Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)

1975-08-01 / 6. szám

ERŐS VÁR

5. oldal

AZ ORSZÁGOS EV. NAPOKON HALLOTTUK VOLNA:

HOGYAN KELETKEZTEK A KERESZTYÉN EGYHAZAK?

Az a megtisztelő feladat hárult rám az Országos Evangélikus Napok megszervezői részéről, hogy a fenti témáról készítsek rövid előadást. Még arra sem volt időm, hogy a téma közelebbi meghatározására vonatkozóan tájékoztatást kérjek, így még most is, amikor hozzálátok előadásom írásához, bizonytalanságban vagyok arra nézve, hogy helyesen fogtam-e fel a rámbízott feladatot. Én az ős-keresztyén gyülekezetekre gondoltam. Hogy miért is gondoltam ösztönszerűen azokra, az talán azért volt, mert az utóbbi időben mindenfelé az egyházban a kér. gyülekezet került újból a figyelem homlokterébe. Üjból felfigyeltünk a gyülekezetre, mint az egyetemes keresztyén egyházat képviselő valóságra és mindenfelé az a vágy tölti be az egyház vezetőit és tagjait, hogy gyülekezeteink valóban azzá legyenek, aminek Krisztus Urunk azokat létrehozta. És ezzel kapcsolatos az a kívánságunk, hogy többet tanuljunk az egyház történetéből. Ugyanakkor az a hit tölti el szívünket, hogy az egyházban ma is ugyanaz a Krisztus munkálkodik, aki kezdettől fogva jelen volt és az első Pünkösd óta tovább folytatja munkáját ma és holnap és holnapután.

Lehetetleg dolog, hogy az adott idő alatt alaposabb kutató munkát végezzek témánkkal kapcsolatban. Csak arról lehet szó, hogy beszámoljak azokról a felismerésekről, vagy információkról, melyekre rábukkantam az elmúlt napokban. Nem lévén magam különösebb tudományos képességekkel megáldott, szerettem volna segítségül venni a csikágói teológiai professzorokat, akikről reméltem, hogy megfelelő irodalommal fognak ellátni. Éppen- a velük folytatott rövid beszélgetésekből jutottam el arra a felismerésre, milyen kevés információ létezik még a teológusok számára is. Amilyen kevés megbízható történeti adat áll rendelkezésünkre Jézusról, tanítványairól, ugyanolyan keveset tudunk arról, hogy hogyan is keletkeztek az első kér. egyházak, egyházközségek, gyülekezetek. Ahogyan a történelem írói nem sokat mondtak Jézus születéséről, gyermekkoráról, működéséről, úgy a kér. egyházak megalakulásáról is hallgat a történelem. És csak következtetésekről lehet szó.

Tudjuk, hogy a tanítványok nem feledkeztek meg Krisztus missziói parancsáról: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szemléteknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:19-20). Gyermekkorunk óta azt is tudjuk, hogy az egyház születésnapja Pünkösd ünnepén volt és ennek a napnak a leírása mindnyájunk előtt ismeretes, amint azt az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben olvashatjuk. Ellenben nem tudunk jóformán semmit sem, hogy a valóságban hogyan keletkeztek az első kér. egyházak, egyházközségek, gyülekezetek. Amikor Pál apostol, akit a keresztyén egyház legnagyobb misszionáriusának tekintünk, elindult missziói útjaira, már a jeruzsálemi, az antiochiai, a római és bizonyára sok más kér. gyülekezet létezett. Ezeknek a keletkezését is mély homály fedi.

Eléggé bizonyosak lehetünk afelől, hogy az első kér. egyházak az ótestámentumi, a jeruzsálemi templom körül szervezkedő, zsidó hitközségből, vagy hitközségekből fejlődtek ki. Talán azt lehetne mondanunk, hogy azokból nőttek ki, vagy váltak ki és fokozatosan lettek kimondottan keresztyén egyházközségekké. Mivel ez a folyamat a Jeruzsálemtől való távolság arányában előbb vagy később nyert tökéletes befejezést, nem lehet egy bizonyos, pontos időt meghatározni. Amint maga Jézus is beletartozott Izráel népének lelki és testi világába és attól soha el nem szakadt, úgy tanítványai is továbbra is résztvettek a templom, ill. zsinagóga lelki életében. Ahogyan Jézus is hangsúlyozta, hogy ő nem azért jött el, hogy —

amint ezzel vádolták — eltörölje Mózes törvényét, hanem hogy azt betöltse, úgy a tanítványok, és az első keresztyének hűségesen ragaszkodtak népük és hitük adott közösségéhez. Pál apostol is, akárhová ment missziói útjai során, mindenütt első dolga volt, hogy felkeresse a helyi zsidóság lelki központját, a zsinagógát, de persze mindig a Krisztusról szóló evangélium hirdetésének szándékával.

Az ún. pogánykeresztyének is az első időkben azok soraiból kerültek ki, akik zsidó prozeliták voltak, vagyis a különböző nem-zsidó népekből származva, áttértek az ótestámentumi hitre, vállalva a körülmetélkedést és a mózesi törvények és szabályok megtartását. Sőt, amikor pogányok, ill. nem-zsidó származásúak közvetlenül kerültek érintkezésbe a kér. apostolokkal, az első időben azoknak is előbb el kellett fogadniok a mózesi törvényeket, a körülmetélkedés előírásával együtt. Most már talán megérthetjük, miért nem tudunk eleget a kér. egyházak létrejöveteléről. Ilyenek a kér. egyháztörténelem első éveiben egyszerűen nem is léteztek.

Amikor Arthur Voobust, a kiváló észtszármazású újszövetségi profeszszort kérdeztem témánkkal kapcsolatban, ő azt ajánlotta, hogy lapozzam fel a Kittel-féle teológiai szótárt és olvassam el az "ekklesia” alatt található információt. Hangsúlyozta a Kahal héber szót, amely "az Isten népe” megjelölésére szólt az ószövetségben. Izráel magát "Isten népének” tekintette. A keresztyén egyház pedig magát "Isten népének a Krisztus által”. Tehát az őskeresztyének úgy néztek magukra, mint az igazi Izráelre. így, vagy ilyenképpen az első keresztyénekre úgy tekintettek maguk a zsidóságból valók, mint valami mozgalomra a zsidóságon belül. Később, mint szektára, a következő lépés pedig az volt, hogy mint tévtanokat vallókat ki is közösítették őket maguk közül. Szinte leírhatatlan gyűlölet fejlődött ki az "eretnekséggel” vádolt keresztyénekkel szemben. Jakabot,