Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)
1975-04-01 / 4. szám
6. oldal ERŐS VÁR ÜZENET AZ ÖTVEN ÉVES PITTSBURGH! GYÜLEKEZETNEK magunkat az Igazság meglátásától való félelemmel vagy tartózkodásunkkal. Ugyanakkor nem helyezkedhetünk a meddő bírálat álláspontjára sem. Keresnünk kell a kapcsolatokat. De ennek egyetlen célja lehet csak: a segítés, a szolgálat. Mindent el kell követnünk, ami csak lehetséges, azért, hogy a magyarországi református egyházban el ne haljon az Ige hirdetése, a megtérésre hívó szó, a misszió lelke. Istennek adunk hálát azért, hogy a megpróbáltatás nehéz idejében is kegyelmével könyörül a földi egyházon, megerősíti és felemeli azokat, akik az Evangélium ügyét szolgálják. Új és új lelkeket hív megtérésre, új embereket állít munkába. Az Amerikai Magyar Református Egyház nemcsak feladatának, de felelősségének is érzi, hogy teljes szeretetével és támogatásával forduljon azok felé, akik Isten elhívásának engedve a Magyarországi Református Egyházban az Evangélium hirdetésének továbbfolytatásáért, Isten országáért dolgoznak. * * * (Ide kapcsolódnak a HITBŐL ÉLÜNK írójának megjegyzései az alábbiakban.) A cikk megállapításaival egyetértünk. Mint olvasóink bizonyára megfigyelték, a híreinken keresztül érezhető óvatosan bíráló magatartásunkon kívül csak ritkán szóltunk a hazai egyházi ügyekről. Ih\ Kiss Sándor cikkében kiemeltük azokat a mondatokat, amelyek a mi nézetünket is kifejezik. Csak azt tesszük hozzá, hogy evangélikus egyházunk hazai vezetői nem szükségszerűen azonosak azokkal, “akik az Evangélium hirdetésének továbbfolytatásáért, Isten országáért dolgoznak”. Ezt a kifejezést mi inkább azokra a névtelenül szolgáló, érdemrendekkel ki nem tüntetett lelkészekre és egyházi munkásokra értjük, akik nem emberkezekből nyerik el jutalmukat, hanem a Mennyei Bírótól várják a felmentő szót: “Kevesen voltál hü, sokra bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe...” (Mt. 25:23.) (Krónikás) BLÁZY LAJOS újpesti ev. lelkész június végén Clevelandba érkezik három hónapos tartózkodásra, hogy előkészítse a Magyar Bibliatanács kiadásában megjelenő újfordítású Bibliák itteni terjesztését. JÚL. 20-26 “A pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.” (Ézs 35:6) Kedves Testvéreim! Lelkipásztorok és egyháztagok ismert alakjai vetődnek fel emlékeimben, amikor e sorok írásához kezdek, hogy Konferenciánk nevében én is köszöntselek a gyülekezeti élet ötvenéves jubileumán. A gyülekezet legtöbbjét személyesen ismertem valamikor. Volt lelkipásztoraitokat pedig kivétel nélkül mind. Mindkét csoportnak a nagyobb fele elköltözött már az örök hazába. De, amikor személy szerint gondoluk rájuk, hívekre és pásztorokra, szívem egyre több hálát érez Isten iránt ezeknek az embereknek a munkájáért és hűségéért. A magyar bevándorlás hős úttörői voltak ők, akiknek munkája nyomán a "pusztában víz fakadt, és patakok a kietlenben ...” Ti, egy-két évtizeddel későbben kisodrott vándortársaim, már gyülekezetre és templomra találtatok. Benne olyan testvéreket, akik megértették az anyanyelveteken elmondott, vagy sokszor elzokogott bánatot, akik tudták, mit jelent az árvaság, az elveszettség a kietlenben. Talán ha visszaidézitek, hogyan kulcsoltátok imára kezeiteket ezért a kis béke-szigetért, lelkiotthonért, az itt talált megértő hívekért és pásztorért, akkor megértitek, hogy miért lehet ma ünnepelnetek és miért kell hálát adnotok. A lelkipásztor és hívei együtt alkotják a gyülekezetét, Isten népét, Krisztus nyáját. Hadd idézzem őket emlékezetekbe. Mészáros Sándor, mostani lelkipásztorotok előtt Rúzsa István, Pölöskey Sándor, Leffler Andor, Rettmann Farkas és Markovits Pál szolgálta a gyülekezetei. Az olvasmányaimból ismert nagy igehirdetőket is beszámítva, a legszebb prédikációkat ezek a magyar lelkészek mondották, mert egyszerre dicsőítették Istent és szolgálták embertársaikat. A pittsburghi lelkészlak családi asztalánál sok embernek szeltek kenyeret, amikor nem is sejtették, hogy annak forrása kizárólag a szeretet volt, melyet kifogyhatatlanná ugyanaz a titok tett, mint amilyen a sareptai asszony lisztjét és olaját táplálta. Ezek a lelkipásztorok megérdemlik a hálát, mert életük harmóniában volt igehirdetésükkel, szeretetüket pedig egyformán pazarolták nemcsak híveik, de minden magyar felé. Ezért tornyosult többek neve a gyülekezet határain túlra. A hívek felé sem építem elismerésemet üres dicsérő szavakra. Az ő életükben is láttam az Isten igéje szerinti szolgáló életet. Nem jártak fiákeren és egyházi adójukat sem csekkben küldték el. Egyszerű emberek voltak, bár sokan magas képzettségűek, akik testvérként szerették egymást és szolgálatukkal fejezték ki egyházuk iránti szeretetüket. Talán nincs egy zuga a templomnak, kezdve az oltárral, az orgonával, a falakkal és a templomkerttel, ahol ne láttam volna önkéntes munkásokat. Szolgáltak a szószéken, hímeztek oltári térítőkét és végeztek olyan konyhai munkát, amilyet az ember csak az édesanyjától kaphat. Azokért az áldott kezekért, azokért az emberi szolgálatokért az Isten áldását kérem rájuk. Híveinknek ez a munkája annál is figyelemre méltóbb, mert sokszor gondoltuk úgy, hogy a hazai egyház nem nevelt bennünket gyakorlati szolgálatra. Sokkal fontosabbat AZ AKRONI LORÁNTFFY OTTHON MAGYAR LELKÉSZEKKEL, MAGYAR ORVOSOKKAL, MAGYAR ÁPOLÓNŐKKEL, MAGYAR SZEMÉLYZETTEL, MAGYAR ÉTELEKKEL, MAGYAR SZERETETTEL MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN. ÉRDEKLŐDHETÜNK LEVÉLBEN VAGY TELEFONON: LORÁNTFFY OTTHON 2631 Copley Road AKRON, OHIO 44321 Tel.: 216-666-2631 és 216-666-1313
