Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-01-01 / 1. szám
ERŐS VÁR 5. oldal KRISZTUS Bizony, bizony mondom nektek: a szolga nem nagyobb az ő uránál, sem a követ nem nagyobb az ő küldőjénél. (János 13:16) Régi gyermekévek szép szokária volt, hogy mielőtt elkezdtünk írni egy füzetet, odaírtuk az első lapjára: "Isten nevében!’’ Sajnos, ez legtöbbször nem volt több, mint szép szokás és nem lett belőle élet. Bizony, amikor néhány lapot már teleírtunk, nem is emlékeztünk már az első mondatra. A füzetet már nem Isten nevében és nem Isten előtt írtuk tovább. így lett a szép kezdetből szürke és szomorú folytatás. Üjesztendő első napján sokan odaírták imádságaikkal az esztendő tiszta, fehér lapú könyvére, hogy a "Jézus nevében!" Azt akarták ezzel maguknak megfogadni, hogy ebben az esztendőben a Jézus nevében szeretnének élni, járni és szeretni. Isten azt mondja a hívőknek az igén keresztül, hogy nemcsak az első lapra, nemcsak az első napra, hanem minden napra, minden órára és minden percre oda kell írnia a hívőnek, hogy a "Jézus nevében!” Valójában nem is írni, hanem élni! A keresztyén ember számára nem lehet szebb újévi elhatározás, mint hogy ő ebben az esztendőben Jézussal akar együtt élni, járni és cselekedni. Jézussal élni először is annyit jelent, mint szolgálni. Sokan hivő keresztyének között úgy szeretnék látni a keresztyén életet, hogy Jézus kiszolgálja őket. Ök eljönnek néha a templomba, áldozatul hozzák azt a vasárnapi órát, hajlandók hinni is, készek imádkozni is, de mindezért cserébe Jézus legyen a szolgájuk, aki készségesen kiszolgálja könnyelmű kéréseiket. Általában adjon cserébe egy gondtalan földi életet és egy szép örökkévalóságot. A Jézus Krisztussal való élet nem ilyen zsarnoki követelésből, hanem alázatból és szolgálatból áll. Ne azt kérdezzük, hogy mit hoz nekünk ez az esztendő, hanem mindig magunkat kérdezzük meg, mit viszünk mi ebben az esztendőben a bennünket váró élet útjára. — Jézus szolgáló szívet vár az övéitől! KÖVETE Szolgálni annyit jelent, mint hallgatni Jézusra. Vele az ige közösségében élni. Egyszer el kell gondolkodnak a hívőknek, hogy tulajdonképpen milyen keveset hallgatjuk mi Jézust. Mindig mi beszélünk. Mindig mi kérünk. Az imádságainknak legtöbbször egy egész leltár a tartalma és nagyon sokszor ultimátum a stílusa. Mindig csak kérünk és mindig olyan sürgős, amit mi kérünk. Jézust szolgálni annyit jelent, mint nagyon sokat és nagyon alázatosan hallgatni és várni, hogy Ő mit akar. Mi az Ő gondolata, terve és parancsa a mi életünk számára. A Jézussal való élet azután engedelmességet jelent. Nem lehet válogatni Jézus szavaiban, hogy az egyik tetszik nekem, a másik nem. Soha nem mondhatom, hogy ezt teljesítem, de ezt a másikat megtagadom. Engedelmeskednem kell akkor is, ha pillanatnyilag nem is érteném az életem feladott leckéit, vagy ha nehéz is az a feladat, amit ő énrám bízott. Jézus senkitől sem kíván lehetetlent: — mindig hozzánk méri a parancsait. A Jézussal való élet a Vele való együttélést jelenti. A hivő embernek ebben az esztendőben nemcsak többet kell Jézusra hallgatnia, hanem jobban hozzá kell igazítania az életét. Elfárad az a keresztyén élet, amelyik nem pihen meg Krisztus testének és vérének terített asztalánál. Elhamvad annak a hitnek a lángja, amelyik nem telik meg újra meg újra Krisztus leikével, Szentlélekkel. Elernyed az a kéz, amelyik nem szorítja erősen szüntelen imádságban Krisztus kinyújtott kezét, Jézussal élni másodszor annyit jelent, mint az Ő követének lenni. Óriási felelősség hivő embernek lenni! Rettentő nagy dolog egy prédikációt végighallgatni. Elmondhatatlan nagy dolog Jézus tanítványaként a templomból kilépni. Mert akit Jézus egyszer idehív, azt mindig követként küldi vissza. Minden hivő embernek elmondhatatlan felelőssége, hogy mit mond, hogyan viselkedik, hogyan él, mert róla ítélik meg az Urat. Ha nekünk nem lesz alázatos, szelíd, tiszta Krisztus-arcunk, mit fognak mondani a Mesterről, Akitől élni, járni és viselkedni tanultunk. A követ mindig Ura országát képviseli. Azt hiszem, minden hivő embernek az az első újévi imádsága: Uram, engedd meg, hogy igazi követed legyek ebben az évben! Jézus követének lenni azért is nagy dolog, mert rólunk, az ő tanítványairól mintázzák mindig a Mestert. Ezen a földön a legszomorúbb dolog sírni látni azt, aki szeretünk. Hogyan fogjuk végignézni, hogy valaki a szeretteink közül sírva bolyongjon egy életen át, mert mi nem tudtuk őt a Krisztus arcával szeretni. Mert mi talán rossz követek voltunk. A követ nem néhány embernek, hanem mindenkinek küldetik, aki ahhoz az országhoz tartozik. Ezen a földön mindenki kivétel nélkül Isten szívéhez és Isten szeretetéhez tartozik. Jézus nem tett különbséget az emberek között. Ö mindenkit szeretett és mindenkiért meghalt, hogy mindenki hazataláljon és mindenki éljen. Hogy lehet az, hogy van keresztyén ember, aki Krisztus követének mondja magát és mégis nem mindenkit szolgál az élete? Minden követet egyszer hazahívnak és otthon kapja meg jutalmát, vagy ítéletét. Eljön az idő, és minket is, mindnyájunkat hazahívnak egyszer. Ügy induljunk el ennek az új esztendőnek, úgy éljünk és úgy viselkedjünk, hogy amikor hazahívnak bennünket, ez a szó fogadjon az örök küszöbön: — Jól van, jó és hűséges szolgám! Friedrich Lajos SZENTLÉLEK-KONFERENCIA Ohio állambeli lelkészek és gyülekezeti tagok számára evangélikus konferencia lesz Columbusban március 6—8-án, 8 előadóval. Az angolnyelvű evangélizációs konferencia főtémája: A Szentlélek által mondjuk Jézust Úrnak! A csütörtök déltől szombat estig folyó előadások, áhítatok, bibliakörök és munkaközösségek főként a Szentlélek munkájával foglalkoznak. A konferencia szervezője s egyik előadója Ittzés Miklós, az egyik columbusi Missouri Synod-hoz tartozó gyülekezet lelkésze. A konferencia helye: Ohio State Fairgrounds, The Ehodes Center. Előzetes felvilágosítás kapható a (614) 891-1622 telefonszámon.
