Erős Vár, 1975 (45. évfolyam, 1-8. szám)

1975-04-01 / 4. szám

ERŐS VAR 7. oldal adott: hitet és felelősségérzetet s a hívek tudták, hogy hol kell munkát vállalniok tálentumaik arányában. Csak kevesen voltak, akik eszköznek használták a gyülekezetét. A legtöb­ben természetes kötelességérzéssel lettek gyakorló keresztyének s keve­sen hagyták el oltárunkat, hogy lelki bénaságban és lelki szegénységben lapulva éljenek távol az Isten és haza ügyeinek szolgálatától. Nektek pedig, akik ma hordozzá­tok a kis gyülekezet gondjait, azt Ez a kérdés nemcsak a 8. zsoltár író­jának a lelkében támadt fel, az önmegis­merés szükségességét nemcsak a régi gö­rög bölcselők és az újkor gondolkodói sürgették, ez volt a főtémája az európai 16. Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konfe­renciának is 1975. nagyhetében. Virág vasárnapján, a Heidelberg mellet­ti Wilhelmsfeldben levő egyházkerületi konferenciai központban, Nánásy János ref. lelkész, az észalcbádeni és hesseni magyar protestánsok lelkigondozójának istentiszteleti szolgálatával kezdődött meg az idei ifjúsági konferencia. Több mint száz résztvevő' sereglett egybe Európa 9 országából. Egy fiatal leány egyenesen Venezuelából repült a konferenciára.. A napok az otthon kápolnájában tar­tott áhítattal kezdődtek, amelyeket na­ponként más és más tartott. A hét első három napján evangélizációs jellegű ige­hirdetés zárta a napot, amelynek szolgá­latát Kiss Szabolcs ref. lelkész végezte. Bár bűnökről és a bűn zsoldjáról, a ha­lálról beszélt, mondanivalója mindig vi­gasztalás, jó hír, Evangélium volt. Nagy­­csütörtökön este az ifjúság által előké­szített, némajátékbemutatóval egybekö­tött (pantomim) modem istentisztelet és egyházi énekeink éneklése, nagyszomba­ton húsvét üzenetére mutató istentiszte­let és “morzsaszedés” (a konferencián kapott lelki ajándékok bizonyságtételsze­­rü elmondása) fejezte be a napot. Az előbbit Kellner Ilona evang. lelkész ké­szítette elő, az utóbbit Pósfay György evang. lelkész tartotta. Az első nap előadásainak átfogó címe: “Ismerd meg tenmagadat!” volt. Gémes István evang. lelkész és Dr. Vánky Far­kas orvos világították meg az önismeret szükségességét bibliai, orvosi és lélektani szempontból. Csoportmegbeszélések és azok eredményének a közös feldolgozása üzenem: Álljatok meg a hitben, le­gyetek erősek! Tudom, milyen köny­­nyü lenne eloldalogni, felhasználva minden kifogást és szolgálni csupán saját anyagi érdekeiteket. De van a pénznél, a vagyonnál nagyobb juta­lom is azok számára, akik az élet igazi értékeit felismerik. Ezek az értékek azokban a szolgálatokban vannak elrejtve, amelyekből Isten országa épül rajtatok keresztül. Isten igéje bebizonyosodott a múltban, amikor "magot adott a töltötte ki a napot. A következő napon az “Isten embere, Pál”, állt a délelőtti munka előterében. Glatz József evang. és Cseri Gyula ref. lelkész szóltak az apostol jelentőségéről és tanításáról. Délután pedig “Tegyetek tanítványokká minden népeket” címmel Pósfay György és Ter­­ray László evangélikus lelkészek feleltek arra a kérdésre, hogy “van-e még értel­me a missziónak?”. A harmadik napon “... és azután?” volt a téma. Szigethy Sándor evang. lel­kész, vallástanár és Cseri Gyula ref. lel­kész a halál és örök élet kérdéseiről be­széltek. Szépen kiegészítette ezt este Sza­badi Sándor ref. lelkész, vallástanár elő­adása, aki “Az ember és Isten” címmel Babits Imre istenélményéről beszélt és szép versekkel illusztrálta szavait. Sor került egy másik nagy emberi prob­lémával összefüggő kérdésnek a megbe­szélésére is. “El kéne indulni” címmel a szerelem, párválasztás, házasság témájá­ról hangzottak el előadások két pedagó­gus (Szabó Ferenc és neje), egy lelkész­feleség (Pósfay Györgyné) és egy gimná­ziumi tanuló (Ifj. Szabadi Sándor) előké­szítésében; ezeket hosszú megbeszélések követték. Ezekhez és a halál témájához kapcsolódott a konferencia másik irodal­mi estje, amelyet Szabó László Lajos és munkatársai állítottak össze. Címe “Sze­relem és halál Radnóti költészetében” volt. Az utolsó napon “A veszélyeztetett ember” állott az érdeklődés középpontjá­ban. Dr. Lörincz Gábor orvos és Szente Imre tanár szóltak azokról a veszedelmek­ről, amelyek embervoltunkat fenyegetik. Egyik alkalommal “Papok a kutyaszorí­tóban” címmel kérdés- és feleletdialógus volt a konferencián jelenlevő több, mint egy tucatnyi lelkész és a többi résztvevő között. Nagypénteken Szilas Attila evang. lelkész prédikált, Koltai Rezső evang. és Tüski István ref. lelkészek úrvacsorát magvetőknek és megsokasította a vetéseket...”. Ugyanúgy megáldja mostani munkátokat is: lelkipász­torét, vezetőkét és a hívekét, amikor talán újra vizeket és patakokat ke­resünk, mi öregedő és az örök Ha­zához vezető úton járó magyar ván­dorok, akik körül egyre kietlenebbé válik a puszta. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia nevében, testvéretek az Urban: Brachna Gábor osztottak, szombaton pedig diákparlament keretében beszélték meg a résztvevők a konferencia tanulságait és tettek javasla­tokat a jövőre vonatkozóan. Nagycsütörtökön reggel szép tanulmá­nyi kiránduláson vehettek részt a kon­­fereneiázók. Worms városában megtekint­hették az ősi székesegyházat, a reformá­ció emlékét hirdető Luther szobrot, a kö­zépkorban jelentős wormsi zsidóság kul­tikus helyeit (amelyeknek a jelentőségét jól ismertette Cseri Gyula vetített­­képes előadása a konferencia alkalmával, amely az Ószövetség népének ünnepeiről szólt), majd egy ottani német evang. gyü­lekezet vendéglátása után Oppenheim városába mentek, ahol a 400 éve született magyar zsoltárfordító, Szenei Molnár Al­bert három évig élt. Megtekintették a hires Katalin-templomot, ahol Szenei Molnár házasságot kötött és néhány ál­tala fordított zsoltárt elénekeltek a re­formátorokat és árpádházi Szent Erzsé­bet szolgálatát bemutató szép színes ab­lakok alatt. A város többi nevezetessé­geinek a tanulmányozása után a Rajna folyó mellett Mainzig haladva, majd a másik oldalon az Odenwald nevű hegység­be érkezve, tértek vissza a konferencia színhelyére. Egy másik kirándulás a résztvevők egy részét Heidelbergbe ve­zette. Amikor húsvét reggelén az egybegyűl­tek megköszönték az otthon német veze­tőinek és a szervezés munkájának az oroszlánrészét végző Kelemen Erzsébet magyar evang. diakonisszatestvémek a a nyújtott szolgálatokat és a Wilhelms­­feld-i együttléten utoljára hangzott fel az Istent dicsérő ének a résztvevők ajká­ról, utoljára szólalt meg köztük Isten út­mutató Igéje és utoljára kulcsolódtak imárata a kezek, minden bizonnyal sok szívben zengeni kezdtek a hála harang­jai is, megköszönve Istennek, hogy az Ő irántunk való jóságát a 16. magyar Ifjú­sági Konferencia ajándékai által is meg­mutatta. —y —y KICSODA AZ EMBER?

Next

/
Thumbnails
Contents