szomjazunk, saját vizünkért. Elfáradtunk. Nyakunknál fogva hajtanak azok, kikért igédet ajkunk a sárba lökte s nincs ma itt senki, ki népem gondjait felvállalná. Vad, szolga népek vetnek adót ránk most a múlt — a nem törlesztett ősi vétkek — fejében és a sok kamat Uram, az is csak ránk maradt. Bőrünk, mint a kemence korma, fekete lett az éhezés égő lázától s míg zokogva túrtunk a rom közt egy karéj kenyérért, hogyha már az éj fölénk borult, — a néma csendbe’ a meggyalázott asszonyok jaját figyeltük és remegve védtük kopott kis életünk; mit így tartottál meg nekünk mások könnyén, más szenvedésén, mások halálán át s nekem így engedted, hogy lássak. És én hangos szóval vallást teszek arról, hogy más is vétkezett, nemcsak fajtám. Mert nézd, kezükkel akasztották a harc után legjobbjaink, kik életükkel fizették így az ős-adó kamatját. Vagy nézd roskadó fiainkat, kik kézimalmot hordoznak most, s a gyermekek görnyedt testét, amint bitangok igáját húzva megszakad csöpp életük. Ó, nem maradt számunkra más, csak könny. A vének sem ülnek már a ház előtt az esti csendben. És az ének meghalt Sionban, mert az is más húr hangjától lett hamis. Ezért hull ma a szenvedések tüzében égve, ím eléd bűnös fajtám. A kőbe vésett, emberformálta Istenek hatalmát láttuk s ismered Uram te is, ki nemzedékek, korok felett állsz. S míg ezek elporladnak, királyi széked hatalma él és fennmarad örök időkig. S bár arat ítéleted Sionban, lent a mélyben mi mégis bízunk ... Hívj Uram, s add, hogy a szód ígéretében élhessünk újra mink, neked tetsző, testvéribb életet.
