Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-01-01 / 1. szám
6. oldal ÚJÉVI IMÁDSÁG ERŐS VÁR Ma így eseng a gyermek és a felnőtt: “Uram! Adj nékünk boldog új esztendőt! Szebb, jobb időket, mint a múltak voltak, Amelyek annyi álmot elraboltak! A tervek, célok ne dőljenek össze, Szemünket ne a bánatkönny fürössze, És tépett szívünk, e megkopott óra A sok rossz után intsen már a jóra. A csüggedésnek múljék el az árnya, Csonka hitünknek nőj jön ki a szárnya. És szűnjenek a gyilkos tüzek, harcok, Szent égi fényben égjenek az arcok! Legyen békesség az öreg föld hátán, Győzzön a hit és tűnjék el a Sátán! Szemünkről űzz el minden hiú álmot, Ne kergessük a csalfa délibábot, Ne tévesszen meg láplidércek fénye, De tudjunk hittel nézni fel az égre. És bízva bízni, dacosan akarni, Jóságot vetni, sebeket takarni, Nem félni attól, hogy mit hoz a holnap, Feltépni, ha kell, ami összeforradt, Nem nézni vissza, menni csak előre, Ha kell, a völgybe, ha kell, a tetőre, Ha kél a nap, vagy tél borul a nyárra, De mindig a Te ösvényeden járva, Hogy tudjunk egyszer diadalt aratni, Tisztább, erősebb magyarnak maradni, S áldani Téged, az örök Teremtöt: Uram, Adj nékünk boldog új esztendőt!” (A néhány éve elhunyt hartai lelkészköltő, Palotay Gyula fenti versét először az 1973. januári számunkban hoztuk, a hazai Evangélikus Naptár nyomán. Nemrégen a szerző Kaliforniában élő fia felhívta figyelmünket arra, hogy a költemény lényeges szakaszait a nji forrásunk kihagyta, még pedig nem helyszűke miatt, mert hiszen a vers a naptár egy egész oldalának a közepén állt egymagában. Vagy talán más okok is voltak? Az odahaza elhallgatott szakaszokat vastag betűkkel szedte a nyomdánk. — A szerkesztő.) Száz éve született Schweitzer Albert 1875. január 14.—1965. szeptember 3. E két dátum között feszül hosszú, gazdag életútja. Életrajzi adatok helyett elolvasásra ajánljuk ,.Selbstzeugnisse” című könyvét, amelyben maga rajzolja meg útját az elzászi evangélikus parókiától — Lambareneig. Ki volt o igazában? Személyével, életével és tanításával parázs vitát váltott ki. Rövid összefoglalásunkban ezt is szeretnénk érzékeltetni. Korának kiemelkedő művésze volt. Az orgonamuzsikával, különösen Bach zenéjével, korán eljegyezte magát. Korának kiemelkedő Bach-interpretátora lett, muzsikája mégis vitát keltett, különösen lassúbb tempója miatt. De nemcsak játszotta, értette is Bachhot. Több nyelven megjelent Bach-monográfiája mutatja ezt. Sőt, az orgonát is jól ismerte: az orgonaépítésről írt előadásai és könyve bizonyítja. „Afrikában öreg négereket, Európában öreg orgonákat mentett meg.” Különös orvos is volt. Filozófiai és teológiai doktorátussal, 30. évét elhagyva ül be az orvosi egyetem padjaiba, mert egy missziói társaság füzetében azt olvasta, hogy Afrikában orvosra van szükség: Így jutott el Lambarenebe, ahol „tyúkólban” kezdte orvosi praxisát. Ezért is sok támadás érte: műtője primitív — mondták sokan. Azután mégis példakép és fogalom lett a kórháza, ahol megszámlálhatatlan gyógyult neki köszönhette az életét. Jelentős teológus és gondolkodó volt. Filozófiai és vallástörténeti munkáira nem térhetünk ki. Teológiai életműve („Von Reimarus zu Wrede”, 1906-tól 1950-ig 6 kiadást ért meg!) a Jézus élete kutatással foglalkozik. A legszenvedélyesebb vitát ez váltotta ki. Egyesek szerint nem is evangélikus, hanem unitárius. A történeti Jézus alakját akarta a dogmáktól megtisztítani, s valljuk meg: meghökkentő eredménnyel. A szolgáló Jézus a kozmosz megváltozását akarta halálával. Ezután lett azzá, akit Isten az ítélet hatalmával megbízott. De: „Jézus ma is szól: kövess. Aki követi, az tapasztalja meg, kicsoda ő.” Egy mondat egyik lambarenei leveléből: „Afrikai utam Jézus iránti engedelmesség.” Az élet és az emberiség elkötelezettje volt. „Az élet tisztelete” — így foglalja össze gondolatait. Ezért tett meg mindent — rehabilitálni akarva az európait — az afrikai emberért. Ezért tett meg mindent az egész emberiség békéjéért. Erőfeszítéseinek jutalma 1953-ban a béke Nobel-díj. ..Az őserdei öreg” hangja erőre kap, amikor a nukleáris verseny zsákutcájáról szól és az egyetlen lehetséges út, a leszerelés mellett foglal állást. „Minthogy az igazság és szellem erejében hiszek, bízom az emberiség jövőjében.” A „kicsoda volt” helyett, kérdezzük meg, mit tanulhatunk tőle és hallgassuk őt: „A keresztyén teológusok vonakodnak azon az ajtón belépni, amit kinyitottam. Megkíséreltem a keresztyénséget minden élet szentségével kapcsolatba hozni. Ez alapvető része a keresztyénségnek, s nem lehet azt életformára korlátozni. Így hiányzik a lényeges, a mindent-átfogás, ami Jézus sajátja volt. Remélem, hogy a keresztyén teológusok egyszer belépnek az ajtón.” Keveházi László ZAIRE • Az egykori Belga-Kongóból alakult független köztársaságban kormányrendelettel mindennemű vallástanítást megtiltottak, az ifjúságnevelés ügyét közvetlenül az államelnök hatáskörébe helyezték, s köznevelési tantárgyakul tásadalmi és honpolgári ismereteket jelöltek meg.
