Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-08-01 / 6. szám
2. oldal ERŐS VÁR szolgált, hogy nemcsak a főesperesek órájával lehet baj, hanem néha bizony még a püspöknek is iránytűre, meg térképre van szüksége, mert különben eltéved! A szóbanforgó püspök, dr. Kenneth Sauer, az ohiói egyházkerület elnöke, aki az országos püspök-elnök megbízásából LCA egyházunkat képviselte volna a Magyar Konferencia közgyűlésén, mondván, hogy ő úgyis Lakeside-on van a miénkével párhuzamos amerikai egyházkerületi program miatt. Vártuk is őt nagyon, de a gyűlés elnapolásáig csak nem érkezett meg! Utólagos érdeklődésünkre kiderült, hogy "egész nap kereste a magyarokat, de senki sem tudta neki megmondani, hogy hol vannak”. Erre szerényen csak azt jegyezhetjük meg, hogy nagyobb püspöki "körültekintésre” lett volna szüksége, mert a Konferencia felkérő levelében, úgyszintén dr. Marshall hozzá intézett megbízó levelében, sőt még a "Lutheran”-ban is benne volt a közgyűlés helye: a Bradley Chapel. Ez pedig Lakesideon olyan közismert, mint Budán a Mátyás-templom! A VACSORÁT KÜLÖNLEGES CSEMEGE követte: a magyarországi evangélikusokról készült TV-film amerikai bemutatója. Finnország evangélikus egyházának tájékoztató hivatala készítette a múlt évben ezt a 45 perces színes hangosfilmet, amely a Magyarországi Evangélikus Egyház, a mi lelki édesanyánk mai életét hozta közel hozzánk. A felvett hatalmas anyagnak talán csak egyharmada került bele a filmbe, ezért szükségszerűen töredékes volt a bemutató, de mégis átfogó ismertetést, hazai ízt, megható lelki élményt nyújtottak a vásznon lepergő jelenetek. A Magyar Konferencia nem sajnálta az anyagi áldozatot s légipostán hozatta meg Helsinkiből a filmet, melyet Finnországon kívül addig még csak Londonban mutattak be az ottani Vallásos TV-Film Fesztiválon, ahol díjat is nyert. (Azóta, mint értesülünk, már Magyarországra is beengedtek egy kópiát, melyet csak Budapesten, a Film Club korlátozott ülőhelyű vetítőtermében, 2 zártkörű előadás során lehetett látni.) A szombatesti Lakeside-i vetítést BÉLDY BÉLA író, publicista, közgazdász, v. országgyűlési képviselő, a Kanadai Magyarság fömunkatársa. 1903. május 26-án született Sárréten. Isten tiszteletét, egyháza és hazája szeretetét, klasszikus magyar műveltséget oltottak belé a bonyhádi evangélikus gimnázium tanárai. Kettős doktorátust szerzett; a Közgazdasági Egyetem tanára volt, egyben országszerte, sőt külföldön is értékelt író és újságíró, majd mint képviselő a föld népének sorsáért harcolt eredményesen a parlamentben. A háború után a szovjet megszállók kínzókamráinak minden borzalmát elszenvedi és a megroncsolt test tövisét hordozza mindhalálig, de tudja, hogy Pál apostollal együtt neki is szólt Megváltó Ura biztatása: “elég néked az én kegyelmem”. Páy Ferenc evangélikus költőnk megrázó búcsúztatójában ezt írta róla: “S amikor kicsúszott lába alól az ország, összeomlottak mögötte a búcsúzó temetők, mikor rászakadt az idegen ég Mikeseket, Rákóczinkat, Kossuthokat temető valósága és nem volt mellette más, csak az Isten, akkor Béldy Béla, az embertől megcsúfolt ember, a büszke ős: Béldy Sámuel esperes úr hitével, kit még Prohászka is meglátogatott, Istent hirdette a menekültek között.” Amerikába érkezésekor a nyugat-clevelandi evangélikus egyháznál talált lelki otthonra, az ötvenes évek elején az ERŐS YÁR szerkesztője is volt, 1969 óta a Kanadai Magyarság hasábjait ékesítette tollának kifogyhatatlanul gazdag termése. íróasztalánál érte a hazahívó szó. Egyik kedves igéjével sokszor tett hitéről bizonyságot: “Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül...” (I Kor 15:19-20.) Ez lett a temetésén elhangzott igehirdetés textusa is, melyet július 3-án barátja és tisztelője, Brachna Gábor föesperes mondott el dr. Béldy Béla koporsója felett. hétfőn megismételtük, hogy az egyházkerületi evangélikus napokra ott levő amerikai testvérek is láthassák azt. Az első két vetítés alkalmával sajnos, néma volt a film (hevenyészett angol-magyar kommentárral kísértük), mert a televízió számára készült hangvisszaadási rendszer (nem optikai, hanem mágneses) különleges vetítőgépet igényelt volna, amit nehéz beszerezni. A rákövetkező vasárnapon, július 27-én délután a clevelandi Első Egyháznál, este pedig a nyugat-clevelandi gyülekezetben is bemutattuk a filmet, hogy szélesebb körben is részeltethessük híveinket ebben a rendkívüli élményben. Kár, hogy csak néhány napra volt nálunk a film (közben már sürgettek Helsinkiből, hogy küldjük vissza, mert szükségük van reá), s ezért, meg a nyáron lecsökkent gyülekezeti érdeklődés miatt nem tudtunk elég publicitást adni, hogy többen is láthatták volna. De még így is 103 személy vett részt a vetítéseken. Kunos Jenő lelkészünk finnországi kapcsolatainak jó hasznát vettük a film megszerzésénél, a vetítéseket pedig Bell Lajos, Juhász István és Kneffel Péter végezte, az utóbbi révén a clevelandi 8-as TV állomás szívességéből különleges vetítőgépet kaptunk s így a két clevelandi előadást már tökéletes hangvisszaadással élvezhettük. A nálunk bemutatott film angolnyelvű másolata volt a finn bemondással készült eredetinek. Számunkra különleges hatással bírtak azok a részek, ahol a felvételnél magyarul elhangzott mondatok még hallhatók voltak s bár a finn (ill. angol) kommentátor hangja lassan előtérbe került, a háttérben sokszor mégis hallhattuk a nekünk annyira drága anyanyelvűnkön zengő szavakat és énekszót. Mit láttunk és hallottunk? Nehéz ezt emlékezetből pontosan lerögzíteni, de ebben jó segítséget nyújtott Blázy Lajos újpesti lelkész, aki annakidején személyesen jelen volt a magyarországi felvételeknél. Íme, néhány többé-kevésbé összefüggő epizódszerű jelenet a filmből: Páratlan szépségű budapesti panorámát nyújtó bevezetés után mindjárt a vári (Bécsikapu téri) templomban vagyunk, ahol D. Ko-
