Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-10-01 / 7. szám
2. oldal ERŐS VÁR A REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉNEK IGÉJE — A NAGY ÍGÉRET Mt 5:1—10 Hivatalba lépésekor minden vezető feltárja célkitűzéseit, elképzeléseit. ígéreteket tesz és elhatárolja magát hamis reménységektől. Elmondja mit hoz, és mit várnak tőle hiába. Jézus a Hegyi Beszéd első szakaszában így hirdeti ki, mi az, amit Ő hoz, mi az, amit ígér, s ami már ebben benne foglaltatik, mit várnak hiába tőle. NEM KEVESEBBET ÍGÉR, MINT ISTEN ORSZÁGÁT. Ezt hozza Ő. Ezt kínálja. A “boldogmondások” első és utolsó tagja végén határozottan felcsendül: “Övék a mennyek országa”. A közbeesőkben található megokolások is mind-mind valamilyen oldalról, szempont szerint ennek tartalmát, ajándékát mutatják meg, mint vigasztalás, igazsággal való megelégíttetés, irgalmasság nyerés, Isten látása, istengyermekség. Ebben még nincs is semmi rendkívüli, mert akik várakozással néznek rá, akik feléje reménységgel tekintenek, ezt várják, a legfőbb jót, vele természetesen a boldogságot. Meglepően új azáltal lesz, amit Jézus mond, hogy nem azoknak ígéri ezt, akik magukról azt gondolnák, vagy NT. ORMAI JÁNOS NYUGALOMBA VONULT (Folytatás az 1. oldalról.) és közölte, hogy a következő vasárnapot, szept. 21-ét hivatalosan “The Rev. John Ormai Day”-vé nyilvánítják. A néhány héttel azelőtt súlyos kórházi műtéten átesett lelkipásztpr megindultan, az alázat és a hála hangján mondott köszönetét az ünneplésért, mely teljes meglepetés volt számára, hiszen a gyülekezet vezetői eltitkolták előtte az előkészületeket. Tulajdonképpen nem is megyek nyugalomba, mert továbbra is dolgozni, alkotni szeretnék, ha az Úr megengedi, talán megírom az egyház történetét — mondotta a 84 esztendős Ormai János tb. esperes. (ze) akikről mi vélnénk úgy, hogy rászolgáltak erre. KIKÉ KÁT AZ ISTEN ORSZÁGA? Ez az a kérdés, ami Jézus nagy ígéretét izgalmassá, személy szerint is saját kérdésünkké teszi. E körül fordult meg hivő keresztyének önmagukban s önmagukkal vívott tusakodása. Ez volt, ha más fogalmazásban is reformátorunk belső, személyes kérdése, s ő, aki éhezte és szomjazta az igazságot, azáltal lett reformátorrá, hogy megértette, hogy az éhezők elégíttetnek meg, s nyerik el azt. Jézus kizökkenti hallgatóit a korabeli szokványos vallásos gondolkodás kerékvágásából. Mintha csak minden egyes mondata elé odatehetnénk a tagadást is: nem. Nem a lélekben gazdagokéi, nem azoké, akik úgy vélik, igazak Isten előtt is. Szinte kínálkozik, hogy a lélekben gazdag, törvényre megtanított, külsőleges vallási tisztaságot követelő és tartó írástudókra, az erőszakoskodó és békétlenséget szerző zelótákra, vagy az önigaz és ítélkező farizeusokra gondoljunk. Nem, nem azoké, akik úgy vélik sokat tesznek érte, és sokat gondolnak magukról, mert “nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut”... (Rm 9, 16). Nem azoké, akik saját magukban és cselekedeteikben bízva akarják elérni azt. Ellenkezőleg, az egyszerű, a vallási törvények halmazát igazán nem is ismerő embereké, akik fájdalmat hordoznak, de útjuk Jézushoz vezetett, s nála nyertek vigasztalást. A szelídeké és békességszerzőké, akik magatartásukkal nem a közösséget rombolják, hanem építik emberek között. Az Isten előtti igazságért szomjazó bűnbánó bűnösöké, akik irgalmasságot gyakorolnak, mert tudják, hogy ők is irgalomra szorulnak. A tiszta szívűeké, akik belsőleg újultak meg azáltal, hogy Isten megigazította őket. Azoké, akik az Isten előtti igazságot saját tetteikkel hajszolok áldozataivá válnak. Azoké hát, akikben nincsen erre emberi számítás szerint semmi alap, de akiken Isten mégis könyörül. De hisz ez az evangélium lényege! Megigazulunk ingyen, kegyelemből a Jézus Krisztus váltsága által! Ezért olyan nagy az Ö ígérete, mert országának elnyerését nem köti teljesíthetetlen feltételekhez, hanem kegyelemből ajándékozza azt. Reformáció ünnepén az evangéliumnak ezt a lényegét megérteni, átélni — ez az igazi ünneplés! AZ ÍGÉRET ELKÖTELEZÉST IS HORDOZ MAGÁBAN. Igencsak kurtán, furcsán, intéznénk el Jézus drága ígéretét, ha olyan rövidzárlatosan vonatkoztatnánk magunkra: mi vagyunk a lelki szegények, stb., mi vagyunk hát Isten országának örökösei. Inkább így értsük: legyünk azzá, amivé kell, hogy Isten országának örökösei lehessünk. Járjunk a magunk megüresítésének, a bűnbánatnak, a megbocsátásnak, a megtérésnek, a békét szerző szelíd szolgálatnak az útján, mert csak így, ebben az állapotban, belső és külső magatartásban vonatkozik ránk az ígéret. Nem nehéz ugyanis meglátni, hogy míg Jézus szinte kirekeszti szavaiban az ígéretből az önelégülten maguk cselekedeteiben bízókat, s az érdemtelenekre, az irgalomra szomjasan várókra vonatkoztatja azt, addig egyben a saját dicsőségük keresésének útját járókkal ellentétben az alázatos szolgáló szereiéiben magukat elvesztőket jelenti ki boldogoknak, Isten országa örököseinek. Az elkötelezés hát így szól, válaszd és járd ezt az utat, mert így vonatkozik rád az ígéret. A földön bűnnel, kísértésekkel küszködő egyház akkor hirdeti helyesen az evangéliumot, s jár helyes úton, ha a maga egészében is ezt választja. Bánfi Béla IMÁDSÁG REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN Urunk! Hálát adunk, hogy a reformáció tüzében megtisztítottad egyházadat, tisztaságában adtad vissza igédet és szentségeidet. Kérünk, ma is tisztítsd egyházadat, hogy mentes legyen minden tévelygéstől, a szentsőgtelen és üres élettől, bizonyos legyen a te megtartó szereteted felől, és hűségben álljon színed elé. Ámen.
