Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)

1975-10-01 / 7. szám

AM EUTKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 41. ÉVFOLYAM 1975. OKTÓBER—NOVEMBER 7. SZÁM NT. ORMAI JÁNOS NYUGALOMBA VONULT Az evangélikus lelkészi szolgálat­ban eltöltött hat hosszú évtized mél­tó befejezése volt az a meleg ünnep­lés, melyben hívei, barátai és a vá­ros polgárai részesítették Ormai Jánost, a bethlehemi Első Magyar Evangélikus Egyház lelkészét szep­tember 14-én. A lelkipásztort azonban minden elismerésnél közvetlenebbül érinti, hogy hogyan méri fel szolgálatát az a nyáj, amelyet az Üristen reá bízott s amelynek a 60 éves szolgálatból 43 esztendő jutott: a bethlehemi gyülekezet. Ezt viszont talán senki sem érzékeli pontosabban, mint egy másik lelkipásztor, aki látja, hogy mi az igazi lelkülete, szelleme a templomozó híveknek: hogyan megy a szelíd kézfogás az öreg lelkipász­torral, a bizalom és szeretet jegyé­ben, vagy a régen látott ismerős ki­törő hangjával; hogyan megy az ének, a hit és ismeret meleg dalla­mán, vagy pedig akadozva, mint egy ritkán megszólaltatott orgona hang­ja? Amit én éreztem a hegyen épí­tett szép és rendben tartott temp­lomban a szép számú gyülekezettel, az nemcsak megnyugtatott, de nagy örömmel töltött el, akár az angol, akár a magyar éneklésre gondolok. A templomi búcsú-istentisztelet az volt, amit talán minden lelkipásztor kívánhat a maga számára: a hitben és szeretetben való felmentése a munkától annak, aki sokat fáradott értük és akinek hitéből ők is meg­tanulták a krisztusi szeretet örömét. Terjedelmes lenne még csak érin­teni is Ormai János tb. esperes ma­gyar-amerikai szolgálatának egyházi és nemzeti érdemeit. Vele együtt adunk hálát Istennek azért a min­den emberi értelmet felülhaladó ke­gyelemért, amivel egy élet szolgála­tának kapuját bezárhatja azzal az érzéssel, hogy amit az Isten reábí­zott, azt hűséggel elvégezhette. En­nél nagyobbat senki sem kívánhat és kérhet önmaga számára, kivéve azt, hogy Megváltó Urunk is ráterít­hesse erre az életre a kegyelem ta­karóját! Brachna Gábor * * * Ormai János 1891. február 26-án szüle­tett a békésmegyei Békésen. A békéscsa­bai evangélikus gimnázium elvégzése után az eperjesi teológián készült a lelkészi szolgálatra. Geduly Henrik püspök szentel­te fel Nyíregyházán 1915-ben, ugyanott volt segédlelkész egy évig, majd több évi tábori lelkészség után 1923-ban érke­zett Amerikába, hogy az itteni országos egyház meghívására magyar és szlovák szolgálatot végezzen Akronban. 1925-től 1933-ig a buffalói magyar gyülekezet lel­késze volt. Ezután 43 esztendőt töltött — amerikai magyar lelkészeink közül ta­lán a leghosszabb időt egy helyen — a bethlehemi Első Egyháznál. Hűséges szol­gálata végefelé bizony már eltemette magyarul beszélő híveit majd mind, csak egy néhány hajlott korú öreg maradt meg, akik már nem tudnak templomba járni. De azért a ma már angolnyelvü gyülekezetben megmaradt a magyar örök­ség tudata s a gyermekek és unokák még mindig lelkesen zengik az apáiktól tanult magyar evangélikus énekeket (amire Brachna Gábor föesperes utalt fenti írá­sában), mégha egy magyar nyelven hal­lott igehirdetést nem is értenének meg. Persze egy ilyen ünnepi alkalomra, mint a nyugalomba vonuló öreg lelkipásztor búcsúztatása, csak összejön egy félgyüle­­kezetnyi magyar evangélikus, de a va­sárnapi istentiszteletekre már nem telik belőlük, még az 56-os menekültekből sem, akiket olyan gonddal és szeretettel istá­­polt annakidején Ormai János, de akik azután elszórődtak a nagy amerikai ren­getegben. Az istentiszteleten Henry Promhartz, a gyülekezet kebeléből származott lelkész szolgált angol nyelven, Brachna Gábor főesperes hirdetett igét magyarul, az el­bocsátási szertartást végezte John Hat­­tery h. püspök az LCA és az egyházke­rület képviseletében, a Bethlehem kör­nyéki lelkészek pedig, mint alkalmi ének­kar szolgáltak hatásosan. Az ezt követő 350 személyes vacsorán számos felszólaló beszélt Ormai János hű­ségéről, lelkipásztori odaadásáról, tiszte­letet adtak neki, mint megértő és együtt­érző lelki atyának, aki mindig a mások javáért fáradozott. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében Brach­na Gábor főesperes és Bell Lajos keleti esperes díszoklevelet nyújtott át az ün­­nepeltnek, melyben a Konferencia Ormai János több mint félévszázados amerikai magyar gyülekezeti szolgálata elismeré­seként az örökös tiszteletbeli esperesi cí­met adományozta neki. Mowrer bethlehe­mi polgármester átadta a város címerét (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents