Erős Vár, 1974 (44. évfolyam, 1-8. szám)
1974-10-01 / 7. szám
6. oldal ERŐS VÁR 60 ÉVES A BUFFALÖI GYÜLEKEZET Amerikai magyar életünknek szinte törvényszerű sorsa, hogy a bevándorlók első generációinak kihalása után nincsen utánpótlás és az egykor fényesen lobogó máglyák tüzei sok helyen már pislákoló mécsekké halványultak. A buffalói “Megváltónk” egyház sohasem tartozott legerősebb gyülekezeteink közé. Voltak, akik már 20-30 éve közeli végét jósolták. Éppen ezért Istenünk különös kegyelme az, hogy e kicsiny sereg 1974. október 6-án hat évtized áldásaiért adhatott hálát az Egyház Urának. Azok közül, akiket az Ür Szentlelke 1914-ben arra indított, hogy gyülekezetbe tömörüljenek, már csak öten vannak életben: a 93 éves Kelemen néni és Lajos fia, Maglich Imre és felesége és Molnár Jánosné. Érdemes feljegyezni az utókor számára a gyülekezetben 1914 óta szolgált 8 lelkész nevét: Komtheuer József, Becker Jakab, Schleifer Bertalan, Ormai János, Turcsányi Gyula, Papp János László, Juhász Imre és 1957 óta Buthy Dénes. A jelenlegi lelkész szolgálata nemcsak években a leghosszabb, hanem azért is figyelemreméltó, mert odaadó hűséggel pásztorolja ezt a maradék nyájat, amely már a lelkészcsalád megélhetését sem tudja biztosítani. Ideérkezése óta ezért kénytelen volt külső munkát is végezni, dolgozott vasgyárban és fatelepen, majd matematika-, latin- és németszakos tanári képesítést szerzett az egyetemen és már 12 éve buffalói középiskolákban tanít. Ebben Pál apostol példáját követi, aki apostoli és gyülekezeti munkája mellett sátorkészítéssel foglalkozott. Mint a jubileum alkalmával kiadott emlékkönyvben írja: "Gyülekezetünk tagjai talán sohasem voltak ennyire közel egymáshoz, mint egy család dolgoznak együtt az egyház fennmaradásáért. Hitük és imádságuk nélkül nem ülhettük volna meg ezt a jubileumi ünnepet.” Sorait személyes bizonyságtétellel fejezi be: "Isten kegyelme megőrzött engem és szolgálatomat, kezének áldásai meghaladtak minden emberi elképzelést és erőfeszítést. Éppen ezért erős a hitem, hogy Isten igéjével továbbra is szolgálnom kell közöttetek. Amíg emberszívek lüktetnek, amíg emberek szenvednek, a vígasztalásnak, a hitnek és a reménységnek isteni igéire is szükség lesz, mint életmentő orvosságra.” Nt. Buthy Dénes a buffalói templom oltára előtt. A délelőtti ünnepi istentiszteletre és úrvacsoraosztásra 37-en gyűltek össze. Juhász Imre clevelandi lelkész, a gyülekezet volt pásztora hirdetett igét angolul és magyarul János 1:35-37, illetve 1 Kor 1:4-9 alapján. Estére azután a legnagyobb buffalói evangélikus templom, gótikus építészeti remekmű, a Holy Trinity egyház egyik termében 180-an jelentek meg a jubileumi díszvacsorán, ahová eljöttek nemcsak a délelőtti istentiszteletről hiányzók, hanem volt egyháztagok messze földről, számos református és római katolikus lelkész, a város magyarságának vezetői, valamint Nt. Buthy tanártársai is. Az est ünnepi szónoka dr. Gerencsér István piarista atya volt. A vendégeket a gyülekezet gondnoka, Meitner Károlyné köszöntötte, műsorszámokkal szerepeltek Grill Lola, Vizsolyi Zsuzsanna és Faragó Gábor. A 60 éves buffalói gyülekezet jubileumi emlékkönyvébe Brachna Gábor főesperes, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke írt köszöntőt. Mondanivalója nemcsak az .ottani gyülekezet tagjainak szól, hanem — úgy érezzük — minden amerikai magyar evangélikus testvér szívének ajtaján kopogtat: “Kedves Ünneplő Testvérem: Talán észreveszed, hogy nem egy névtelenekből álló, ünnepi hangulatban lelkesülő gyülekezetei szólítottam meg, hanem Téged, az egyes személyt, akit talán fellelkesit egy kissé a jubileum. Téged szeretnélek kérni arra, hogy ha már adakoztál és résztvettél az alkalmi istentiszteleten és jegyed is meg van a bankettre, olvasd el az alanti sorokat. A Te múltadat idézi. Azt az időt, amikor keresztszüleid elvittek a templomba, hogy megkereszteljenek. Ezt kérdezte tőlük a lelkész: “Mi a gyermek neve?” A válasz a Te neved volt. Téged, neveden szólítva keresztelt meg egy lelkipásztor, mindjárt hozzá téve Jézus Ígéretét: “és ime, én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Majd kicsiny fejed fölé tartva kezeit igy áldott meg: “A mindenható Isten, Jézus Krisztus Urunk Atyja, aki téged vízzel és Szentlélekkel újonnan szült, és minden bűnödet megbocsátotta, erősítsen meg téged kegyelmével az örök életre.” Te ezt akkor nem tudtad, de Isten ezt az Ígéretet mégis Néked adta a Szentírás bizonysága szerint. Azután megkonfirmáltak, azaz Te magad tettél fogadalmat arra, hogy Istennek tetsző, Krisztust követő életet fogsz élni. Az úrvacsora vételénél pedig hallottad: “Bűneid meg vannak bocsátva, eredj el s többé ne vétkezzél!” Utána sok minden történt. A kivándorlás árvaságában Krisztus egyháza a Te kezedet is megfogta. Voltak, akik imádkoztak érted. S Te magad, a süllyesztő kétségek és észtbontó gondok és vétkek között gyakran mondottad: “Uram, irgalmazz Nékem!” — Magad ügyéről beszéltél és az Isten Neked mutatott szabadulást. Több mást is tett Érted az Isten. Az élet napsütötte, áldott, termő talaján sikert hozott munkádra, Neked adta. Házad, pénzed, más értékeid, a Social Security mind a Te nevedre szóL Te vagy Te és senki más. Amikor ma, Isten és ünneplő magyar
